Tűzijátékkal, tortával és persze nagy szeretettel fogadták Gyenes Manit kollégái az Autonetnél. VIDEÓ

Nem szabadulhatott az esőtől ezúttal sem a Dakar Legenda, hiszen a fogadására szervezett ünnepségen csepergő esőben durranhattak el a tűzijátékok és a motor- és autósversenyeken oly megszokott pezsgők a cég bejárata előtt. A cég társtulajdonosa, Lieb Mihály és a marketing igazgatója, Ilonczai Tamás foghattak vele elsőként kezet.

Ezután Ilonczai Tamás köszönte meg Gyenes Maninak, hogy képviselte mind a céget, mind a megyét, mind pedig az országot egyedüliként Romániából az idei Dakaron.

Gyenes Mani kollégáinak és a sajtó képviselőinek mesélt az idei 45. Dakarról, amelyet a Szaud-Arábiában rendezett négy verseny közül a legnehezebbnek értékelt, nemcsak az időjárás, a hideg és eső miatt, a verseny távhossza, valamint annak nehézségi foka miatt is. Gyenes Mani motoros összetett kategóriában a 27. helyen végzett, saját Malle Moto kategóriában pedig a 11. helyen zárta az idei versenyt.

Elsősorban az időjárás miatt ítélte nagyon nehéznek a motoros az idei, 14. versenynapból álló megmérettetést. Nemcsak a hideg, a nulla fok körüli hőmérséklet nehezítette a versenyzést, hanem a szokatlan esős időjárás is, hiszen száraz időre, homokos talajra való gumikkal készült. Összességében nem voltak komoly technikai problémái a verseny alatt, csupán a benzinpompa okozott némi fejtörést számára. Azonban ezzel nemcsak neki, hanem más versenyzőknek is gondja akadt. Elmondása szerint elképzelhető, hogy az elég koszos benzin miatt is.

Ugyancsak kitért arra, hogy a rendkívüli eső miatt átázott vastag ruháit nem tudta hol megszárítani, s emiatt másnap ugyanúgy kellett felvenni. Legkellemetlenebb ezek közül a vizes sisakja volt. Amíg a gyári csapatokkal versenyzőknek külön kamionjuk, szerelőik, mosodájuk, szakácsuk volt, addig a Rally2-ben motorozók mindent maguk végeznek el a verseny után. Az eső miatt teljesen sáros motort nem volt hol megmosniuk, s úgy sárosan kellett megszereljék a nap végén.

Gyenes Mani a navigációról is mesélt, azaz hogyan tudnak tájékozódni a sivatagban, az egyforma homokdűnék között. Bemutatta azt a Roadbook-ot, amelyet a szervezők a napi rajt előtt húsz perccel adnak a versenyzők kezébe, s amely ebben a navigációban segít, s egyben figyelmeztet a veszélyekre. Ez a Roadbook tartalmazza azokat a waypointokat is, amelyeket egy-egy versenyszakasz alkalmával kötelezően érinteniük kell a résztvevőknek. Mani azt is hozzátette, hogy eddig mindig papír formátumban kapták ezt meg, de a szervezők a jövőben szeretnék digitális formátumra cserélni. Ennek viszont a versenyzők egyáltalán nem örülnek, hiszen nagy hátránya, hogy ha például verseny közben eltörik a tablet, amelyen nézik azt, akkor nem tudnak tovább haladni, míg a papírformátummal ez nem történhet meg. Hozzátette, hogy sok baleset is azért történik, mert a versenyzők ezt a Roadbookot figyelik, hogy ne tévedjenek el, ne tévesszék el a waypointokat, amelyeken át kell haladjanak, s közben az úton nem veszik észre a köveket és esnek. Idén a 3. és 7. versenynapon esett ő is, amellyel időt is veszített.

A Dakar Legenda kitért arra is, hogy mennyire fontos a vezetési technika a motorosoknál. Az első tíz helyen végzett versenyzők közül bármelyik lehetett volna a győztes. Ezek a versenyzők általában nagyon nagy kockázatot vállalnak be a győzelemért, akár a testi épségüket sem kímélik, veszélyeztetik, hiszen a gyári csapatok versenyzőit komoly bónuszösszegekkel jutalmazzák, ha nyernek. Ezt a kockázati tényezőt ő nem tudja bevállalni.
Nemcsak versenyzett idén Mani, hanem az Original By Motul kategória nagykövete is lehetett, s így segített, megoszthatta az eddigi tizenkét Dakar során szerzett tapasztalatait a kezdőkkel.
Jövőre mindenképp szeretné folytatni a versenyzést, de már egy új motoron.