Szatmári Magyar Vállalkozók. Ötven négyzetméterről a legnagyobbak közé

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Hutton Richard, a Hutton Kft. tulajdonosa és vezérigazgatója. Egy kis családi vállalkozásból mára Erdély legnagyobb száraztészta gyártójává nőtte ki magát. Nincs is olyan háztartás, és nincs is olyan bolt Erdélyben és azon kívül is, hogy ne találnánk polcán Hutton-tészta terméket. 2022-ben 4,5 millió tojást és 3,5 millió kg lisztet használtak el a tésztagyártáshoz. Romániában a második legnagyobb helyi tulajdonban lévő száraztészta gyártók  jelenleg. Nemcsak azt tudtuk meg, hogy mely térségeben mi a legközkedveltebb levestészta fajta, hanem arra is első és biztos forrásból kaptunk választ, hogy tényleg tartalmaz-e tojást a tojásos tészta, s mit jelent a két-hat-nyolc tojás a gyári száraztészta csomagolásán.

Szatmár.ro: Hogyan indult el a közismert és közkedvelt száraztészta története?
Hutton Richárd: Azonnal a rendszerváltás után, még 1990-ben sajtos tallérokat kezdett el gyártani édesapám. Ezzel már a régi rendszerben is foglalkozott, s a gépeket is ő készítette. Hozzá csatlakoztam én is, otthagytam az addigi munkámat az UNIO gyárban, ahol mint karbantartó villanyszerelő dolgoztam. Batizon, a családi háznál alakítottunk ki erre alkalmas helyet, s ott készítettük a sajtos tallért egy éven keresztül. Aztán mivel csökkent az érdeklődés a tallér iránt, édesapám azon gondolkodott, hogy mi lenne, ha házi tésztát gyártanánk. Persze akkor még ténylegesen házi tészta volt, mivel kézzel gyúrtuk, nyújtottuk, s napi 20-25 kg készítettünk, füzetben vezettük, hogy kinek milyen mennyiség kell. Eleinte három féle tésztát gyártottunk: zabszemet, eperlevelet és laskát. Sajátkezűleg készítettünk gépeket a gyártáshoz, megterveztük és legyártottuk ezeket. 2002-ig már naponta ezer kilót készítettünk, de ekkor már gépek segítségével. Az igény mindig egyre nagyobb és nagyobb volt. Nem is tudtunk új ügyfeleket fogadni, mivel csak bizonyos mennyiséget tudtunk gyártani, nem volt nagyobb kapacitásunk. Mindenképp Batizon szerettünk volna maradni. Sokáig kerestük is a területet, hogy hol tudnánk egy nagyobb csarnokot építeni. Emellett a  település akkor még infrastrukturálisan is nagyon hiányos volt, azaz se ivóvízhálózattal, se gázhálózattal nem rendelkezett. S akkor döntöttünk, hogy Szatmárnémeti külterületén vásárolunk egy telket, s itt építkezünk. Ez a mostani telephelyünk. 2001 őszén kezdtük el az építkezést, 2003-ban be is üzemeltük. Akkora vásároltunk egy berendezést is, amely 200 kiló tésztát tudott gyártani óránként. Egy-két éven belül az is kevésnek bizonyult, s újabb gépre cseréltük. 2008-ig a raktárunkat is két fázisban kibővítettük, először még önerőből, banki hitel segítségével, aztán már pályázatok is megjelentek, amelyek révén másodszor is sikerült a csarnokot bővíteni. 2003 volt a fordulópont, amikor az új telephelyre költöztünk Batizról. Persze ott is megmaradt a raktárunk egy ideig még, s kiszolgáltuk az ügyfeleket. 2006-ra megtriplázódott a termelés, mivel az egyre növekvő igény miatt újabb gépeket, berendezéseket vásároltunk. Ekkortól kezdtek megjelenni más megyékből is vásárlók, megrendelők. A régi üzembe nem tudtunk spagettit gyártani, nem volt technológiák. Ismét pályáztunk fejlesztésre, amit meg is nyertünk. Új csarnokot építettünk, ez már 3000 négyzetméteres volt, s ebbe már spagettigyártó berendezést is vásároltunk, amit 2012 őszén be is üzemeltünk. 2017-ben ismét pályázat révén vásárolhattunk még két gépet, speciális levestésztáknak és egy másikat apróbb körettésztáknak. A mostani kapacitásunk lefedi az igényeket, egyelőre. Jelenleg Romániában mi vagyunk a harmadik legnagyobb száraztészta termelők az országban, s ami a helyi tulajdonban lévő cégeket illeti, ebben a kategóriában a második legnagyobbak. Családi vállalkozásként indult, most 45 és 50 közötti alkalmazottunk van, mivel a gyártási fázis többnyire automatizált, végül is csak felügyeletre van szükség, illetve a csomagolásnál kell még ember.

Szatmár.ro: Különböznek-e a tésztafogyasztási szokások térségenként?
Hutton Richárd: Nagyon különböznek. Szatmár és környékén levesbe többnyire zabszemet használnak, ennek a termékünknek szinte a nyolcvan százalékát itt és a környező megyékben adjuk el;  Arad, Temesvár és környékén, a Bánátban szinte csak eperlevelet és cérnametéltet használnak, Székelyföldön pedig cérnametélt kerül a vasárnapi levesbe. Erdélyen kívül pedig szinte egyáltalán nem használnak levestésztát, mivel a csorbákba nem kell tészta. Levestésztát tekintve Erdélyre fókuszálunk inkább. Ezen túlmenően, Románia szinte minden megyéjében, talán két kivétellel, szerződésünk van viszonteladókkal, akik a termékeinket forgalmazzák. Az ország déli részén, illetve Moldvában inkább csak a körettészták, szarvacskák, orsó, spagetti fajtáink mennek. Érdekesség, hogy a déli megyékben kizárólag fészektészta formájában fogy a laska és a cérnametélt, miközben itt Erdélyben ezt meg egyáltalán nem ismerik, nem keresik, állhat a polcon. Körettésztákban Erdélyben még a hosszú csőmakaróni, ami nem keresett, ezen kívül minden fajta, főleg a spirál, a penne, szarvacska megy, a fodros kocka különösen székelyföldön népszerű, káposztás kockának. Ugyancsak érdekesség, hogy míg Erdélyben inkább a tojásos tészta a favorit, addig délen és Moldvában a tojás nélküli és nem is értik miért kell a száraztésztába tojás. Természetesen alkalmazkodtunk a vásárlói szokásokhoz.

Szatmár.ro: Mely megyék a legnagyobb tésztafogyasztók?
Hutton Richárd: Tavaly 3,5 millió kg tésztát gyártottunk. Fogyasztókra lebontva mondhatom nyugodtan, hogy Szatmár megye van az élen. A termelésünk negyven százalékát itt adjuk el. Románia átlagát tekintve az egy főre eső tésztafogyasztás az 2,8 kg évente. Uniós szinten az átlagfogyasztás közel 10 kiló, de kimagasló Olaszország, ahol 30 kiló tésztát esznek meg évente. Szatmár megyében mindenképp jóval több tésztát fogyasztunk a romániai átlagnál, hasonlóan az erdélyihez valószínűleg olyan 5-6 kg körül lehet az éves fogyasztás, ami viszont hasonlít a magyarországi számadatokhoz, ugyanis az itteni étkezési szokásaink is nagyon hasonlóak az anyaországéhoz.

Szatmár.ro: Milyen alapanyagokból készülnek a tésztáik?
Hutton Richárd: Liszt, tojás és víz, ezek az alapanyagok. 2022-ben 4,5 millió tojást használtunk fel és 3,5 millió kg lisztet. Többfajta liszttel dolgozunk, többek közt durumbúzából készült lisztet is, s speciálisan tésztának való lisztet használunk. Csak és kizárólag jó minőségű alapanyagokkal dolgozunk. Nagyrészt magyarországi malmoktól vásároljuk, de már Romániában is vannak, amelyek képesek jó minőségű lisztet készíteni. Nagyon sokat adunk a liszt minőségére, s ennek a minőségnek a konstans megtartására, ezért is tartjuk fenn kapcsolatot több malommal, hogy a minőség színvonalát tartani tudjuk, s ha az egyiknél nem találjuk meg a megfelelőt kipótoljuk a másikkal. Soha nem veszünk gyengébb minőségű lisztet, még akkor sem ha drágábban jutunk hozzá, de mindig van a piacon jó minőségű gabonából készült termék. A tojást pedig helyi, szatmári termelőktől szerezzük be. Sajnos a tojás ára egyre magasabb, a tavalyihoz képest a duplájára ment fel.  

