Tartalmas, izgalmas, életszerű kiránduláson a szigetlankaiak

Volt itt minden, mint a búcsúba’. Rendkívül mozgalmas és érdekes kiránduláson vettek részt a szigetlankai gyülekezet tagjai, illetve azok, akik elérkeztek az évente megszervezendő csapatépítő kirándulásra. Útvonal: Nagyvarsány, Sárospatak, Miskolc, Eger, Lillafüred, Vizsoly.

Július első napján reggel, az év második felének nyitányaként indultak Észak-Kelet Magyarország irányába 45-en, Rácz Ervin lelkipásztor vezetésével. Nem a buszt vezette, hanem a csapatot. És ez így van jól!  A határátkelőn a türelem erényét volt alkalmuk edzésbe hozni a kirándulóknak, majd a nagyvarsányi református gyülekezet vendégszeretetével találkoztak. Taraczközi Gerzson, illetve felesége, Mónika igei üzenete mélyen hatolt a szívekbe, és már akkor rádöbbent a kirándulócsapat arra, hogy ez az alkalomsorozat nem csupán látványos helyek meglátogatásáról, élménygyűjtésről szól, hanem inkább lelki feltöltődésről. Az élet nem mentes a tragédiáktól. Isten nem ígéri a problémamentességet. A lényeg, hogy sohase engedjük el Isten kezét, mert Ő hűséges marad hozzánk életünk legnehezebb időszakában is. Keressük meg a helyünket, ahol szolgálhatunk, mert ki van jelölve a helyünk! – szólt a bátoritás Nagyvarsányban.

Sárospatak városa volt a következő állomás, ahol a kisváros szépsége, a finom, hűsítő fagylalt csak előíze volt mindannak, amit a pataki iskola látványa nyújtott. A múzeum és a könyvtár úgy vezetett vissza a múltba, hogy nem annak siratása lett a hangsúlyos, hanem a jelenben adott lelki muníciót és erősítette a nemzeti öntudatot. Szatmáriak pedig büszkék lehettek a szatmárira, avagy pontosan a bogdándira, ugyanis Nagy Baló Csaba immáron nyolc éve úgy vezeti igazgatóként az intézményt, hogy azt a sikertörténetet öröm volt hallgatni. Mindezért egyedül Istené a dicsőség! – hangzott el többször is a reformáció egyik jelmondata az igazgatótól, aki készséggel és örömmel vezette végig az iskola előtti parkban is kirándulókat. Azokat a történelmi neveket pedig, amely Sárospatakhoz kapcsolódnak, nem érdemes elkezdeni sorolni. Nincs annyi hely „az újság hasábjain”.

A szatmáriak, akikre büszkék lehetünk „filmnek” második epizódja is volt a kiránduláson. Bár nem találkozhattak a szatmári (endrédi) származású Ábrám Tiborral, aki a Lévay József Református Gimnázium igazgatója, de az ő vendégszeretetének köszönhették, hogy két éjszaka jó körülmények között tudtak pihenni. A miskolci városi séták is erősítették a közösséget. Másnap Eger és Lillafüred látványosságai gyönyörködtettek. Közben pedig a gondiviselő Isten védelme alatt élhették meg a pillanatokat. Bár Eger is a múlt hőseiről beszélt, Lillafüred pedig a természet szépségeit tárta a gyülekezet elé, mégis kitűnt Isten ma is ható kegyelme és szeretete, aki a múltat és a természetet is adta, adja. Jó erre naponta rácsodálkozni.

Vasárnap délelőtt egy igazán élő és közvetlen gyülekezetet ismerhetett meg a csapat. A Dandé András lelkipásztor által vezetett Miskolc-Avas-Déli Református Egyházközség lelki oázisként működik a panelházak között és ennek jó volt részese lenni, akár egy vasárnapi alkalom erejéig is. Természetesen szatmáriakkal ott is sikerült találkozni, spontán módon, hiszen az ottani gyülekezet tagjai, és nagyon örültek a földiek látogatásának. Törő Nikolett szigetlankai gyakornoklelkész egykori gyülekezete is ez, nem volt tehát véletlen az úti cél. A hivő ember számára nincsenek véletlenek. Az istentiszteleten Rácz Ervin lelkipásztor hirdetett Igét: „Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jel 3,8) A kiránduló csapat a gyülekezet befogadó szeretetében is megtapasztalhatta a nyitott ajtó csodáját. Isten nyitott ajtót ad nekünk, mely kifelé is nyílik, hiszen tágas térre állít, de befelé is, azaz biztonságot ad. Ez akkor is nyitva van, amikor más ajtó már zárva, és akkor is, amikor párhuzamosan a kisértés ajtajai is vonzóvá vállnak. Ehhez a mi részünkről a kevés erő, az Ige megtartása és a hit megvallása szükséges. Papp Krisztina kántornő vezetésével két éneket is énekelt a vendégsereg: Bízzál Izráel, Rád bízom! A vasárnapi alkalom legmeghatóbb és legfeltöltőbb része az volt, amikor Dandé András lelkipásztor az istentisztelet utáni szeretetvendégségen, a templom alaksorában elővette a gitárját és a közösség dicsőíteni kezdett: Lelkem áldd az Urat! …

A gyülekezeti kirándulás utolsó állomása vasárnap délután a Református Betlehem, azaz Vizsoly volt. A múzeum, valamint a templom szépsége, története lenyűgöző és tanulságos volt. Kipróbálthatták a korabeli nyomtatót is, de az igazi nyomot az az élménydús programcunami adta, melyet feldolgozni is idő kell, nemhogy csak kipihenni. Református zarándoklat volt ez, még ha képzavart is okos a kifejezés, de vándorok vagyunk ezen a földön: tudjuk honnan jövünk és tudjuk hova tartunk, és ezen az úton egy pillanatra sem érdemes elengedni az Isten kezét.

További képek ide kattintva.