Száz fő befogadására alkalmas pavilonnal bővítik a szatmári börtönt

Kulcsfontosságú fejlesztés indul az ország tizenhárom büntetés-végrehajtási intézményében: olyan pavilonokat építenek, melyekben akár 100 rabot is el lehet helyezni.

A tizenhárom pavilon megtervezését és kivitelezését magába foglaló projekt becsült összértéke közel 101 millió lej, a szerződés kivitelezési ideje pedig 18 hónap. Szatmárnémeti mellett hasonló beruházás indul Marosvásárhely, Feketehalom, Zsiláva, Ploiești, Mioveni, Szörényvár, Zsilvásárhely, Foksány, Vaslui, Konstanca és Tulcea városában, valamint a Tichilești-en található fiatalkorúak börtönében.

A földszintes épületben összesen 10 darab tízfős cella kap majd helyet, melyek mindegyike rendelkezni fog saját mosdóval és egy kis tárolóhelyiséggel is, ahol a rabok személyes dolgaikat tarthatják. A tervek szerint egy cella megközelítőleg 41 négyzetméter területű lesz, így betartva a személyenként 4 négyzetméter biztosítására vonatkozó előírást.

Az Országos Börtönigazgatóság már kiírta a beruházásra vonatkozó közbeszerzési eljárást, az ajánlatokat február 15-ig várják.

A szatmári börtön rövid története
 
A szatmári börtön épülete jelenleg is szervesen kapcsolódik az Igazságügyi Palotához. Építését 1896-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdték el, méghozzá követve az erdélyi börtönök modelljét, átadására pedig egy évvel később került sor. Akkoriban a törvényszéki fogház celláiban mindössze kb. 150 rabot tudtak fogva tartani, hisz nagyobb termekből alig néhány volt az épületben.
 
A törvényszéki fogház 1928. szeptember 1-ig működött, ekkor ugyanis az igazságügyi minisztérium rendelete révén központi korrekciós intézménnyé minősítették át, és a cellák „vendégszeretetét” nem csak férfiak, de nők és kiskorúak is megtapasztalhatták. Általában lopásért, orgazdaságért, testi sértésért, nemi erőszakért, rablásért, prostitúcióért és emberölésért kerültek be az emberek, akik nem mellesleg többnyire írástudatlanok és munkanélküliek voltak.
 
A helyzet ’44 után sem változott: ugyanúgy raboskodtak itt felnőttek és gyerekek, nők és férfiak. A dokumentumok szerint a fogvatartási rendszer rendkívül szigorú volt, rendszeresen alkalmaztak verést a rabok kényszerítésére, és a megalázás is a napi rutin része volt. A bentlakók mocskos, fűtetlen cellákban tengették mindennapjaikat, az ágyra lefeküdniük napközben nem volt szabad, illetve mondanunk sem kell, kevés rab tapasztalta meg itt töltött ideje alatt a jóllakottság érzését.
 
Az igazán mostoha időszak azonban csak 1977-ben köszöntött be, amikor is mind a nagyváradi, mind a nagybányai börtönt bezárták, így a Szatmárnémetiben raboskodó fogvatartottak száma hirtelen megduplázódott. A súlyos problémákat kétévente elnöki rendelettel enyhítették, az amnesztiát kapott bentlakók szabadlábra helyezése ugyanis ideig-óráig csökkentette az intézményben uralkodó túlzsúfoltságot.
 
1978-ban fontos lépéseket tettek a körülmények jobbítása érdekében: minden szobát mosdókagylóval és wc-csészével szereltek fel, illetve újragondolták a rabok cellákba történő elosztását is. A fegyelmezési, kényszerítő módszereken finomítottak: verés helyett egyszerűen mozgásképtelenné tették az erejükkel nem bíró egyéneket. Ekkor jelentek meg az első átnevelő intézkedések is, azaz a munkavégzés lehetősége, a szakképzés, illetve az írni és olvasni tanítás.
 
A ’89-es esztendő a szatmári büntetés-végrehajtási intézetben is jelentős fordulatokat hoz, ma már pedig a fogvatartottak egészségügyi, szociális, pszichológiai és oktatási segítségben is részesülnek. A börtönlakóknak emellett joguk van látogatót vagy csomagot fogadni, telefonálni, online kommunikálni, vásárolni a börtön saját kisboltjában, illetve akár 3 órás hitvesi látogatást is kérelmezhetnek.
 
Természetesen a fegyelmezési módszerek tárháza is legalább ennyire széles. Enyhébb kihágásokért figyelmeztetés jár, majd az elkövetett szabálysértés súlyosságának függvényében az alábbi szankciókra számíthatnak a renitensek: a kulturális, művészeti vagy sporteseményeken való részvétel jogának felfüggesztése, munkavégzéshez való jog felfüggesztése, csomagfogadási és vásárlási jog felfüggesztése, hitvesi látogatásra való jog felfüggesztése, végső esetben pedig magánzárka.
 
Szatmárnémeti börtönében január 18-án 405 fogvatartottat őriznek.