Szilágyi Domokosról is megemlékeztek évfolyamtársai a Véndiáktalálkozón - VIDEÓ

Szilágyi Domokos a 20. századi magyar irodalom egyik legsajátosabb hangú költője volt, aki rövid, ám intenzív pályája során új irányokat nyitott a modern magyar lírában. Életét és munkásságát mély belső feszültségek, formai kísérletezés és tragikus sors jellemezte.

1938. július 2-án született Nagysomkúton, középiskolai tanulmányait pedig Szatmárnémetiben, a Kölcsey Gimnáziumban végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen magyar–német szakos hallgatóként folytatta tanulmányait, bár diplomát nem szerzett. Fiatalon irodalmi körökbe került, dolgozott többek között az Utunk, az Igaz Szó és az Előre című lapoknál is. A hatvanas évektől egyre inkább csak az írásnak élt, egészségi állapota és lelkiállapota idővel visszahúzódóvá tette.

Hervay Gizella költőnő volt első felesége, közös fiuk, Attila (Kobak) a tragikus 1977-es bukaresti földrengésben vesztette életét. Szilágyi ekkor már nem élt, hiszen 1976 őszén, súlyos pszichés és testi betegségekkel küzdve, önként vetett véget életének. Mindhárman a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszanak.

A költő azonban nem csak lírájában él tovább, hanem kortársai emlékében is. Szatmárnémetiben az elmúlt hétvégén immár 33. alkalommal szervezték meg a Véndiáktalálkozót, melynek szombati eseményeit hagyományosan a kerek évfordulókat ünneplő osztályok bevonulása nyitotta meg. Idén éppen hetven éve annak, hogy a tragikus sorsú költő befejezte középiskolai tanulmányait, s noha ő maga korai halála miatt már nem vehetett részt a találkozón, évfolyamtársai bizony nem feledkeztek meg róla. A felvonulók maroknyi csapatában voltak olyanok, akik az internátusban laktak vele együtt, mások pedig együtt költöttek a fiatal Szilágyival. 

Az ő gondolataikat mutatjuk most meg az alábbi videón: