Elhunyt Kisfalussy Bálint, a Harag György társulat örökös tagja

Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kisfalussy Bálint színművész, zeneszerző, énekes, a szatmárnémeti Északi-Színház Harag György Társulatának örökös tagja. Október 16-án töltötte be a 76. életévét.

Kisfalussy Bálint 1939-ben született Ippen, Szilágy megyében. Nagyváradon érettségizett, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolában végzett. Ezt követően, 1962-ben a szatmárnémeti Észak Színház szerződtette. „Eleinte lírai szerepeket játszott, majd egyre jobban kibontakozott frappáns jellemformáló készsége. Sokoldalú színházi ember, nemcsak alakításaival tűnik ki, hanem rendez, dalszöveget ír és zenét is szerez", írja róla a Magyar színházművészeti lexikon.

Szatmárnémetiben nem csak színészként tevékenykedik, de dalbetéteket, kísérőzenét is ír többk között Marc Camoletti „Leszállás Párizsban", Gárdonyi Géza „Ida regénye" vagy éppen Karácsony Benő „Rút kiskacsa" című darabjaihoz. Színházi tevékenységei mellett énekel, több slágere megjelent hanglemezeken és rendszeresen játszotta őket a bukaresti rádió.

Kisfalussy 48 évesen, 1987-ben elhagyja Romániát és Magyarországon telepszik le. A rádiókban és az MTV-ben is vállalt szerepeket, 1992-ben pedig feltűnt a mára már klasszikussá vált magyar szappanoperában, a Szomszédokban is, ahol zsaroló maffiózót alakított.

Kisfalussy Bálinttól Facebook-bejegyzésben búcsúzott a Harag György Társulat. „A Harag György Társulat munkaközössége osztozik a gyászoló család fájdalmában".

Megható sorokkal szintén a közösségi oldalon emlékezett meg a művészről és a hozzá kapcsolódó, életre szóló élményről Nits János városi tanácsos is. „Életem legmegrázóbb verselőadását kaptam tőle ajándékba, hosszú évekkel ezelőtt. Stúdióelőadás, négy színész egy asztalnál, szavalnak. Ezt a verset nem ismertem, a témát annál inkább, azt hiszem azért is hatott rám olyan elemi erővel. Lehunyom a szemem és megelevenedik előttem a kép, hideg borzongás fut még most is végig a hátamon. Azóta is sokszor kerestem, volt is szerencsém többször hallani, de az akkori élmény egyszeri és megismételhetetlen maradt... Most, ennyi év után, tudom megkésve, de hálásan köszönöm azt a szinte leírhatatlan érzést, amit nekem akkor ez a vers a művész tolmácsolásában nyújtott. Nyugodjék békében!"