Szatmári Magyar Vállalkozók. Volt országosan vezető cég és volt padlón, ahonnan sikerült ismét a legjobbak közé kerülnie

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Simon Attila, a Kreativ Kft. ügyvezető-tulajdonosa, több mint húsz évvel ezelőtt alapította a cégét, amely épületgépészeti, ezen belül pedig fűtéstechnikai szerelvényeket, valamint kéziszerszámokat forgalmaz. A semmiből, az alkalmazotti szférát elhagyva hozta létre vállalkozását, amely nem sokkal rá egy üzleti partnere révén Románia vezető vállalatai közé repítette. Majd egy embert és céget próbáló hullámvölgy következett, amelyből minden energiájára és lelki erejére szüksége volt, hogy újraépítse vállalkozását és immár stabillá és sikeressé tegye ismét.

Szatmár.ro: Mivel foglalkozik, mi a profilja egész pontosan a cégének?
Simon Attila: Hogy emlékezzenek rám az emberek, úgy szoktam bemutatkozni, hogy én vagyok a „csöves“. Komolyra fordítva: épületgépészeti és kéziszerszám nagykereskedelemmel foglalkozunk. Az épületgépészeten belül is kizárólag a szerelvényekkel, ezen belül pedig a csőrendszerekkel. Innen adódik a fenti mondásom is.

Szatmár.ro: Miért pont „Kreativ“ lett a cégnév, hiszen erről elsőre sokan egy marketing vagy dizájncégre asszociálhatnak?
Simon Attila: Sokan gondolták már, hogy a Kreativ egy kis marketing ügynökség. Mikor nekikezdtem a cégalapításnak német szerszámokat hoztunk be. Nagyon sokat gondolkodtunk rajta, hogy mi legyen a cég neve, a feleségem is segített az ötletelésben, s ezer variáns került elő. Ahogy ezen gondolkodva ültünk, rápillantottunk egy német játékra, ami épp előttünk volt, aminek a neve Kreativ kviz volt, s innen pattant be, hogy legyen a cégnév is Kreativ, németesen írva. Szerintem mindig kell egy óriási adag kreativitás egy cégen belül, mindig új termékeket, szolgáltatásokat kell kreálni, s nagyon innovatívan kell egy vállalkozáson belül a dolgokhoz viszonyulni. Mivel elsősorban cégeket szolgálunk ki, ezért a név nem okoz hátrányt, tudják, ismernek, hogy kik vagyunk.

Szatmár.ro: Hogyan jött létre a cég?
Simon Attila: Számítástechnikát végeztem Kolozsváron, a technikai egyetemen automatizálás és számítástechnikai szakon. Ugyan szerettem ezt, de már akkor tudtam, hogy ez nem nekem való, valami mást akartam, nemcsak egy dologgal foglalkozni, s valahol alkalmazott lenni. Kolozsváron akkor, 1994-ben  indult be először egy mesterképzés menedzseri szakon. Akkor már mint programozó dolgoztam egy cégnél, s ezzel párhuzamosan végeztem a mesteri képzést. Délelőtt dolgoztam, délután négytől este tízig pedig az órákra jártam. Kemény időszak volt, két éven keresztül. Nem volt egyszerű, s nem lehetett, meg nem is akartam hiányozni az óráról, hiszen nagyon jó tanárok jöttek oktatni. Miután elvégeztem a mesterit, egy fűtéstechnikával foglalkozó, kolozsvári cégtulajdonos megkeresett azzal, hogy menedzsert szeretne a cégéhez. Ez nekem nagyon megtetszett, jól is hangzott. Elmondta, hogy főleg Németországból importált fűtéstechnikai termékeket forgalmaznak. Kiderült, hogy az elején mindent én kellett elvégezzek, az árumozgatástól kezdve a számlázáson keresztül az ügyfelekkel is én kellett tárgyaljak. Lassan kialakult ugyan egy kis csapat, viszont ez nagyon jó leckének is bizonyult, hiszem itt megtanultam a cégen belüli folyamatokat. Aztán megismerkedtem a feleségemmel, és neki adódott egy lehetőség, egy állás, hogy visszajöjjön Szatmárnémetibe. Annak ellenére, hogy én kolozsvári vagyok, otthagytam a várost, az állásomat, s a feleségemmel Szatmárnémetibe költöztünk. Itt fél évet dolgoztam a cégem itteni kirendeltségén, utána pedig adódott egy másik lehetőség, egy angol cég nyitott leányvállalatot Romániában, ugyancsak szerelvényekkel foglalkozott, s keresett értékesítőt, amit bevállaltam. Rengeteg utazással járt ez. Egy fiatal házaspár számára ez igazi nagy kihívás volt, mindkét részről. Ahol addig dolgoztam nem volt egy mentorom, egy leader, akitől tanulhattam volna, mindent magamnak kellett elsajátítanom. S úgy gondoltam, ha úgysincs kitől tanuljak, akkor miért ne hozhatnék létre egy saját céget. Lendületet adott Robert Kiyosaki könyve is. Megtettem ezt a lépést, s  2002 novemberében alapítottam meg a Kreativot. A feleségemnek már akkor mondtam, hogy az első három-négy évben biztos nem lesz sok pénzünk, de mindig támogatta a döntéseimet. Enélkül nem is ment volna. Egyedül alapítottam, s nem volt egyszerű az elején. A semmiből kezdtem felépíteni, a kolozsvári és az angol cégtől is megvolt már a kapcsolati tőkém. Az elején könnyű volt az első eladásokat elindítani. A cégvezetés egy folyamatos tanulás volt számomra. Fejlődött a cég, egyre több alkalmazott lett, a profitot mindig fejlesztésre, bővítésre fordítottam. Folyamatos jártam az országot és találkoztam az ügyfelekkel. Saját szegmensünkben piacvezető cég lettünk. 2011-ben, amikor még nagyon is jól ment a cég lett egy társam is. A társam, akivel akkor egyesültünk, neki is volt egy kisebb, de ugyanilyen típusú cége. Társultunk. De mivel nem ugyanazon értékrendszer szerint gondolkodtunk, éreztük, hogy ez hosszútávon mégsem működik, szétváltak az útjaink, s kivásároltam. Aztán az egyik külföldi partnerünk meggondolta magát, más feltételeket akart szabni, amit nem tudtunk bevállalni, s ekkor kerültünk mélypontra, ahonnan nagyon nehezen tudtuk felállni. De újraépítettem a céget, s jelenleg 36-an dolgozunk benne.

