Virágba borultak a Teleki-kúria hatalmas magnóliafái - KÉPGALÉRIA

Ezekben a napokban virágoznak a szatmárpálfalvi Teleki-kúria mellett álló magnóliafák, melyeknek látványa – különösen szép idő esetén – kétség kívül elkápráztatja az arra járókat. De mi is a jelenleg igencsak leromlott állapotban levő kúria története? Ezt idézzük fel most olvasóink számára.

A Szatmárpálfalva központjában, a kultúrotthon mellett található kúria, mely egykoron gróf Teleki Imre és családja birtokában állt, az 1800-as években épült. Elsődleges rendeltetését tekintve sokkal inkább volt elvonulásra, kikapcsolódásra alkalmas vakációs ház, mintsem állandó otthon, ám később a gróf egyik lánya megkapta esküvői hozományként az épületet, így Emma és francia férje, Auguste de Gérando itt telepedtek le.

A gróf lányai, Blanka és Emma több szálon is kötődött az 1848-as szabadságharchoz. Blanka a szabadságharc bukása után részt vett a hadbíróság elől bujdosó forradalmárok rejtegetésében. A csapatnyi forradalmárnak a pálfalvi Teleki-birtokon, egy Szamos-parti erdős részen nyújtott menedéket, viszont valaki bejelentette ezt a hatóságok felé. 1851-ben letartóztatták és több éves börtönbüntetésre ítélték. „Teleki Blankát elfogták, sok mindennel vádolták, ágyukat, a szent István koronáját és palástját keresték házában, ásattak a pálfalvi kertben, s különösen azzal gyanusiták, hogy ezrekben küldi ki a pénzt külföldre az emigránsoknak. Kötél és ón terhe alatt volt tiltva velünk, politikai bélpoklosokkal, érintkezni” – emlékezett vissza az eseményekre Teleki Sándor Egyről-másról – újabb emlékeim című művében.

Blankát 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte. 1857. májusában amnesztiával szabadult, haza viszont soha nem tért többé. Ennek egyik oka, hogy egészségügyi állapota jelentősen leromlott, ezért Párizsban élő húgához, Emmához költözött. Blanka mindössze 56 éves korában, 1862. október 23-án hunyt el. 

„1862 okt. 23-án nagy lelkierővel viselve szenvedéseit, lehunyta szemét. Utolsó szavaival hazáját idézte: »Magyarország, Édesanyám«. Gyászkocsiját okt. 25-én kísérték ki barátai, rokonai a Montparnasse temetőbe. Sírjánál Irányi Dániel mondott halotti beszédet, amelyben reményét fejezte ki, hogy egyik nagy nemzeti női ideálunk porait »hazaköveteli egyszer a Haza a szent földbe, amelynek lakói akkor szabadok és boldogok lesznek«” - írja Somos Zsuzsanna az Ősi gyökér című kiadványban.

Visszatérve Emmához, neki mindössze nyolc évnyi boldog házasság adatott meg. Férje halála után, Franciaországban nevelte fel gyermekeit, Attilát és Antoninát, majd 1870-ben visszatért Magyarországra. Ezután hol Párizsban tartózkodott a régi barátainál, hol a pálfalvi birtokon töltötte napjait. 1893. április 30-án, 85 éves korában hunyt el, temetésére pedig néhány nappal később került sor Pálfalván. 

A kúria utolsó tulajdonosa Attila fia, Félix volt, aki 1945-ben hunyt el. Halála előtt Félix a család pénzügyi adminisztrátorának, Vasile Barbulnak adományozta a kúriát. Utóbbi leszármazottai 1989 után szerezték vissza az államosított épületet, viszont csakhamar túl is adtak rajta. Az épület jelenleg erősen leromlott állapotban van, ám a kúria mellett álló két magnóliafa továbbra is évről évre elkápráztatja az arra járókat mesés virágzatával.

Hogy pontosan mikor ültették a fákat, nem tudni, annyi azonban bizonyos, hogy 1940 előtt lehetett. A magnóliák olyan szerves részét képezték a település életének, hogy a kommunista időszakban egy Magnólia nevű étterem működött a kúria épületében, mi több, még az utcát is így hívták hosszú éveken át, mígnem a forradalom után át nem nevezték Teleki Blanka emlékére. A kb. két héten át virágban pompázó fák láttak már háborúkat, túlélték a kommunista diktatúrát, ám a viszontagságos évtizedek ellenére még ma is ámulatba ejtik az arra járókat.