Többet tettek, mint amit a hivatás megkövetel

Még egy tűzoltó sem kerül minden nap olyan helyzetbe, ami egy életre beleég az emlékezetébe. A nagykárolyi lánglovagoknak azonban nemrégiben volt egy ilyen bevetésük: egy édesanya állt előttük, karjában három kisgyerekkel, miközben a házukat elborították a lángok.

„Nem lehetett közömbösen végignézni azt a fájdalmat. Az ilyen pillanatokat sosem felejti el az ember” – mondta a parancsnokság helyettese.

A tűz szerencsére nem semmisítette meg teljesen az épületet, de a ház súlyosan megrongálódott, és egy időre lakhatatlanná vált. Az asszony és gyermekei gyakorlatilag egyik napról a másikra maradtak fedél nélkül. A tűzoltók azonban nem elégedtek meg azzal, hogy eloltották a tüzet. Néhány nappal később, a szolgálati időn kívül, önként tértek vissza, hogy segítsenek helyreállítani a család otthonát.

„Olyan bevetés volt ez, ami túlmutatott az egyenruhán és a szirénákon. Szerszámokat fogtak a kezükbe, és nyitott szívvel dolgoztak napokon át: megjavították a tetőt, újraépítették a falakat, és visszaadták a családnak nemcsak az otthonát, hanem a reményt is. Számukra az életmentés nem ér véget a lángok eloltásával. Tűzoltónak lenni annyit jelent, mint ott lenni az emberek mellett a legnehezebb pillanatokban is, akár egyenruhában, akár nélküle” - fogalmaz az esetről szóló beszámolójában a Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség.