Utoljára szólt a csengő. Több mint 130 diák búcsúzott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumtól

Öt osztály 135 végzős diákja öltött díszes ünneplőt szerda délután, hiszen utoljára szólt nekik a Kölcsey Ferenc Főgimnázium csengője. Követve a sokéves hagyományt, a maturandusok először pedagógusaiktól vettek búcsút. Énekszóval járták be a tanári szobát, majd ugyancsak dalolva vonultak be az iskola udvarára, ahol már várták őket a hozzátartozóik, barátaik.

A Gaudeamus Igitur után elsőként Pataki Enikő iskolaigazgató köszöntötte a fiatalokat. „Kedves Ballagók! Ez az a nap, amely egyedi és megismételhetetlen minden diák életében. A nap, amely évtizedek múlva is elővillan a lelked mélyéről, ahol mindannyian, egykori ballagók őrizzük azt, mint legdrágább kincsünket. [...] Ti ma érkeztetek el ahhoz a jelképes naphoz, amelyet az útnak indulással azonosítunk. Mi pedig, az útnak indítók, a tanárok, szülők, család, barátok büszkén tekintünk rátok, rendíthetetlen hittel abban, hogy ti biztos léptekkel indultok arra az útra, amely, mint a mesebeli vándoroknak, próbákat és kihívásokat is tartogat, de amely ugyanakkor a megérkezés biztonságát és boldogságát is ígéri. [...] A döntéseitek álmokról szólnak és küzdelmekből állnak. És igen, felelősségből is“ - nyomatékosította beszédében az iskola vezetője. Arra buzdította a végzősöket, hogy minden nehézség ellenére higgyenek magukban, hiszen „a legnehezebb utak vezetnek a legszebb kilátókhoz.“

„Legyetek kíváncsiak! Merjetek kérdezni! Ne csak kész válaszokat fogadjatok el! Ne akarjatok mindig megfelelni, inkább akarjatok hitelesek lenni! A világ tele van zajjal, de a belső hangotok mindig ott van. Hallgassatok rá! A legtöbbet adtunk nektek, amit csak tudtunk. Felvérteztünk benneteket erővel, a tudás erejével, az anyanyelv erejével, az otthon, Szatmár, Partium, Erdély kultúrájának megtartó erejével. Mindez adjon bátorságot végigjárni a magatok választotta utat, beteljesíteni a rátok szabott feladatokat, felépíteni azt a jövőt, amelyben boldognak érzitek magatokat“ - fogalmazta meg utolsó üzenetként a végzősök számára Pataki Enikő.

Az iskolaigazgató után a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Pataki Csaba lépett a mikrofonhoz. Ő a tanárok és szülők által gazdagon megtöltött szimbolikus batyut emelte ki, amelyet soha nem lehet elcserélni semmire. Ez a jelképes batyu vezeti majd végig a ballagó fiatalokat az előttük álló, olykor akadályokkal nehezített úton. A tanácselnök azon reményének adott hangot, hogy az alma maternek ma búcsút intő diákok a későbbiekben a szatmári közösség hasznos tagjaivá válnak.

Pataki Csaba után a városvezetés üzenetét Maskulik Csaba városmenedzser tolmácsolta. Ő Kölcsey Ferenc egyik legfontosabb gondolatát idézte: „A haza minden előtt.“

„Az itt töltött évek alatt nem csak tudást és készséget szereztetek, hanem megtapasztaltátok a közösség erejét. Az együttműködést és az egymás iránti felelősség fontosságát. Az iskola falai között megértettétek, hogy a tanulás nem ér véget a tantermek ajtaja mögött. Az a világ, amely most tárt karokkal vár benneteket, kihívásokkal teli, de egyben tele van lehetőségekkel“ - fogalmazott a városmenedzser, aki a végzősöknek azt kívánta, a megszerzett tudás és értékek segítsék őket a saját útjuk megtalálásában.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Lukács Dénes helyettes főtanfelügyelő is. Mint elmondta, a ballagás nem egy út végleges lezárása, csak egy gyors visszapillantás és hálaadás azért a sok jóért, amelyet ebben az iskolában kaphattak a diákok. A Kölcseyben szerzett értékek biztos pilléreket majd adnak a diákokra váró út újabb szakaszára - fogalmazott.

Az ünnepi beszédeket követően, a XI. évfolyam nevében Tepfenhart Bettina mondott búcsúbeszédet, válaszként pedig Tallián Franciska végzős diák osztott meg néhány jó tanácsot az alsóbb évfolyammal. Nem maradtak el a ballagás jelképes momentumai sem: a ballagók nevében Tódor Tímea és Mészáros Krisztán felszalagozták az iskola zászlaját, majd sor került az iskola kulcsának átadására is. A tanári kar nevében Sárándi Annamária szavalt.

A ballagás végén átadásra kerültek az oklevelek és a különdíjak. A díjazottak hosszú listája alapján bizton kijelenthetjük: okos, ugyanakkor a sport, a művelődés és a közösségszervezés terén is rendkívül aktív évfolyam volt ez.

Az eseményt pedig a hagyományokhoz híven a Szózat zárta.