Szatmár.ro: Kicsit bővebben ha mesélne arról, hogyan került mélypontra a cég, és hogyan sikerült újra talpra állni, s ismét a vezető vonalba kerülni?
Simon Attila: 2007-ben Frankfurtban találkoztam egy fontos csőrendszereket forgalmazó vállalattal, amelyik Romániban is szerette volna újra forgalmazni termékét, s szerette volna, ha én lennék a képviselője. Bevállaltam. Beindult az üzlet, virágzott. Azonban mindennek megvan jó, meg a rossz oldala. A jó oldala, hogy olyan mértékben nőtt a cég, hogy négy éven belül piacvezetők lettünk Romániában, a rossz, hogy ezzel párhuzamosan teljesen kiszolgáltatottja lett ennek a cégnek. Több mint 70 százalékban függtem tőle, s nem engedett úgy kereskedni, ahogy szerettem volna. Körülöttem mindenki nem tartott teljesen normálisnak emiatt. Magunk területén akkor a legnagyobbak voltunk, ország elsők. 2014 végére sikerült 15 millió eurós forgalmat generálni, s több mint ezer partnerünk volt. A gyors terjeszkedésnek köszönhetően nálunk is gyorsan fejlődött minden. Az alkalmazottak száma is ekkor plafonálódott, ekkor volt a legtöbb, 65-en. A partner országának gazdasági helyzet azonban megváltozott, s ezzel párhuzamosan megváltozott az ottani vállalkozók helyzete is, s emiatt nem támogatták az exportot, s a külföldi partnereknek, mint például az én cégemnek, ez nem jelentett jót. Kártyavárként omlott össze minden. A partner hirtelen elvágott mindent. Nemhogy nem hagyott fizetési határidőt, hanem előre kellett volna fizetni másfél-két hónappal. Ekkor már nem kis összegekről beszéltünk. Az új helyzet sokkoló volt. Próbáltam megoldást találni, azonban a kialakult helyzetben mindegyik bank és  befektető visszautasított. Ekkor mindent át kellett értékelni, hiszen így nem tudtam megfelelő mennyiségű árut hozni, elvesztettem az ügyfeleket, a forgalomesés miatt a banki finanszírozást is elvesztettem. Partnernek ezen túlmenően is voltak még elég csúnya húzásai. Mindig csak az járt a fejemben mi lesz velem és mi lesz a vállalkozással? Ekkor döntöttem, hogy teljesen és drasztikusan átalakítom a céget. Néhány kollégával azon dolgoztunk, hogyan kikerüljünk ebből a kátyúból. Megtehettük volna, hogy bezárjuk a céget és indítottunk egy másik, de úgy döntöttünk, hogy ezt visszük tovább. Tudatosan építem fel újra a cégemet. Az utóbbi időben már vannak sikerélményeim. Ismét képezni kezdtem magamat, ezek főleg menedzsment, marketing és eladási és cégvezetési képzések. Emellett cégtanácsadó segítségét is kértem, s ezáltal egy üzletfelépítési és -működtetési rendszert sajátítottam el, s innen számítva kezdett működni a cég. Nagyon jók a vállalkozói fórumok, ahol meg lehet beszélni a kihívásokat, problémákat. Ekkor tanultam meg, hogy mi az a fókuszálás is.  Nemzetköri vállalkozók szervezetének (Entrepreneurs Organization) vagyok a tagja, több mint 17 ezer tagja van ennek a szervezetnek, s itt folyamatos képzések vannak, nagyon sokat tanultam és tanulok a mai napig tőlük.

