Harmincegyedik alkalommal szervezték meg Szatmárnémetiben a Véndiáktalálkozót - KÉPGALÉRIA / VIDEÓ

Immár harmincegyedik alkalommal szervezték meg Szatmárnémetiben a Véndiáktalálkozót, mely az idei évben is rengeteg szatmárit csábított haza. Volt, aki az Amerikai Egyesült Államokból érkezett, más a messzi Ausztráliából, de természetesen azok voltak a legtöbben, akik tanulmányaik elvégzése után itt, Szatmárnémetiben engedtek gyökeret.

A véndiákoknak nem sokkal délelőtt 11 óra után csengettek be, majd sor került az osztályok ünnepélyes bevonulására is. A Gaudeamus Igitur jól ismert dallamára bevonulók sorát két olyan osztály nyitotta meg, melyek az idei évben érettségijüknek immár 70. évfordulóját ünnepelték. Ezen jeles alkalomból Tóth Géza Ivor, a Véndiákszövetség alelnöke egy-egy oklevet nyújtott át mindenkinek, külön a hölgyeknek pedig egy-egy szál virággal is kedveskedtek. A sort a 63., 60., 50., 45., 40., 35., 30., 25., 20., illetve a 10. érettségi évfordulójukat ünneplő osztályok folytatták, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy rendkívüli élmény a Véndiáktalálkozón részt venni, és olyan osztálytársakkal, iskolai barátokkal nosztalgiázni, akiket talán már évek-évtizedek óta nem láttak. Sőt, mint kiderült, az ünneplő véndiákok egy része már péntek este megkezdte a mulatást, mások pedig szombaton, egy közel hajnalig tartó bulival emlékeznek az iskolás évekre.

A bevonulást ökumenikus imádság követte, mely során Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök és Király Lajos református esperes mondtak áldást. A fohászok után Tóth Géza Ivor köszöntötte az összegyűlteket. „Mindannyiunk életében fontosak az ünnepi találkozások, amikor újraszőhetjük azokat a közösségeket, amelyekben felnőtté váltunk. Készülünk rá, izgalommal várjuk, volt diákok és tanárok egyaránt. Nekünk, egykori diákoknak az együtt megélt pillanatok felidézése ifjúságunkat hozza vissza, jóleső érzéssel tölt el, belsőséges, csak általunk ismert, tudott, értett gondolatok jönnek felszínre. […] Kívánom, hogy a találkozás öröme arra sarkalljon mindenkit, hogy az osztálytársi-baráti kapcsolatokat ápolja, szorosabbra fűzze és egykori iskolájába minél gyakrabban ellátogasson, és élettapasztalatával, tudásával, tanácsaival segítse az alma mater jelenlegi lakóit” – mondta el a Véndiákszövetség alelnöke, zárszóként jó szórakozást kívánva a résztvevőknek.

Tóth Géza Ivor után Kallós Zoltán államtitkár szólt a hallgatósághoz. Mint rövid köszöntőjében hangsúlyozta, minden pedagógusnak tisztában kell lennie azzal, hogy nem csak tanítania, de nevelnie is kell, hisz emberi sorsok vannak a kezében, s ahogyan azt most a felvonuló véndiákok is elmondták, ezek az útravalók egy egész életen át elkísérték őket.

Az államtitkár után Nagy Szabolcs parlamenti képviselő intézett beszédet az ünneplőkhöz. Nagy szerint a Véndiáktalálkozó egyik legfontosabb kulcsszava a nosztalgia, mely által a múltbéli dolgokból erőt, inspirációt meríthetünk a jövő kihívásaihoz, de legalább ennyire fontos a honvágy is, melyet azok éreznek, akik ilyenkor hazalátogatnak, és saját szemükkel látják, jó irányba indult el a város és a megye is. „Kívánom, hogy a távolról érkezőkben élő honvágy erősítse meg a szülőföldjükön maradtakab abban a hitükben, hogy igazán értéket vigyáznak, értéket vigyázunk mi otthon. Olyan értéket, amelynek sem külföldön, sem máshol nincs alternatívája” – hangzott el a képviselő köszöntőjében.

Nagy Szabolcs után Pataki Csaba megyei tanácselnök az István térre megálmodott, több mint 2,5 méter magas Petőfi-szoborra hívta fel a résztvevők figyelmét. „Jövőre, amikor újra találkozunk véndiákként, akkor legyen még egy olyan magyar emlékhely Szatmárnémetiben, ami hirdeti majd a következő évszázadokban is, hogy itt van magyar, keresztény oktatás Szatmáron. Ahhoz, hogy ez így legyen, nem vagyunk mi elegen, akik itthon maradtunk, aki elment, legalább ilyenkor álljon még az igaz ügy mellé” – mondta el Pataki Csaba utalva arra az adománygyűjtésre, mely az említett egész alakos Petőfi-szobor közösségi finanszírozása érdekében indítottak.

A Szatmár Megyei Tanács elnöke után Maskulik Csaba városmenedzser vette át a szót. Mint elmondta, 2016-ban az újonnan megválasztott vezetőség egy mélyaltatásban levő várost vett át, ám az elmúlt hét évben sikerült Szatmárnémetit mozgásba hozni. „Mozgásban van a város, mert megmutattunk, hogy mi, magyarok igenis képesek vagyunk vezetni és fejleszteni is egy várost. Rengeteg az irigy, akik szidnak, kritizálnak, de nem adtuk fel, és nem is fogjuk feladni azt, amire vállalkoztunk, és amire bizalmat szavazott nekünk a szatmári lakosság többsége” – mondta el Maskulik, kinek beszédét követően Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója mondott köszönetet a Véndiákszövetségnek és az önkénteseknek, akik kemény munkájuk révén, minden évben nagyszerű lehetőséget teremtenek a közös ünneplésre.

A megnyitó esemény utolsó momentumaként a résztvevők koszorúkat helyeztek el az iskola falán található márványtábláknál, így emlékezve az elhunyt tanárokra és diákokra.