Téli túra a Radnai havasokba - Képgaléria, videó

A Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének erős magja egy igazán káprázatos és gyönyörű túrán vett részt a Radnai havasokba. A lebilincselő téli kirándulás részleteit Márk-Nagy János beszámolójából ismerhetjük meg, a látványos videót pedig Vajda Béci készítette.

„Mivel már két éve nem sikerült eljussunk a Drágos-völgybe és már nagyon hiányzott, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy 2024. január 19-21. között ellátogatunk a Radnai havasok eme kevéssé járt, de annál szebb szegletébe.

A meghirdetésre egyből nagyon sokan jelentkeztek, de a lemorzsolódások után is kilencen maradtunk, akik nekivágtunk a túrának. Heten Szatmárról mentünk két autóval és két túratárs Kolozsvár felől csatlakozott hozzánk.

Mivel egész héten esett az eső, méghozzá nemcsak a mi sík vidékünkön, de a hegyekben is, kissé izgultunk, hogy milyen körülmények fognak fogadni. Ugyanakkor bíztunk a meteorológusok előrejelzésében miszerint péntektől már havazás várható.

Ez a „jóslat” be is jött, hisz pénteken déltől már Szatmárról sűrű hóesésben indultunk. Ez egy picit lassította a haladást, de cserébe több időnk volt csodálni a havas tájat, különösen ahol erdőn haladt keresztül utunk.

Majszínban gyors találkánk volt a drágos-völgyi volt kutatóház adminisztrátorával, hogy aztán a ház kulcsainak birtokában elindulhassunk az elkövetkező hétvégénk ideiglenes lakosztálya felé.

Hamar összecuccoltunk és szeles-havazós időben kezdtük utunkat a ház felé, ami kb. 6 km-re, 1380 m-es tengerszint feletti magasságon várt ránk.

Aztán, mire beértünk az erdőbe és megkezdtük a komolyabb mászást teljesen besötétedett. Kb. 3 óra alatt értünk el az amúgy használaton kívül levő házhoz, amely természetesen teljesen ki volt hűlve. Első dolgunk, a megszokott módon, a kályhák befűtése volt. Később előkerült az elemózsia is és előtte a test- és lélekmelengető pálinka is.

Szombatra felhőmentes, napsütéses, de hideg időt jövendöltek az időjósok s épp ezért mi idejében felkeltünk, hogy sokadjára megpróbáljuk meghódítani a 2303 m magas Nagy-Pietroszt, ami a Radnai havasok és egyben a Keleti Kárpátok legmagasabb csúcsa.

Indulás előtt a vidám csapat még összegyűlt egy szelfire, hogy megmaradjon az utókor számára is, hogy kik voltunk ott, hányan vágtunk neki a hegynek.

A hó több rétegből állt. Egyrészt volt egy fagyott kérgű alapja, amire aztán rárakódott az elmúlt napok 10-20, helyenként 30 cm-es friss porhava. Sajnos a fagyott kéreg még a hótalpak alatt is beroskadt, így nagyon megnehezítve és lelassítva a haladást.

A gerincig még így is jó ütemben haladtunk, amit a reggeli hideg is megfelelően motivált. Aztán kiértünk a napra és jótékony sugarainak és az elénk táruló mesebeli táj hatására haladásunk ritmusa lassulni kezdett. Sokszor álltunk meg fényképezni vagy csak egyszerűen csodálni a tájat.

Amint a meredekebb, kitettebb lejtők harántolásához értünk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hó szerkezete, rétegződése komoly veszélyeket rejt, s így hamar meghoztuk a döntést, hogy aznap nem kockáztatunk meg egy csúcsmászást. Ehelyett egy kisebb és közelebbi csúcsot, a Határhátat (Culmea Hotarului) céloztuk meg, amely bár csak 1905 m magas, mégis megfelelő kihívásnak bizonyult.

A felélénkülő szél által létrehozott forgószél, az előttünk elrobogó zergecsapat és a gyönyörű kilátás mind-mind kellemes érzéssel, igazi lelki békével töltötte el a társaság tagjait.

A csúcsra érve megcsodálhattuk a „lábunk alatt heverő” Borsabányát és mögötte a Máramarosi havasok teljes láncolatát egészen Ukrajna legmagasabb csúcsáig, a Hoverláig.

Rövid fotózkodás, falatozás után aztán elindultunk vissza a szállásunkra, majd leérve kiruccantunk még a kedvenc kilátónkhoz, ahonnan végignéztük a naplementét, amelyet hold-kelte előzött meg.

Drónt is röptettünk, amely megmutatta nekünk milyennek láthatnak minket és a tájat a Radnai havasok urai, a szirti sasok.

Bár a csúcsra nem jutottunk fel, de a élmények és a látvány hatására pozitív lelkiállapotban és kellemesen elfáradva hajtottuk álomra fejünket.

Vasárnap reggel összeszedtük felszereléseinket, kitakarítottuk a házat és indulás előtt még száraz fát hasogattunk, hogy az utánunk érkezők is legyen mivel befűtsék a házat.

Délre pedig lent is voltunk autóinknál, ahonnan első utunk a Darkness vendéglőbe vezetett, ahol a már megszokott pocak-wellness következett."

Fényképek: Fehér Anetta, Márk-Nagy János, Vajda Béci, Varga István