2009-04-29 16:20:35• hírek • Tóth Klarissz

Bujaság, kacérság és vágyfokozók

Az afrodiziákumok olyan természetes szerelmi-, szexuális vágy és élvezetfokozók, melyeket ősidők óta a világ minden táján felhasználnak.

Afrodiziákum, vágyserkentő, varázsszer vagy bájital, bárhogyan is neveznénk, rendeltetésük minden korban és kultúrában összefüggésben volt a szerelemmel és a szexualitással. Az idők folyamán az emberek megbizonyosodtak arról, hogy bizonyos fűszerek, növények, gyümölcsök hatóanyagai fokozzák az élvezetet, felszítják a szerelmi és szexuális tüzet a partnerek között, föloldják a gátlásokat, egyszóval egyfajta gerjesztőszerként hatnak a szervezetre. A megannyi lehetőség közül, napjainkban sokan különböző drogokat és alkoholt használnak a gátlások oldására vagy a tudat állapotának módosítására. Az afrodiziákumokra vonatkozó első írásos bizonyítékok már a papirusztekercseken is fellelhetők. Tény az, hogy a vágyfokozókat a különböző kultúrákban eltérő módon használták és más célból vették igénybe. A vágyfokozókat leggyakrabban porok, gyógyteák, bájitalok és kenőcsök formájában alkalmazták. A kínai kultúrában például elsősorban az intim testrészek vérkeringésének serkentésére, a szexuális energia megfelelő hőfokon tartására használták.

A keleti kultúrák hatására a nyugati emberek is hamar ráeszméltek, hogy a különböző vágyserkentők képesek a lagymatag szerelmi vágy serkentésére és a testi örömök fokozására. Egyes kultúrákban a nők termékenységének előmozdítására és a frigiditás kezelésére, míg másokban kifejezetten a férfiasság és a potencia fokozására alkalmazták. Az sem véletlen, hogy a potenciát néhány törzsnél a hatalommal és a státusszal hozták összefüggésbe. A potencia szó ugyanis valamire való képességet és hatalmat jelent. Ezekben a törzsekben a vágyserkentőket arra használták, hogy a törzsfőnök minél „potensebb" legyen, vagyis képessé váljon minél több nőt kielégíteni. Ehhez pedig olyan szerekre volt szüksége, melyek fokozták a férfias életerőt.

Az idők folyamán az emberek meglehetősen ellentmondásosan viszonyultak a vágyserkentőkhöz. Hol isteni erőt véltek bennük felfedezni, hol ördögi csáberőt tulajdonítottak nekik. A vallásos emberek szemében mindenképpen bűnnel, paráznasággal és gonosz csáberővel hozták összefüggésbe, melyek tisztátalan, testi élvezetekre sarkaltak és romba döntötték a szeméremérzetet. Sokan tartózkodtak vagy nem lelték örömüket a szexuális együttlétben, őket szerelmi bájitalokkal itatták meg. Ezeket a bájitalokat - a szerelmi vágyserkentés céljából - féltve őrzött és titkos receptekből készítették valamint titokban alkalmazták. Nem véletlen, hogy a múlt hatásos receptjeinek összetételét mind a mai napig homály fedi. A lovagi irodalom egyik leghíresebb romantikus tragédiájában, Trisztán és Izolda legendájában is központi szerepet játszik a szerelmi bájital, aminek hatására a pár három évre lángoló szerelembe esik. Az alkotás kihangsúlyozza, hogy a bájital hatása ez idő elteltével elmúlik. Egyes kultúrtörténészek állítása szerint Izolda bájitala nem más, mint egyszerű gátlások feloldására szolgáló szer, ami mámoros állapotba ringat és kacérságra ösztökél.

Bármilyen vágyfokozóról is legyen szó, sokkal lényegesebb az, hogy milyen partnerrel gyakoroljuk szexuális életünket és kit választunk párunknak. A szexuális élet minősége ugyanis nem az afrodiziákumoktól, hanem elsősorban a pszichikai, lelki állapotunktól is függ. Az afrodiziákumok valóban segítségünkre lehetnek, de ezek nem jelentenek megoldást a gondolatainkban kavargó kérdésekre és az érzelmi életünk kuszaságára.

Bizonyos növények, gyümölcsök hatóanyagai felszítják a szexuális tüzet a partnerek között

 

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Valutaváltó:


# Orosz-ukrán háború # koronavírus # baleset # harmadik híd # körgyűrű # vakcina # Nagykároly # Szatmárnémeti
Kiemelt hírek:
Promó: