Kerek évforduló: száz évvel ezelőtt szerelték fel Szatmárnémeti főterén a villanyórát

A szatmáriak számára immár egy évszázada számít fix találkozási pontnak a villanyóra. Lakjon valaki a régi főtér közelében vagy épp valamelyik városszéli lakónegyedben, ha azt mondjuk: „Legyél ötkor a villanyóránál!“, mindenki tudni fogja, mire gondolunk.

A villanyórát 1925. július 25-én, azaz kereken egy évszázaddal ezelőtt, egy szombati napon szerelték fel az Ormos-ház sarkára. Másnapi számában a Szamos is tudósított az eseményről. Mint írják: „Régi panasz volt, hogy a szatmári toronyórák, ahány, annyiféleképpen jelzik az időt, csak éppen a pontos időt nem mutatják. Ezen a bajon akart segíteni a város, illetve a villamosmű, amikor elhatározta, hogy villamos órát szerez be, s azt a rendőrségi épület sarkán helyezi el. Tegnap végre üzembe is helyezték az új villamosórát, amely ma már megvilágított lapokkal fogja jelezni az esti sétálóknak a pontos időt.

Az új villamosóra nem igazodik sem a városi, sem a vasúti órákhoz, hanem mindenkor a szovátai meteorológiai intézet által jelzett hivatalos kelet-európai időt fogja mutatni. A villamosóra pontosságát annak speciális felszerelése biztosítja. Az óra ugyanis egy, a villamosmű központi kapcsolótelepén elhelyezett rendkívül finom szerkezetű és másodpercekig pontos órával van kapcsoaltban, amelyhez egyébként több ilyen órát is hozzá lehetne szerelni. Amennyiben a villamosóra a nap folyamán bármennyit késne vagy sietne, automatikusan visszaigazodik olyképpen, hogy minden délben 12 órakor megáll, illetve előugrik mindaddig, amíg a központi óra a déli tizenkettőt mutatja. Az óra működése áramzavar esetén is biztosítva van, mert mindenkor 52 óráig tartó áramfelesleggel van ellátva. Amikor aztán az áramzavar megszűnik, ismét automatikusan megtölti magát 52 óráig elegendő tartalékárammal.“

Egy évszázaddal ezelőtt tehát helyére került a villanyóra, amely nem kis esemény volt akkoriban: még napokkal később is a figyelem középpontjában állt a szerkezet. Az üzembehelyezést követően nem sokkal ismét az óráról cikkezett a hajdanán élt kolléga. Az 1925. július 28-i lapszámban arra tesznek javaslatot, hogy Szatmárnémeti valamennyi toronyóráját igazítsák a villanyórához: „E végre nem futhat mindenki a piacra, ha a pontos időt akarja tudni, már pedig különösen a gyárak és iparvállalatok szempontjából rendkívül fontos volna, hogy a város egész területén egyszerre legyen reggel 8, déli 12 és délután 6 óra. Akkor legalább nem fordulhat elő az a gyakran megtörténő eset, hogy a munkaadó órája másként jár, mint a munkásé. Csak egy kis jóakarat kell hozzá és rend lesz a szatmári órák összevisszaságában“ – olvasható a Napi hírek rovatban.

A pontos idő kérdése azonban ennyivel nem volt elintézve, hiszen mintegy 15 évvel később a helyzet olyannyira tarthatlanná vált, hogy maga a polgármester rendelte el a toronyórák és a villanyóra rendbehozatalát. 1940 decemberében az alábbiakat olvashatjuk: „A közönség köréből igen gyakran szóvátették és a Szamos is számtalanszor írt már róla, hogy Szatmáron mindegyik toronyóra és a Főtéren levő villanyóra más-más időt mutat. Az eddigi panaszok falrahányt borsónak bizonyultak, mert az órák pontatlanságukban versenyt futottak. Most dr. Csóka László polgármester radikálisan intézte el az ügyet, mert átiratot intézett valamennyi felekezeti templom plébániájához, valamint a villamosművek igazgatójához, hogy az órákat hozassák rendbe és ellenőrizzék azoknak pontosságát. Végre Szatmáron is pontos idő lesz“ – írták.

A panasz egyébként nem is volt indokolatlan: míg a budapesti rádió kereken 7 órát jelentett, addig a székesegyház tornyán az óramutató már 7 óra 10 percnél járt, a református templom órája pedig további 5 perccel előbbre járt. Ami magát a villanyórát illeti, ilyenkor az időmérő szerkezet még csak háromnegyed 7-et mutatott.

„Ahány óra, annyifelé mutat. Művész legyen, aki Szatmáron a pontos idő tekintetében eligazodik. A polgár nagyon szeretné, ha végre rendet tennének a pontos idő tekintetében, és az órákat közös nevezőre hoznák. Olyan könnyű dolog ez és nem nagy fáradtsággal jár. Miért ne lehetne megcsinálni?“ – merült fel a kérdés, mely mint láttuk, nem is maradt válasz nélkül: a polgármester elrendelte az órák szinkronba hozását.

Hiába csapott azonban az asztalra az elöljáró, bizony még évekkel, évtizedekkel később is volt, aki bosszúsan szemlélte a mutatókat, melyek hol késtek, hol siettek, csak épp a pontos időt nem mutatták. 1963 márciusában, az Előre egyik hasábján az alábbi eszmefuttatást olvashatjuk: „Mindig valahogy tisztelettel beszéltem – ha szóba került – a szatmári villanyóráról. Úgy néztem rá, mint a város egyik nevezetességére. A főteret már el sem tudtam volna képzelni nélküle, annyira odatartozott, akár a nyüzsgő emberáradat vagy a kedvenc nagyáruház. Hogy őszinte legyek, kedves emlékek is fűznek hozzá diákéveimbők. »Fől ötkor, a villanyóra alatt« – hányszor jelöltük meg így a találka helyét. Ha néha siettünk vagy késtünk is, a jó öreg óra mutatója higgadtan haladta a perceket. Emlékszem, annyira megbíztunk benne, hogy a későnjövőnek nem is tettünk szemrehányást, a villanyórára bíztuk. Mert ilyenkor mintha haragos szemmel kacsintott volna le a feledékenyre...” A legnagyobb bosszúságot azonban nem a randevúra sietők számára okozta az óra, hanem azoknak, akik a pontatlanul mutatott idő miatt lekésték pl. a Nagybányára induló személyvonatot.

Az órát magát azóta több alkalommal is cserélték. 2011-ben például Vasile Lup szatmári üzletember ajándékozott két elektromos órát a városnak: egyiket a Vasile Lucaciu utca és az I. C. Brătianu sugárút kereszteződésében helyezték el, a másikat pedig a már jól ismert helyen, a Divatház közelében üzemelték be. Ilyés Gyula akkori polgármester az üzletember gesztusát követendő példának tartja: "Az ajándékozó jó polgári viselkedésről tett tanúbizonyságot. Nem kér, nem kritizál, nem várja, hogy mások oldják meg a problémákat, hanem saját lehetőségeihez mérten megteszi, amit meg tud." Elmondta továbbá: a régi villanyóra egy szerelőhöz került, aki megpróbálja megjavítani, s ha ez sikerül, akkor azt újra kihelyezik valahová a városba. Ha nem sikerülne megjavítani, akkor sem kerül az ócskavasba, hiszen a villanyóra szorosan kapcsolódik Szatmárnémeti múltjához - tudósított akkor az eseményről a Szatmár.ro. Legutóbb pedig 2024-ben került új, korszerű szerkezet a régi főtérre, mely a technológia adta lehetőséget kihasználva végre pontosan mutatja az időt. 

A szatmári villanyóra azonban jóval több, mint egy egyszerű időmérő szerkezet: egy évszázada a romantikus és baráti találkozások megbízható helyszíne, a korzón való séták jól ismert kiindulópontja, és összességében a város életének csendes, de állandó szereplője.