Zorán 83 évesen is turnéra készül

Öt szemesztert „nyomott le” a műszaki egyetem villamosmérnöki karán. Ezalatt olykor eljátszott a gondolattal, hogy majd fess, precíz mérnök úr lesz belőle. Ám a sors egész más utat szánt neki. Sztevanovity Zoránt a Jóisten is zenésznek teremtette, a gitár állt igazán jól a kezében, nem pedig a körző és a vonalzó. Hazánk egyik legnépszerűbb előadója, nagyjából száz – a generációk kedvencévé vált – dal büszke birtokosa, immár 83 esztendős. De szerencsénkre nem lassítja le az idő rohanása, és márciusban két telt házas koncerten énekelheti el nekünk, hogy „Ne várd a májust”.

Nem mehetett vissza Jugoszláviába. Hiába csörgedezett az ereiben szerb vér, a csonka család, amelyhez Zorán is tartozott, Budapesten telepedett le és kezdett új életet. A Jugoszláviában maradt, korábban politikai okokból három év börtönre ítélt közgazdász-újságíró édesapja a távolból is támogatta a fiait: Dusánt, a költőt és Zoránt, a zenészt. Sokan és sokszor kérdezték azóta tőlük, mennyire fontosak számukra a szerb gyökerek.

– A kérdés szinte végigkísérte az életemet, és úgy szólt, hogy magyarnak vagy szerbnek vallom-e magam – mondta Zorán. – Erre én mindig azt feleltem, hogy száz százalékig vagyok magyar és száz százalékig szerb. Azt gondolom, ebben minden benne van. Ez a kettős identitás gazdagabbá, teljesebbé tesz.

Zorán mindig is diplomatikus volt és szélsőségektől mentes. A zenének élt, ez mai napig az élete és a szenvedélye. Hiába próbálták ilyen vagy olyan témában provokálni vagy egyszerűen csak szóra bírni, sohasem politizált, megmaradt mindenki által szeretett előadóművésznek.

– Nincs bennem olyan érzés, hogy direkt módon távol tartom magam a politikától. Ami ennél sokkal fontosabb velem kapcsolatban, hogy a dalaim – reményeim szerint – hitelesek mindenki számára, hiszen Dusán szövegei önmagukért beszélnek.

Zorán március 22-én és 23-án a Budapest Kongresszusi Központban ad koncertet. Minkét előadásra pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket. A Metró együttes egykori frontembere, aki aztán szólistaként is közönségkedvenccé vált, immár 83 esztendősen áll újra színpadra. S ezúttal nem az Arénában, több mint tízezer néző előtt, hanem egy kisebb, intimebb közegben.

– Valóban intimebb hangulat jellemzi a kisebb termekben rendezett koncerteket. Olykor felismerem az arcokat a nézőtéren, és szinte a bőrömön érzem, ahogy a közönség reagál a dalaimra. Most is igyekszem majd elénekelni a legnagyobb slágereimet. Presser Gábor zenéi, Dusán szövegei és az én hangom talán újra emlékezetes élményt nyújt majd. Presser Pici elmondása szerint 97 dalt írt nekem. Nem szeretek panaszkodni, a körülményekhez képest jól vagyok, s amíg az erőm engedi, zenélek. Most is koncertturnéra indulok majd. A 83. születésnapom egyébként ugyanolyan csendes volt és visszafogott, mint a tavalyi és a tavalyelőtti. Különösebben nem érint meg. Amíg szeretnek és én is szeretek, addig ez csupán egy szám.
 

S hogy mit jelent Zorán nekünk? Költészetet a zenében és zenét a költészetben. Boldog Születésnapot, Művész Úr!

További bulvárhírekért keresd fel a blikk.hu oldalát.