Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Hálaadó istentisztelet a Láncos templomban

Március 16-án ökumenikus imahét kezdődött a szatmárnémeti Láncos templomban, viszont a vasárnapi igehirdetés nem csupán ennek volt nyitánya, hanem hálaadó istentisztelet is egyben, mely által az ünneplő gyülekezet a közelmúltban megújult templomért mondott köszönetet.

Az istentisztelet első felében Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök hirdetett igét, majd Korda Zoltán parókus lelkész vette magához a szót. „Hálát adunk a Láncos templom belső felújító munkálataiért, a megújult templombelsőért. Hisszük azt, hogy ahogy a templombelső gyönyörködtet bennünket, úgy hordozza a Mennyei Atya gyönyörködve végig tekintetét e jelenlévő gyülekezeten, és az Isten örvendez bennünk és jókedvét találja bennünk“ - nyitotta meg köszöntőjét Korda Zoltán.

Ezt követően a lelkész felidézte, hogy a XVII. században már volt református templom Szatmárnémetiben, viszont az első épület 1703-ban elpusztult, amikor a kurucok a várost felégették. A felperzselt város lakói Szatmárhegyre menekültek, és csak 1705-ben merészkedtek vissza, melyet követően II. Rákóczi Ferenc fejedelem engedélyével 1707-től a vár élésházában tartották istentiszteleteiket. Ez a ház a Vécsey-ház telkén, a mai múzeum helyén állt, itt gyülekeztek a hívek egészen addig, míg egy új, fatornyos, paticsfalas templom el nem készült. Az új templomban 1725-ben tartottak először istentiszteletet.

Noha már 1762-ben eldöntötték a szatmári reformátusok, hogy új templomot építenek, tervük megvalósításával egészen II. József császár türelmi rendeletéig kellett várniuk. 1786. május 28-án határozta el az egyháztanács az új és mindmáig álló templom felépítését, 1807-ben pedig fel is szentelték az új istenházát - ismertette a templom történetét Korda, majd részletesen beszámolt a szószék mellett található harang előéletéről is. Mint elhangzott, e harang történelmi ereklye, hisz 1633-ban készült Eperjesen, majd túlélve a történelem viharát 1987-ig hívta imára a gyülekezetet. A több száz éves szolgálat után, a nevezett évben a sokat látott harang megrepedt, s noha a városi vezetők közül sokan úgy gondolták, jobb volna beolvasztani a szerkezetet, a közösség egyként döntött úgy: a sérült harang a gyülekezettel marad.

Korda Zoltán felidézte azokat a vészterhes időket is, amikor is 1944. szeptember 16-án bombatalálat érte a templomot, óriási károkat okozva abban. A közösség azonban nem nézte mindezt tétlenül, és összefogásuknak köszönhetően 1947 első adventvasárnapján - minden válság ellenére - fölszentelték a megújult templomot. 1989-ben újabb külső és belső tatarozás vált indokolttá, viszont a tetőzet javítására akkor nem volt pénz, melynek okán a következő évtizedekben nem egyszer beáztak, cserepek mozdultak el és törtek össze, odalett a csatornázás. E nehéz időszaknak 2010-ben lett vége, amikor a gyülekezet önerőből a teljes tetőt lecserélte - igaz, ezzel a templombelsőt csúfító foltokat még nem sikerült eltüntetni.

Mondanunk sem kell, örömteli hír volt a Láncos templom hívei számára, amikor a magyar állam 2019-ben mintegy 30 millió forinttal támogatta a belső felújítás tervét, melyhez ugyanennyit a gyülekezet is hozzátett a nagylelkű adományoknak köszönhetően. 2019. október 26-án azonban drámai fordulat következett a templom életében.

„Szirénázó autók szóltak a parókia körül. Nem tudtam, mi ez a különös zaj, mi történt. Amikor kinéztem, azt hittem, azt az élményt nem tudom megemészteni, nem tudom elviselni: a templom minden ablakán hömpölygött a füst kifelé. [...] Órákon belül minden tiszta korom volt. A padokon lévő fóliák égtek, füstöt eresztettek, és itt a karzat alatt minden pad szénné égett. Vödrökben hordtuk ki a bentmaradt szenet“ - elevenítette fel a sokkoló pillanatokat a lelkész, akinek egy Zsoltár-szakasz nyújtott vigaszt azon a rémálomba illő reggelen: „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van!“ És az Úr ez alkalommal sem fordította el tekintetét egyházáról, sőt Tarr Csongor személyében segítséget küldött a gyülekezet számára. A kivitelező gyors munkájának köszönhetően 2019. december 15-én, advent vasárnapján 470 ember vehetett úrvacsorát a megújult templomban.

A templom története tehát nem mentes az olyan eseményektől, amelyek hatalmas, példamutató összefogást igényeltek. Annak érdekében, hogy az elmúlt években nyújtott segítséget megköszönjék, Bogdán Szabolcs János püspök és Király Lajos esperes díszoklevelet nyújtott át azoknak a presbitériumi tagoknak, akik 20-30 éve vagy még annál is régebb óta segítik a gyülekezeti életet.

Az oklevelek után Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere vette át a szót. A városvezető szerint a nemzetvédő harc legfőbb színterei ma is a templom és az iskola, „hiszen csak úgy őrizhetjük meg identitásunkat, ha megőrizzük anyanyelvünket és megőrizzük hitünket. Mi, szatmári reformátusok igyekszünk ennek a történelmi küldetésünknek eleget tenni: megújul a Református Gimnázium, és hála Korda tiszteletes úr tenni akarásának és Tarr Csongor kivitelezőnek, megújult a templom belseje is. Ugyanakkor jó tudni, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül, hiszen ahogy elhangzott, mindig velünk van az Úr, és mellettünk áll Magyarország kormánya is.“ 

A városvezető után Nagy János miniszterelnöki irodát vezető államtitkár lépett a gyülekezet elé. Nagy beszédében úgy fogalmazott, ez a szűk évszázad megtanított bennünket arra, hogy mindent, ami fontos - a hitet, a magyarságot és a kultúrát - ismét eredeti fényében lássuk. „Ne úgy beszéljünk, hogy a jónak egyszer még meglesz a böjtje, hanem még a nehezebb éveket is úgy éljük meg, hogy lesz még ünnep a világon. Ehhez pedig nem kell mást tenni, mint úgy imádkozni, mintha minden Istenen múlna, és úgy dolgozni, mintha minden rajtunk múlna. Hogy mindenből, amit teszünk, békesség foganjon, azon pedig áldás legyen“ - hangsúlyozta. Az államtitkár zárásként mindenkinek köszönetet mondott, aki valamilyen formában részt vett a templom felújításában.

A hálaadó istentiszteleten Nagy Máté diák zongorajátékkal örvendeztette meg a gyülekezetet, a Láncos templom kórusa énekkel készült, Hankovszki Ilona nőszövetségi tag saját versét szavalta, Mészáros Gergely zenetanár orgonán adott elő, Kürti Róbert egyetemi hallgató pedig szaxofonon játszott.

Azt követően pedig, hogy a jelenlevő lelkipásztorok is tolmácsolták az általuk képviselt gyülekezet üzenetét, a hálaadó, s egyben imahétindító istentiszteletet a Himnusz közös eléneklése zárta.