Szilágyi Domokos emléke előtt tisztelegtek

November 2-án, kedden a Bălcescu-Petőfi Általános Iskola egy diákcsoportja Szilágyi Domokos szatmárnémeti mellszobra előtt emlékezett meg a költőről, halálának 46. évfordulóján. A tanulókat Ianos Erzsébet, az iskola pedagógusa kísérte el, aki néhány mondatban be is számolt szerkesztőségünknek az eseményről.
 

„Ezen a borongós, őszi napon emlékeztünk diákjainkkal Szilágyi Domokosra, halálának 46. évfordulóján. A Bălcescu- Petőfi Általános Iskola pedagógusaként fontosnak tartom, hogy az iskolánk közelében található Szilágyi Domokos szobor mellett ne menjenek csak úgy el a diákok, jelentsen nekik ez a név egy kőtömbnél kicsit többet.
 

Ez a szomorú sorsú, törékeny, de mégis különlegesen egyedi költő méltón került be a XX. századi erdélyi magyar líra nagyjai közé. Alkotásai között bőven találunk gyermekekhez szóló verseket is. Ezek közül tallózva látogattunk el a harmadikos és ötödikes diákokkal a költő szatmárnémeti szobrához, és szavaltunk el néhány verset.

Jó látni, hogy van erre igény a gyermekek körében, szívesen hallgatnak és szavalnak verseket, csak meg kell találni a verskedvelő énjük felé vezető utat.” – fogalmazott az iskola pedagógusa.

A megemlékezést a következő verssel zárták:

"A költő mit is tehet?
Teleírhatja csillagokkal
a mennyboltot,
míg alusznak a csillagászok.
Teleírhatja rózsákkal a kertet,
míg alszik a május.
Teleírhatja napfénnyel a strandot,
míg alszik a napfény.
Ó, százegyszer is kifoghat
a késedelmeskedőn!
Teleírhatja reménységgel
a szállongó időt,
míg alusznak az emberek."