Szatmár.ro: Az anyagi veszteség mellett, mi volt az, ami elveszett ekkor?
Simon Attila: A bizalom. Hiszen voltak olyan cégek, amelyek ugyanolyan viszonyrendszerben álltak velem, mint én a külföldi partnerrel. Igyekeztem segíteni nekik, korrekten elmondtam mi a helyzet. Volt, aki megértette és volt, aki nem. A kollégákkal is ilyen volta helyzet. Volt aki kitartott mellettem, bízott bennem, s mentünk előre. Azok az emberek még mai napig itt vannak mellettem. Sikerült végül is évek hosszú munkája után kikerülnünk a nehéz helyzetből. 2020-ban már jól zártunk, s egyre jobb számokkal zártuk az azutáni éveket is. Ez egy folyamatos fejlődés.

Szatmár.ro: Miért kellett szétválasztani a cégen belül a profilokat és két különböző név alatt forgalmazni?
Simon Attila: 2015-ben választottuk szét a divíziókat, profilokat. Az egyik ág kizárólag épületgépészeti nagykereskedelemmel, a másik pedig csak profi kéziszerszámok kereskedelmével foglalkozik. A két profilnak más és más a vevőköre, s így tisztább és egyszerűbb. Ezért is van más nevük is. A Kreativ maga a cég név, s ezen belül van a Novapex divízió, amely a szerelvényekkel foglalkozik és a Bolman, amely a szerszámforgalmazó része. Az értékesítők is így egy bizonyos dologra tudnak fókuszálni. Mindig arra kell fókuszálni, amit el akarunk érni. A legnagyobb nehézségeken is ez segített átlépni, hogy arra fókuszáltunk csak, hogyan tudunk kijutni belőle. Így meg lehet határozni pontosan a célpiacot, s az értékesítők is arra fókuszálnak, akkor nagyobb sikereket lehet elérni. És ez így bevált.  Emellett a két divízió mellett van egy harmadik is, a nagy barkácsáruházaknak szállítunk be. S a két ágnak megvan az online változata: a sculeshop.ro és a shopinstalatii.ro. Az online felületen már végfelhasználókat is kiszolgálunk, de mindig olyan árral dolgozunk, hogy a viszonteladóinknak megadjuk a lehetőséget, hogy ők is jó árréssel adják el a termékeket. Az online felületeink már 2005-2006 körül megvoltak, de nem foglalkoztunk velük, s mostanában kellett újraéleszteni. Az online sem lehet anélkül eladni, ha nincs mögötte értékesítés, marketing, magától nem működik.

