Több mint 100.000 euróért kelt el a Szatmárnémeti régi főterét ábrázoló Boromisza-festmény

A magyarországi Virág Judit Galéria december 16-án tartotta meg 74. téli aukcióját a Budapesti Kongresszusi Központban, mely a szatmáriak számára már csak azért is különösen izgalmas volt, mivel a kalapács alá kerülő tételek között ott volt Boromisza Tibor Szatmárnémeti régi főterét ábrázoló festménye is.

Ahogyan arról korábban olvasóinknak beszámoltunk, az 1916-ban készült festmény címe A szatmárnémeti piac misztikus megvilágításban, kikiáltási ára pedig nem kevesebb mint 18 millió forint, azaz 46.875 euró volt. Boromisza műalkotása végül a kikiáltási ár több mint kétszereséért, mintegy 40 millió forintért, azaz közel 105.000 euróért kelt el. Az összeg egyébként összecseng a korábban megállapított becsértékkel, melyet a szakértők 78 és 117 ezer euró között határoztak meg.

Mit érdemes tudni a festményről?

„Boromisza a tájképeiben hozta a legjobb formáját, megörökítve Nagybánya regényes és hangulatos részleteit, de festette a szatmárnémeti parkot és piacteret is, sőt még a szatmárnémeti püspök is ecsetjére került, akit szintén Boromisza Tibornak hívtak. A most aukcióra kerülő városrészlet Szatmárnémeti főterét ábrázolja télvíz idején. […] A Boromisza által A szatmárnémeti piac misztikus megvilágításban címet kapott mű erős, súrló alkonyi (vagy hajnali) napfényözönben jeleníti meg a teret és a rajta mozgó színdús ruházatú piacozókat. […] A most kalapács alá kerülő Boromisza-festmény a művész szatmárnémeti-periódusának legpazarabb színfutamokban gazdag darabja, ami eddig teljesen ismeretlen volt a kutatás számára” – olvasható a festményről készült, Rum Attila művészettörténész által írt tanulmányban.

A szerző hozzáteszi, hogy a mű feltehetően szerepelt Boromisza 1918. márciusi gyűjteményes kiállításán, melyet a szatmári református leányiskola internátusában rendezett. E kiállítás az akkori tudósítások szerint egyébként osztatlan sikert aratott a nézők körében, melyet a művész azzal erősített, hogy a befolyt jövedelmet a háborús árvák és özvegyek megsegítésére ajánlotta fel.

Hogyan írtak a korabeli lapok az említett kiállításról?

A Szamos korabeli lap 1918. március 1-én így írt a kiállítás előkészületeiről: „Javában folynak a munkák a ref. leányinternátus nagytermében, hogy március 3-án Boromisza Tibor festőművész képeinek kiállítása megnyitható legyen. A kiállítás a kiváló művész legjobb alkotásait fogja bemutatni kapcsolatban a művésznek a szatmári piacról három éven keresztül megfestett képeinek kollektív kiállításával. A szatmári közönség műértő rétegei a legnagyobb várakozással tekintenek e ritka művészi esemény felé. Csak a háború okozta véletlen hozta városunkba Boromisza Tibort, és csak úgy juthattunk abba a helyzetbe, hogy művészi alkotásaiban e nagyszabású kiállításon gyönyörködhessünk.” Egy nappal később pedig arról is beszámoltak, hogy a festőművész a háborús özvegyek és árvák megsegítésére ajánlja fel a jegyeladásokból befolyt jövedelmet.

Ugyanezen forrásból tudható az is, hogy a kiállításra kerülő képek két nagy teremben és egy közbeeső kisebb szobában voltak elhelyezve, így „a laikus közönség előtt is szemléletessé válik az a fejlődési processzus, melyen Boromisza Tibor művészi pályáján keresztülment és ami folytonos haladást, állandó forrongást jelent a természet jelenségeinek mind egyedibb megértése és kifejezése felé. A művész kollekciója nem teljes, amennyiben nem öleli fel összes műveit, de minden együtt van a kiállításon, ami mérföldkövet jelent felfelé törekvő pályáján. Tulajdonképpen minden egyes képe önálló zsánert jelent az ő művészetében, miután sosem ismétli önmagát, hanem mindig újabb és újabb kifejezési formákat és effektusokat keres.”

Maga a kiállítás pedig a korabeli tudósító szerint „nagy és előkelő közönség előtt nyílt meg", és bizony elődeink is elsősorban azon daraboktól voltak elragadtatva, melyek szatmári vonatkozásúak voltak. A beszámoló szerint a Deák téri templom ismert motívumát megörökítő képek a második teremben kaptak helyet. „A mester e képekkel igazolja, hogy a motívum mellékes, a művészi meglátás a fontos. Nem a szatmári piacról van szó, hanem hangulatok és egyéni meglátásokról úgy, hogy minden egyes kép más. Világítási problémák, különböző évszakok és napszakok gyorsan elillanó hangulatai vannak képeken megörgzítve sokszor bámulatosan egyszerű eszközökkel” - írja a beszámoló szerzője, aki zárszóként köszönetet mondott a művésznek a „tanulságos és gyönyörködtető” kiállításért.

A szatmárnémeti piac misztikus megvilágításban. Forrás: Virág Judit Galéria