Véndiákos kérdezz-felelek. Aki kérdez, Fehér Imola, akik válaszolnak, Elek György és Hága Jázmin

Elek György: 

- Szamos – fókuszban a szatmári értékek. Értékmegőrző szerepet vállaltál és közben folyamatosan keresed azokat az értékeket, szatmáriakat, akik színesebbé teszik a várost. Mióta a Szamost szerkeszted, változott-e a véleményed Szatmárról?

- Az értékmegőrzés ma egy olyan világban történik, amikor egyre erősebb, egyre gyorsabb az értékek átalakulása. A régebbi korszakokban a stílusok úgy változtak, hogy az „új” mindig a régiből nőtt ki. A XX. század elején szinte egymással párhuzamosan megjelenő izmusok törték meg az addigi szabályokat, amikor főként a képzőművészetben és az irodalomban újabb és újabb izmusok jelentek meg. Korábban a stílusváltások többnyire nyugati hatásra következtek be oly módon, hogy a külföldön tanuló magyar fiatalok az ott megismert kultúrát itthon népszerűsítették. Fontos megjegyezni, hogy a nyugaton kialakult stílust a saját hagyományainkra építve ültették gyakorlatba. Ma azt tapasztaljuk, hogy „kulturális ügynökök” igyekeznek ránk erőltetni olyan „új értékeket”, melyek semmilyen módon nem kötődnek a mi hagyományainkhoz, sokszor azokkal teljesen szemben állnak. Én arra törekszem, hogy a szatmári értékekre építsem azokat a tevékenységeket, melyekkel foglalkozom, de ez nem egy egyszemélyes projekt, szerencsére vannak ebben segítségemre, sokan vannak, akik partnereim az alkotásban és olyanok is, akik támogatóként állnak mellettünk. A Szamos folyóirat és a szamos.ro oldal biztosítja a közlési lehetőséget, és a legnagyobb öröm, hogy egyre több helytörténész, pedagógus és diák is feltűnik a szatmári alkotók sorában. 

Szatmár az otthonom, itt születtem és nevelkedtem, a szatmári értékek formáltak olyanná, amilyen ma vagyok. Fontosnak tartom, hogy a felnövő generációk megismerjék a kulturális örökségünk szellemi és tárgyi javait, tiszteljék nagy elődeink munkáját és értékrendjét, és közben megtapasztalják a közösség megtartó erejét, amely védelmet nyújt és értelmet ad a mindennapoknak. Szatmáron olyan értékek vesznek körül bennünket, amelyekre méltán lehetünk büszkék, a mi felelősségünk pedig az, hogy erre ráirányítsuk a közösség figyelmét. 

- 2019 – mérföldkő. Miért tartottad fontosnak, hogy havi rendszerességgel útjára indítsd a Szamost? Mennyi kitartás és befektetett munka áll a hátad mögött, ha ma visszanézel az elmúlt hat évre?

- Amint már fentebb is említettem, hogy az volt a cél, hogy legyen egy fórum, ahol a tehetséggel megáldott idősebb és fiatal alkotók közölhessék az írásaikat. A Szamos folyóirat és a szamos.ro a bizonyíték arra, hogy a hosszabb írásokról sem kell lemondani, vannak még emberek, akik egy egy tudományos írást, egy mélyinterjút is elolvasnak, akkor is, ha az ne’ adj Isten több oldalas. De valóban kellett a kitartás, többek között ahhoz is, hogy megtaláljam a hűséges alkotótársakat is, de azt is el kell ismernem, hogy egy havilap összeállításához sokkal több emberre lenne szükség mint ahánnyal mi hónapról hónapra összeállítjuk a lapot… Ritkán nézek vissza, inkább azon gondolkodom, hogy a folyamatos megszorítások mellett vajon meddig lehet megjelentetni a lapot és meddig lehet megszervezni a Szamos-rendezvényeket. 

- Szamos és Véndiáktalálkozó – mi a metszéspont? Számodra miért fontosak ezek a személyes találkozások?

- A Véndiáktalálkozó a szatmári magyar közösség egyik legfontosabb találkozója, az az esemény, amelyre a világ távoli pontjáról is hazaérkeznek az innen elszármazott véndiákok. Közösségteremtő és -éltető rendezvény ez, kiváló alkalom arra, hogy a jelenlévők újra kapcsolódjanak egymáshoz, az alma materhez és a közös gyökerekhez. Mivel a Szamosa szatmári értékeket állítja a fókuszba, bekapcsolódása a programokba magától értetődő. A személyes találkozók üzenete számomra az, hogy a közösséghez tartozás még évtizedek múltán is biztonságot, identitást és erőt ad. Bízom benne, hogy a fiatalabbak látva ezt megértik azt, hogy az iskola nem csak tanít, de valódi közösséget is nevel.

- Számos Szamos-kiadvány látott az utóbbi években napvilágot. A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont támogatásával minden generációnak lehetőséget biztosítotok a publikációra. Milyen elvek alapján válogatsz?

-A legfőbb szempont az, hogy „szatmáriaknak szatmáriakról”, vagyis megyei alkotók írjanak a megyéről, a megyében élőkről, a települések múltjáról, az itt élő értékteremtőkről, azért, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe. A Szatmári Kalendáriumban és a Szamos Plusz kiadványban olyan tanulmányokat, helytörténeti írásokat is közlünk, amelyek rég ott vannak az íróasztalfiókokban, de a szerzőknek korábban nem volt lehetőségük a közlésre. Ezeket a kéziratokat próbálom összegyűjteni, lehetővé tenni újabb és újabb tanulmányok közlését, hozzájárulva ezzel is Szatmár megye kulturális életének a gazdagításához.

- Szamos Diákirodalmi Kör – mit jelent számodra?