Szatmár.ro: Miben különbözik most a cég a többi hasonló profilú cégtől?
Simon Attila: Missziónk alapelvei szerint válasszuk ki a beszállítóinkat is. Missziónk: minőséget szállítunk szakembereknek, hogy sikeresebbek legyenek. Számomra mindig az volt a fontos, hogy jó, minőségi termékeket forgalmazzak. Fontos, hogy ne egy multitól vásároljunk, hanem egy kifogástalan termékeket gyártó családi vállalkozástól, amelyik persze lehet nagy vállalat is. Elsődleges szempont ez, hiszen így tudom kivel állok szemben, mivel mindenképp hosszútávú együttműködésben gondolkodunk. A multiknál mindig változik minden, egyik igazgató váltja a másikat. Úgy vallom, hogy nem kell mindenkitől árut hozni, nem kell mindenkinek értékesíteni, hanem csak olyannak, amelyik olyan termékeket gyárt, amellyel mi is értéket tudunk adni, továbbítani a piacnak. Példaként említeném, hogy jelenleg egy mexikói, kerti kézi szerszámokat gyártó céggel alakítottunk ki kapcsolatot. Ez a cég az amerikai kontinensre nagyon nagy multikhoz szállít be. Hasonló a gondolkodásunk, jól tudunk együttműködni, s mi fogjuk képviselni őket Romániában. A partnercégeink esetében 95 százalékosan kizárólagos forgalmazók vagyunk. Másik dolog, hogy új alkalmazottakat is már csak úgy veszünk fel, ha hasonló értékrendet vall mint cégünk. Ez esetben az egyik elengedhetetlen követelmény a folyamatos képzés, továbbtanulás. Volt, aki emiatt ment el, nem akart tanulni, mert plusz erőfeszítésnek, komfortzónájából való kilépésként élte ezt meg. Viszont ha nem képezed magad, nem fejlődsz, akkor lemaradsz, s ezt nem engedhetjük meg magunknak, hiszen a technikák is folyamatosan változnak ezen a téren is. Az a gond, hogy mikor felveszünk új embereket, nagy az elvárásuk, viszont sokat nem tudnak nekünk nyújtani érte. Az viszont biztos, hogy aki tőlem elmegy, az tanult nálunk, képzetté válik és akármelyik céghez megy, megállja a helyét.

Szatmár.ro: Válságok mennyire befolyásolták a cég forgalmát?
Simon Attila: Jó irányba mindenképp. Megértünk sokféle válságot. Megértük a 2008-as gazdasági  válságot, belső válságot. Mindenből tanul, fejlődik az ember, a cég. A válságok is előbbre visznek, fejlődést jelentenek. Megtanultuk kezelni az ilyen helyzeteket, mikor lehet terjeszkedni és mikor legyünk sokkal óvatosabbak, visszafogottabbak. Napi szinten készen állnak a mutatóink, s mindig tudom, hogy milyen a pénzügyi mérlegünk. De persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek más kihívások, de valamilyen szinten fel vagyunk rá készülve. Minél nagyobb a tapasztalatod, a tudásod, annál jobban tudod kezelni ezeket a válsághelyzeteket.

Szatmár.ro: Van-e olyan szervezet, amelyben részt vesz?
Simon Attila: Az EO mellett, amelynek tagja vagyok,két éve átvettem az Romániai Magyar Közgazdász Társaság szatmári szervezetének az elnökségét. S próbáljuk ismét feléleszteni a tevékenységét. Számos tervünk van ezzel kapcsolatban: rendezvényeket szeretnénk szervezni, gyerekeket és vállalkozókat bevonni a tevékenységünkbe. Szerintem nem csak a családdal és a céggel kell foglalkozni, vissza kell adni valamit a társadalomnak, hogy az jobbá váljék, fejlődjön. Az iskolákban is nagyon hiányoznak azok a oktatási anyagok, amelyek az életre, az emberismeretre nevelnek.

Szatmár.ro: Mi az, ami kikapcsolja, van-e valamilyen hobbija?
Simon Attila: Nagyon szeretek gitározni. Kolozsváron még zenekarban is játszottam, a Knock Out-ban basszus gitároztam. Másfél éves rockzenekari karrierem is van, viszont mikor Szatmárra költöztünk ez is abba maradt. Szeretek kottákat, hangszereket és könyvekkel gyűjteni. Nagyon sok is van belőlük. Tőzsdével is nagyon szeretek foglalkozni.

Szatmár.ro: Mennyire összeegyeztethető a cégvezetés és a magánélet?
Simon Attila: Mindig azt mondják, hogy egy sikeres ember mögött ott van egy erős háttér, aki támogatja, az esetemben ez nagyon igaz. A feleségem támogatása nélkül nem ment volna. Mai napig nagyon sokat utazom, ha nem lenne egy megértő feleségem, akkor már a családi élet is tönkre ment volna. Kell egy olyan partner, aki megért, aki kitart és aki támogat. Van egy fiam, tizenegyedikes. Pályaválasztás előtt áll, de nem erőltetem, hogy mindenáron a nyomdokaimba lépjen. Mindenki járja szerintem a saját útját. A feleségem csodálatos asszony, soha nem vetette a szememre, hogy túl sokat foglalkozom a céggel. A feleségem nélkül biztos nem jutottam volna el eddig. Azonban mindenképp arra kell törekedni, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az üzleti élet és a család között.