Túrasível járták be a Vigyázó csúcsot az EKE-sek - Képgaléria

Az elmúlt hétvégéne a Vigyázó (Vlegyásza) csúcsot látogatták meg az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári túrázói. A havas-kalandról Cizma Beáta beszámolóját közöljük. 

Rég dédelgetett álmom volt, hogy egyszer túrasível járjuk meg a Vigyázó csúcsot. Egyszer már kipróbálhattam a túrázás és sízés szerelemgyerekét, és bár nem volt könnyű, de annál szórakoztatóbb volt a hóban fetrengés.

A hétvégén adott volt az időjárás az álmom megvalósításához, hiszen jelentős mennyiségű friss hó hullott hétközben. Össze is verbuváltuk az EKE tagságon belül az érdeklődőket. Végül két kocsival indultunk útnak. Egyik kocsiban a hótalpasok, másikban a lécesek, deszkások.

Bár a hegyet tejfehér köd lengte körbe, ez kedvünket nem szegte, hiszen ettől függetlenül az erdő így is csodás látványt nyújtott, a Vigyázóra oly jellemző, szélfésűlte, hófútta fenyőfákkal. Felfele haladva a menedékháznál, a két kocsi legénysége is találkozott, és egy kis uzsonnázás után később együtt haladtunk tovább.

Jó időben érkeztünk fel a csúcsra, bár akkora volt a köd, hogy a meteorológiai állomást sem láttuk pár méterre állva tőle. A csúcson elkészült a csoportkép, és egy pár fagyos mosolyú szelfi. Ezután gyorsan útnak is indultunk lefele, s közben egy-két másodpercre a nap is ránk ragyogott. Mivel síléccel sokkal gyorsabban haladtunk lefele, mint a hótalpasok, ezért a nyeregnél szétváltak útjaink. Számunkra megkezdődött az igazi móka és kihívás. Porhóban, tejködben egymás nyomait követve csúsztunk le a sípálya szélén. A nagy hóban többször felborultunk, de attól még mindannyiunk arca ragyogott az önfeledt boldogságtól. Igazi élvezet volt a mély hóban csúszni, teljesen más élmény, mint a pályasízés.

Végül sikeresen lecsúsztunk szinte a kocsikig. Itt igen gyorsan lekaptuk magunkról a felszerelést és elindultunk haza. Bár addig nem fáztunk, mégis dideregtünk a kocsiban, csak átjárt minket a hideg levegő. Hogy ne csak a lelkünk, hanem a testünk is elégedett legyen, ezért útközben megálltunk egy pocak-wellneszre, megajándékozva magunkat egy-egy pizzával, ami nekem kiváltképp járt, hiszen tökéletes időjós voltam.

Sose legyen ennél rosszabb! Köszönöm a nagyszerű társaságot és a sok segítséget, mint zöldfülű túrasíző.

Lejegyezte: Cizma Beáta

Túrvezető: Zsolti és Boti

Fotózta: sokmindenki