Szatmár.ro: Három fajta tésztával indult a Hutton tészta gyártása, most hány termék van a palettán?
Hutton Richárd: Hatvan-hetven féle termékünk van. Egy fajtán belül vannak tojásos és tojás nélküliek. Modell, tésztaformát ha nézzük, akkor is több mint húsz különböző modellel rendelkezünk. Folyamatosan bővítettük a termékskálánkat, egyre több modellt és formát vettünk bele, ahogy az igények is nőttek. Öt-hat éve egyre keresettebb például a spagetti, azelőtt, azért ez a termék nem volt itt ennyire népszerű. Erdély szintem mindenképp a több tojásos terméket szeretik. Tavaly elkezdtük a teljes kiőrlésű gabonából készült tésztákat is gyártani, aminek viszont még mindig csak rétegvásárlója van. Mindenképp igyekszünk az aktuális trendeknek is eleget tenni.

Szatmár.ro: Egyik legendás termékük, a lakodalmas tészta. Ennek külön brandje is van. Erről ha mesélne, hogyan lett lakodalmas?
Hutton Richárd: Kezdetekkor, még Batizon, úgy gondoltuk, hogy legtöbb hattojásos tésztát fogunk gyártani. Aztán megkerestek minket, hogy készítsünk lakodalmakra számukra levestésztát, de kérték, hogy tiszta tojásból legyen, ne adjunk hozzá víz. S nyolc tojás az a mennyiség, amit ha hozzáadunk 1 kiló liszthez, ahhoz már nem kell vizet is adjunk, s szépen összeáll. S ez nagyon népszerű volt, s azóta is megtartottuk. Kolozsváron például ezt a nyolctojásos termékünk nagyon keresett.

Szatmár.ro: S ha már a tojásmennyiségnél tartunk: kéttojásos, négytojásos, hattojásos, esetleg nyolctojásos - sokunk számára rejtély vagy legalább is nem teljesen világos, hogy mit jelent ez, az elsősorban a levestészták esetében a csomagoláson feltüntetett tojás mennyisége. Most akkor tisztázzuk végre, mit is jelent, hogy egy tészta hány tojásos?
Hutton Richárd: Egy közepes méretű tojásnak a meghatározott standard súlya 50 gramm. Ahány tojás van feltüntetve a csomagoláson, annyi mennyiségű tojást adunk egy kilogramm liszthez. Például egy 8 tojásos tészta esetében 8x50 grammnyi tojást teszünk 1 kilogramm liszthez. Ha kéttojásos egy tészta, akkor 2x50 grammnyi tojást adunk 1 kilogramm liszthez. Ez mindenképp belekerül. S természetesen nem kézzel törünk fel ekkora mennyiséget, külön erre modern tojástörő berendezésünk is van.  

Szatmár.ro: Hogyan jutnak el a termékek a boltok polcaira, s melyik volt a világ legtávolabbi pontja, ahol fellelhető volt a Hutton-tészta?
Hutton Richárd: Elsősorban viszonteladókkal, élelmiszerforgalmazókkal dolgozunk. Elszállítjuk vagy Románia déli részeire elszállíttatjuk nagy mennyiségben a termékeket. Csak üzletláncoknak és multiknak szállítunk direktbe. Minden megyében van két-három viszonteladó és azok viszik tovább a termékeinket. Nagyon érdekes, hogy még külföldre is eljutnak így a tésztáink. Főleg olyan országokba, ahová sokan mennek ki innen, s az ottani romániai közösségeknek külön boltjaik vannak, ahol az itteni jellegzetes termékeket meg tudják vásárolni, többek közt a mi tésztáink is eljutnak oda. Nemcsak Németországba, Ausztriába, Angliába viszik a tésztáinkat, de még Kanadába is kikerültek. Nagyon jó érzés, amikor például megyünk a Duna-deltában, és ott egy kicsi, a világtól távol eső kis falu üzletébe betérve látom a termékünket a polcon.