- A Szamos folyóiratban rendszeresen vagy alkalmanként írásokat közlő, vagy az írással csak kacérkodó diákok közösségét fogja össze a Szamos Diákirodalmi Kör. Egy olyan közösség ez, ahol a fiatalok kísérletezhetnek írással, de részt vehetnek kulturális programokon, irodalmi kirándulásokon, vagy akár tanácskozásokon is, ahol az írás nem kényszer, de a tehetség kibontakozási lehetőséget kap. Az SZDK két tagja az évek során már saját kötettel jelentkezett, többen rangos lapokban is közölnek. A különböző iskolákból érkező diákoknak nem kis kihívást jelent, hogy a kör tevékenységeibe be tudjanak kapcsolódni, de bízom abban, hogy lesznek olyan fiatalok, akik az SZDK-t egy önszerveződő körré formálják.

Hága Jázmin, Szamos Diákirodalmi Kör társelnöke:

- Diákirodalom — irodalom, amit diákok írnak vagy irodalom, ami diákoknak szól. Vagy mindkettő. Számodra mit jelent ez a szó?

- Számomra a diákirodalom elsősorban az, amit diákok írnak – gondolatokból, érzésekből merítenek ötletet, inspirációt és személyes tapasztalatokra építkeznek, őszintén. De persze nem zárnám ki a másik oldalt sem, hiszen sokszor épp az irodalom, ami hozzánk, fiatalokhoz szól, indít el bennünk valamit. A kettő összefonódik: amit írunk, abból kiolvasható, kik vagyunk, mire vágyunk, mi bánt vagy épp miben hiszünk. A diákirodalom számomra a szabadság terepe – lehet benne kísérletezni, hibázni, újrakezdeni. De legfőképp: önmagunk lehetünk benne, hiszen teret ad az alkotásra és az önkifejezés egyik legszebb formája. 

- A Szamos Diákirodalmi Kör társelnöke vagy. Közösen Lillával igazgatjátok azokat a diákokat, akiknek az irodalom több mint hobbi. Mennyi felelősséggel jár mindez? Hogy egyeztethető az iskolás teendőiddel?

- Néha úgy érzem, mintha két életet élnék párhuzamosan: az iskolás lányt, aki dolgozatokat ír, felelésekre készül, és a kör társelnökét, akinek gondja van másokra is, folyamatosan egyeztet, valamint biztatja a többieket, hogy a lehető legtöbbet sikerüljön kihozni magukból mind a fellépések alkalmával, mind az alkotásaik által. Ez nagy felelősség, igen, de egy olyan, amit szívesen vállaltam. Lillával közösen igyekszünk nem csak koordinálni, hanem inspirálni, támogatni is, hiszen mi is diákok vagyunk, akárcsak a többiek. Persze vannak nehezebb időszakok, de az irodalom számunkra nem teher, hanem erő- és motiváció forrás. Azt hiszem, pont ez az, ami segít átvészelni a tanév sűrűbb pillanatait is. 

- Milyen eseményeken vettetek részt idén? Melyik válik maradandó emlékké/élménnyé?

- Az elmúlt évben több emlékezetes alkalom volt, ahol nemcsak megmutathattuk magunkat, hanem egymást is jobban megismerhettük. De ha néhányat ki kellene emelnem, akkor a tavaly szeptemberi diák antológia bemutatója a Könyvtárak Éjszakáján, A magyar kultúra napja, március 15-ei megemlékezés Sándorhomokon, Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Könyvnap a Szatmár Megyei Könyvtár által szervezett Mesemaratonon, Költészetünk ünnepe, valamint az Élet Fája környezetvédelmi és humanitárius egyesülettel való együttműködés által szervezett fellépések sorozata, ami szeptembertől is folytatódni fog. Ezek az események lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy megismerhessük a helyileg és nemzetközileg is elismert írók, költők műveit, de volt alkalmunk a saját írásainkat is a közönség elé tárni. Az eseményeknek nagy szerepe volt abban is, hogy egy jó közösséggé, összetartó csapattá válhattunk a kör tagjaival. 

- Ha pár mondatban meg kellene győzz egy fiatalt, hogy csatlakozzon a köröz, mit mondanál?

- Ha van benned akár csak egy mondat, ami nem hagy nyugodni, egy érzés, amit nem tudsz elmondani másnak, vagy egy történet, ami benned motoszkál – akkor helyed van közöttünk. Nem kell „készen lenned", csak őszintének. A Szamos diákirodalmi kör egy olyan építő közösség, ahol nem nevetnek ki, hanem meghallgatnak. Ahol nem versenyezünk, hanem inspiráljuk és támogatjuk egymást. Ha írni akarsz, netán másoknak is megmutatni a műved, itt otthonra találsz.  

- Az E-MIL tehetséggondozó mentorprogramjának résztvevője voltál. Hatalmas öröm látni, hogy ilyen tehetséges diákunk van. Mit tanultál mentoraidtól és társaidtól? Mocorog-e benned a következő könyved témája, alapötlete?

- Az E-MIL mentorprogram számomra egyfajta irodalmi otthonra találás volt. Ott sikerült megértenem, hogy nem baj, ha eltérően látom a dolgokat, mint mások – sőt, ez az érték. A mentorok abban segítettek, hogy bátrabban írjak, merjem kipróbálni magam más, kevésbé ismert műfajokban is. A társaim pedig abban, hogy merjek kérdezni, kételkedni, kutatni, és felfedezni. És igen, van egy történet, ami újra meg újra visszatér hozzám. Talán az lesz a következő könyvem gerince. Már elkezdett élni bennem a megalkotásra váró világ gondolata.

A Véndiáktalálkozó részletes programja: Sokszínű kultúra és közösségi élmény a 33. Szatmárnémeti Véndiáktalálkozón