Unatkozó kamaszok! De mi az unalom: ellenség vagy lehetőség?

Az unalom egy funkcionális érzelem, nem csak egy kellemetlen állapot – jelzi, hogy a jelenlegi tevékenység nem kínál kihívást, értelmet vagy érdeklődést, és arra ösztönzi az egyént, hogy valami újat vagy mást keressen.

Ez nem csupán kulturális megítélés: a szakirodalom egyértelműen egy olyan érzelemként írja le, amelynek motivációs szerepe van.

Miért olyan fontos ez a serdülők számára?

A serdülőkor az identitáskeresés, a végrehajtó funkciók fejlődésének és az autonómia iránti igény időszakát jelenti – mindezek olyan folyamatok, amelyekben a szabad és strukturálatlan pillanatoknak nagyon fontos funkciója van.

Tanulmányok alátámasztották az unalom pszichológiai előnyeit – stimulálja a kreativitást és a divergens gondolkodást: Sandi Mann és mások kimutatták, hogy az unalom vagy a monoton tevékenységek időszakai növelhetik az ötletek „folyékonyságát” (azaz az ötletek számát), és elősegíthetik az álmodozást, ami viszont támogatja a kreativitást.

Az unalom pszichológiai előnyei:

• Belső felfedezés és tervezés: az unalom aktiválja a „default mode-ot", ami nem más, mint az alapértelmezett mód hálózat, amely az önelemzéshez és a tervezéshez kapcsolódik, mentális teret biztosítva a személyes gondok feldolgozásához, forgatókönyvek elképzeléséhez és személyes célok felvázolásához. Ez támogathatja a serdülők identitásképződését.
• Az önszabályozás és a kezdeményezőkészség fejlesztése: amikor nem túlterheltek, a serdülőknek lehetőségük nyílik arra, hogy meghatározzák, mi az, amit valóban élveznek, és megtanulják, hogyan töltsék el idejüket konstruktív módon – ez pedig elengedhetetlen készség az önállósághoz. Hosszú távú tanulmányok kimutatták, hogy az unalom kezelésének módja előre jelezheti a mentális egészség különböző fejlődési útvonalait.
• Tanulás problémamegoldáson keresztül: az unalmas pillanatok kiválthatják a megoldások vagy személyes projektek (a hobbitól a kis projektekig) aktív keresését. Ideális esetben ez gyakorlati készségek fejlesztéséhez és megnövekedett önbecsüléshez vezet.

A hatás nagyban függ a körülményektől, a serdülő unalomhoz való viszonyulásától és a szülői támogatástól.

• Mérsékelt unalom - elősegítheti a gondolkodást, a jövő tervezését, a képzelőerőt és az értelmes tevékenységek önálló megtalálását.
• Krónikus unalom - a magas vagy tartós szintű unalom összefüggésbe hozható a depresszió, viselkedési problémák vagy szerhasználat magasabb kockázatával.

Kockázatok, amikor az unalom problémává válik:

• Krónikus unalom: amikor gyakori, intenzív és negatívan érzékelt. Ez összefüggésbe hozható depressziós tünetekkel, szerhasználattal, kockázatos viselkedéssel, csökkent iskolai motivációval és rossz eredményekkel. A hatást mérsékeli az „unalomra vonatkozó meggyőződés”, azaz a serdülőkorúak hozzáállása az unalomhoz (hogy haszontalannak vagy hasznosnak tartják-e).
• A korlátozott társadalmi környezet és a lehetőségek hiánya: növelik az unalom kockázatát (tevékenységek hiánya, földrajzi korlátozások, nagyon szigorú szabályok stb).

Mit tehetünk szülőként?

1. Ne szüntesse meg teljesen az unalmat, biztosítson egy „biztonságos teret”: engedje meg a nem tervezett időszakokat, amikor a kamasz unalmasnak érezheti magát anélkül, hogy azonnal beavatkozna. Ezek az időszakok termékenyek lehetnek a személyes ötletek és tervek szempontjából. (Természetesen ez nem elhanyagolásról szól, hanem aktív toleranciáról.)
2. Ösztönözze a konstruktív hozzáállást az unalomhoz: beszélgessen sokat tinédzserével arról, hogy az unalom hasznos jel lehet (pl. „Mit akarsz változtatni?"), és nem csak valami, amit azonnal el kell távolítani. Tanulmányok kimutatták, hogy azok, akik pozitívabban viszonyulnak az unalomhoz, kevésbé szenvednek tőle.
3. Kínáljon erőforrásokat és lehetőségeket, ne teljes körű tervezést: mutasson be vagy keressenek együtt reális lehetőségeket, amelyek közül választhat: tevékenységek, tanfolyamok, festés, sportolás, könyvtár, önkéntesség stb.
4. Legyen példakép az egészséges stratégiákban: példát mutatva a szabadidő eltöltésének módjára: házimunka, barkácsolás, mozgás, olvasás, gondolkodás, kis tervek készítése. A tinédzserek sokat tanulnak a megfigyelésből és a szülők példáiból.
5. Csináljanak együtt lassú tevékenységek és tervezzenek hosszú távú projekteket: a türelmet igénylő projektek (írás, programozás, kézművesség, kertészkedés) megtanítják a tervezést, a kitartást és értelmet adnak – jó ellenszerek a passzív unalom ellen.

