Vasárnap tartották az Egyházmegyei Jézus Szíve búcsút Szatmárnémetiben - Képgaléria

Vasárnap délelőtt ünnepi esemény töltötte meg Szatmárnémeti belvárosát: június 29-én tartották az Egyházmegyei Jézus Szíve búcsút, amely a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye kiemelt ünnepe. Jézus Szentséges Szíve főünnepe a római katolikus egyház egyik legmélyebb lelkiségű alkalma, amelyet pünkösd utáni harmadik pénteken tartanak világszerte – az egyházi év utolsó mozgó ünnepeként.
 

Szatmárnémetiben a hagyomány szerint minden évben ezen ünnephez kapcsolódik az egyházmegye nagy búcsúja, amelyre idén is több ezren érkeztek a városból, a környékről, de távolabbról is.

A székesegyház előtti téren megtartott ünnepi szentmise 11 órakor kezdődött, amelyen Nm. és Ft. Dr. Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke volt a meghívott celebráns és szónok. A híveket és zarándokokat Nm. és Ft. Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök köszöntötte, aki külön tisztelettel üdvözölte a vendégpüspököt is.

A szentmise különleges lelki üzenetet hordozott. Dr. Martos Levente Balázs prédikációjában Jézus Szívét, mint a kegyelem és a remény forrását állította a hívek elé. Mint hangsúlyozta, mindannyian abban a reményben gyűltek össze, hogy az Úr Jézus ígérete ma különleges módon válik valóra: „aki szomjazik, az Ő általa csillapíthatja szomjúságát.” A püspök személyes élményként beszélt arról is, hogy milyen megható számára a többnyelvű közösségben ünnepelni, hiszen a szentírási szakaszokat románul, németül és magyarul hallhatták a hívek. Ez – mint fogalmazott – a szívből szívig szóló isteni üzenet szép példája, hiszen a Jóisten mindenkit a saját anyanyelvén szólít meg.

A prédikáció középpontjában az isteni gondviselés állt, amely napról napra újra és újra megmutatkozik az ember életében. A püspök atya emlékeztetett arra, hogy Isten sosem hagyja magára az embert, ahogyan a jó pásztor sem hagyja elveszni bárányait, hanem mindegyiküket megkeresi. Isten szeretete nem csupán emberi érzés vagy megható történet, hanem mindennél mélyebb valóság, amely a megváltásban teljesedik ki. Ez a szeretet ad erőt és reményt, hogy bátran, őszintén tudjunk szeretni és hinni.

Az ünnepi szentmisét követően a szokásos körmenet zárta a közös imádságot: a tömeg a székesegyháztól a központi park körül vonult végig, a hagyományokat követve.

Az eseményhez az időjárás is kegyes volt: a napok óta tartó kánikulát kellemes enyhülés követte, így a szabadtéri ünnepségen való részvétel nem járt megpróbáltatással. A szervezők gondoskodtak elegendő ivóvízről, és szükség esetén egészségügyi ellátásról is.