Szatmár.ro: Kik jelentik Önöknek a konkurenciát és miben jobbak az Önök termékei a többi polcon lévő száraztésztáknál?
Hutton Richárd: Rajtunk kívül is vannak helyi száraztészta gyártók, de ők kisebbek mint mi. A konkurencia mindig elősegíti a fejlődést, mivel így nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemaradjunk, vagy ne fejlesszünk folyamatosan. Szerintem a piacon rossz minőségű száraztészta nemigen található, hiszen aki ilyet gyártana, az gyorsan kikerülne a forgalomból, a vevők ma már igényesek. Nagyon fontos a konstans minőség megőrzése. Ezt nemcsak az alapanyagok befolyásolhatják, hanem az is, hogy milyen korszerű gépekkel készülnek. A fejlesztéseink miatt mi a legmodernebb tésztagyártó berendezésekkel rendelkezünk.

Szatmár.ro: Járványhelyzet volt-e befolyással a termelésre, eladásra?
Hutton Richárd: Mikor a koronavírusjárvány felütötte a fejét, nagyon őrült helyzet alakult ki. Mindenki rohamosan vásárolni kezdett, mindenki raktározni akart otthon. A mi raktárunkat akkor szó szerint kiseperték egy-két hét alatt, mindent elfogyott. Nem kaptunk megfelelő mennyiségű alapanyagot, hogy többet gyártsunk. Két hónap nagyon stresszes volt, hiszen mindenki jött, hogy tésztát vegyen tőlünk, s lavírozni kellett, hogy mindenkinek legalább valamennyit tudjunk adni, ne legyen sértődés. A nagy vásárlást persze némi stagnálás követte a következő évben, hiszen a felvásárolt termékeket akkora már mindenki igyekezett felhasználni. A háború és az energiaválság miatt megint elkezdtek tartalékolni az emberek, s megint kiürítették a raktárunkat idén márciusban. Most ismét normalizálódni látszik a helyzet.

Szatmár.ro: Mennyi időt vesz el a magánélettől a cég irányítása?
Hutton Richárd: Nagyon sokat. Fejlesztés idején volt úgy, hogy 16 órákat dolgoztam. A gépeket mindig saját kezűleg szereltük, két-három munkásommal. A gépgyártó mindig küld egy felügyelő technikust ilyen esetekben. De soha nem árt az, ha mi is tudjuk, hogy egy gép, hogy van összeszerelve, hogyan működik. Van tojástörő gépünk, spagetti és tésztakészítő berendezéseink, csomagoláshoz szalagsor. Szárítóberendezések, liszttároló silók. Rengeteg olyan berendezés, amihez mindig jó, ha kicsit azért értünk. Mivel nekem ez a szakmám szerelésnél nem hívok segítséget, esetleg az automatizálás terén kérünk külsőst.

Szatmár.ro: Terveznek további fejlesztést a jövőben?
Hutton Richárd: Egyelőre a jelenlegi kapacitásunk lefedi az igényeket. Tavaly napelemeket szereltünk az üzem tetőszerkezetére, ezt is önerőből, mivel így egyszerűbbnek és kifizetődőbbnek bizonyult. Az áramfogyasztásunk nagyjából negyven százalékát így sikerül zöld-energiával fedeznünk. Ezen a vonalon még tovább szeretnénk menni, s a homlokzatra is szeretnénk napelemeket telepíteni, azonban ezeket már pályázat révén valósítanánk meg. A lányaim is élelmiszeriparit végeztek, s mindketten a cégnél dolgoznak. A két fiam idén érettségizik, s nagy valószínűséggel ők is maradnak a cégnél, megvan az is, hogy ki vigye tovább.