Mikor avatkozzunk közbe?

Figyeljük meg azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy az unalom krónikus és lépjünk közbe. Ha a jelek nem eléggé feltűnőek, akkor a következő viselkedéseket utalhatnak arra, hogy gond van: 

• jelentős társadalmi visszahúzódás, álmatlanság, étvágyváltozás,
• folyamatos romlás az iskolai tanulmányokban,
• működési problémák a hétköznapi tevékenységekben,
• a megengedettnél több időt tölt a kütyükkel (ezzel tölti minden pillanatát, ezekkel űzi el unalmát) – ez több szempontból is káros lehet (lásd egyik előző cikkben Amikor a kütyük nevelik a gyermeket – a nyári szünet sötét oldala),
• önsanyargatási, önbántalmazási vagy öngyilkossági gondolatok, 
• különböző szerek vagy drogfogyasztás stb.

Ilyen esetekben mindenféleképpen forduljunk orvoshoz és pszichológushoz. Kérjük bátran a szakemberek segítségét. A kutatások azt mutatják, hogy a korai beavatkozás megváltoztathatja a negatív fejlődési pályát.

Praktikus tippek kamaszos szülőknek: 

• 7 napos kihívás: minden nap 7 perc naplóírás és próbálj ki valami újat (receptek, varrás, síelés, oktatóanyagok) azután írd le a szerzett tapasztalatot.
• Naplóírás / “hála-napló”: segíti az önreflexiót és stresszlevezetést.
• Ötletdoboz: írj fel elérhető tevékenységeket papírlapokra (sport, kreatív műhelyek, séta, biciklitúra, rövid online tanfolyamok, önkéntesség) és sorsoljatok, ha unatkozik a kamasz.
• Aktív szünetek digitális kapcsolat nélkül: rövid séták telefon nélkül – serkenti a produktív gondolkodást.
• Társas est/délután: szervezz családi társasjáték esteket, baráti társasjáték délutánokat.
• DIY-projektek: újrahasznosított anyagokból dekoráció, ékszer, saját pólófestés.
• Fotózás/videózás: biztasd, hogy készítsen egy mini vlogot vagy fotósorozatot a hétköznapokról.
• Zene: hangszer, éneklés, zenevágás vagy saját playlist összeállítása.
• Rajz / digitális illusztráció: akár ingyenes appokkal, mint IbisPaint vagy Krita.
• Online tanfolyamok rövid témákban: pl. grafikai tervezés, programozás, 3D modellezés, önismeret, önfejlesztés, pszichológia.
• Logikai játékok: Codenames, Dixit, Szabadulószoba otthon.
• Közös kvízest: Kahoot vagy mentális “kihívások” családon belül.
• Közös sport kipróbálása: falmászás, görkorcsolya, SUP, jóga vagy túra.
• Táncos kihívás: TikTok-trendek feldolgozása humorral.
• Esti séták / városi felfedezések: fedezzetek fel új helyeket együtt.
• Film- vagy sorozatmaraton közös választással (a döntést rá bízva).
• Tematikus estek: pl. “olasz vacsora”, “retro zeneest”, “játékest”.
• Családi kihívás: pl. egy hét közösségi média nélkül, vagy főzőverseny.
• Önkéntesség / közösségi munka: fiataloknak szóló civil programok.
• Mentális egészség témájú beszélgetések: ne direkt módon, inkább közös film, videó vagy mém kapcsán.

Bónusz tipp: hogyan tálaljuk mindezt?

• Ne “feladatként”, hanem inspirációként adj ötleteket.
• Mutass érdeklődést, de ne kontrollt: „Tök jó, ha kipróbálnád, szívesen segítek beszerezni, ha akarod.”
• Ha belemélyed valamibe, hagyd kibontakozni, ne sürgesd.
• Légy nyitott új dolgokra (pl. a kedvenc zenéje, játéka iránt).

Következésképpen: a serdülők unalma nem csupán egy gyorsan megszüntetendő „probléma”. Mérsékelt mértékben és támogató környezetben értékes pszichológiai eszköz lehet: serkenti a kreativitást, az önreflexiót, a személyes tervezést és az önállóság fejlődését. A siker kulcsa az, hogy megkülönböztessük az ideiglenes és hasznos unalmat a krónikus és káros unalomtól. 

A találékony és türelmes szülők beavatkozása, akik egészséges példaképeket és támogatást nyújtanak a serdülőkorú gyermekeiknek, az unalmat és a szabadidőt növekedési és fejlődési lehetőségekké alakíthatják.

Borca Romina, pszichológus és iskolai tanácsadó,
Dongi Edina-Stefania, gyógypedagógus és iskolai tanácsadó,
Szatmár Megyei Nevelésügyi Erőforrás és Tanácsadó Központ (CJRAE Satu Mare)