Tizennegyedik alkalommal csendültek fel karácsonyra hangoló dallamok a szatmárnémeti Székesegyházban

Az összetartozás erejének fontosságát is kihangsúlyozták Advent harmadik vasárnapján tartott koncerten a szatmárnémeti Székesegyházban. A templomban a későn érkezők már ülőhelyet sem kaptak, zsúfolásig megtelt.

Higyed János, a kültelki református gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, valamint az adventi koncerten részt vevő Schönberger Jenő megyéspüspököt és dr. Király Lajos esperest. Kitért arra is, hogy ha a koronavírus járvány nem szakítja meg a hagyományt, akkor ez már a tizenötödik koncert is lehetne. Elmondta, hogy a délelőtti szakadó eső miatt kicsit tartottak attól, hogy a közönségüket ez elriasztja, de az égiek is eme koncert mellett voltak, hiszen estére az időjárás enyhült és tele lett a Székesegyház.

Az est karnagya, Higyed Gyöngyi tanárnő volt. A többek közt reformtus lelkészekből alakult Bel Canto kamarakórus csengő hangja töltötte be elsőként a Székesegyház falait. A Dinu Lipatti Filharmónia előadóművészeiből alakult FourEver kvartettől - Kovács Emőke (hegedű), Mija Alina (hegedű), Budean David (brácsa) ás Catuna Dan (cselló)- elsőként stílszerűen Vivaldi Négy évszak művéből a Tél tételének egy részletével hangolódhatott mindenki a téli ünnepekre. Majd J. Pachelbel andalító kánonja csendült fel.

A Szatmárnémeti Református Gimnázium Gyöngyszem gyermekkara - akikhez Ary Dávid és Béres Kristóf citerán játszva csatlakoztak egy-egy dal erejéig - karácsonyi kórusműveket adtak elő. Két szóló énekestől, Mészáros Amandától és Farkas Annabellától, mindketten a kórusban énekeltek egykoron, régi karácsonyi ének csendültek fel.
Hársfalvi Ottó, főesperes örömének adott hangot, s kihangsúlyozta, hogy ami harminc éve nem volt lehetséges, az most megvalósulhatott: református lelkipásztorokból alakult kórus énekelt egy katolikus székesegyházban. Ezzel is az összetartozás fontosságát akarta kihangsúlyozni.

Legvégül a két kórus énekszóval kívánt mindenkinek boldog ünnepeket.
Ugyan az előadott művek között megkérték a közönséget, hogy ne tapsoljanak, az előadás végén azonban mindezt bepótolták, s álló vastapssal köszönték meg a színvonalas és lélekhez szóló előadást.