Tar István földrajztanár vehette át idén a Kölcsey Nagydíjat

A Kölcsey Nagydíj Arany fokozatának idei kitüntetettje Tar István földrajztanár. Pataki Enikő igazgatónő így méltatta beszédében a díjazottat és pedagógusi pályáját a XII. évfolyam szerdai ballagásán:

A mai társadalom egyre kevésbé becsüli meg és ismeri el a pedagógusok munkáját. Talán sohasem volt ez ennyire igaz, mint ezekben a napokban. Munkájuk sohasem a jelennek, mindig a jövőnek szól, de ők azok is, akik a mindenkori múlt értékeit megőrzik és továbbadják a következő generációnak. Gárdonyi Géza e szavakkal jellemezte a pedagógusokat: a tanító olyan lámpás, mely minél inkább világít másnak, annál inkább fogyasztja önmagát.

Egy pedagógusi pálya minden fáradalmát, örömét és szépségét nem lehet sem elsorolni, sem megköszönni igazán, hiszen a köszönet mindig a diákokban, az ő sorsukban rejlik. Szerencsés az az iskola, melyben olyan pedagógusok tanítanak, akik igazi példaképpé válhatnak.

Immár 13 éve annak, hogy a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Bizottsága úgy döntött, egy olyan díjat alapít, amellyel minden évben jelképesen megköszöni és elismeri egy kiváló, diákoknak és kollégáknak egyaránt példamutató pedagógus munkáját. A Kölcsey Nagydíj arany fokozatát az idén olyan pedagógus kollégánk kapja, aki egyike azoknak az embereknek, akik ennek az iskolának az alappilléreit képezik. Olyan pedagógus ő, akit ha tanítványait megkérdezzük, e szavakkal jellemeznek: szeretet, odaadás, pontosság, precizitás.

Olyan pedagógus, aki érzékeny és képes az állandó megújulásra, aki sohasem adja fel. Csendes szemlélődőnek tűnhet az avatatlanok szemében, pedig az a tanár, aki mindig figyel, kutat. Újra és újra megismeri a világot, és ezt izgalmas csodaként tárja diákjai elé. Olyan pedagógus, akit kivétel nélkül minden diákgeneráció, szülő és tanártársak egyaránt tisztelnek, fejet hajtanak tudása előtt. Úgy érzem, Váci Mihály szavai tökéletesen jellemzik őt: 

Mert nem hiszem, hogy ne lehetett volna
kitartó, csendes, hű forradalomban
élni:- szeretni, hinni a világot;
tenni valamit, mivel besugárzod;
melegítni: - telet a gyertya lángja;
szelidítni: - aszályt a szik virága;
rázni a világot: - szellő az erdőt;
kérlelve bíztatni: - karsztot a felhők;
lázadni: - úgy, hogy magadat naponta
feláldozod, ha mégoly kis dologra;
ellenszegülni: másképp nem? - parányi
toporzékoló ügy nyergébe szállni,
osztani magad:- hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni:- hogy így magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot;
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni - eső a homokra -
sivatagnyi reménytelen dologra
s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:
- kutakká gyűjt a mély:- soká isznak belőled!