Szatmári Magyar Vállalkozók. Kötélen függő biztos vállalkozás

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Fülöp Szabolcs, az Alpintec Kft. igazgatója nagyon fiatalon, harminc évvel ezelőtt indította be első vállalkozását. Szerencsés, hiszen a hobbija vált a munkájává. A hétköznapitól eltérő életfelfogása szerint mindig csak annyit kell vállalni és dolgozni, hogy elég anyagi háttérrel rendelkezzen, de ezen túlmenően nem látja értelmét a hajtásnak. Hegyet mászik, kötélen függ, repül, barlangászik, profi búvárkodik, mégsem ezeken sportokat tartja a legveszélyesebbnek az életben.

Szatmár.ro Hogyan indult a vállalkozói élete?
Fülöp Szabolcs: Nagyon fiatalon, még tizenévesen, 1993-ban alapítottam az első vállalkozásomat. Még középiskolás koromban Budapesten volt egy hegymászó, barlangász sportklubunk. S annak idején úgy szereztünk pénzt a utazásokra és a felszerelésekre, hogy elvállaltunk ipari alpintechnikai munkálatokat, tornyok festését, ablakmosást. Logikusnak tűnt, hogy igyekezzen az ember a hobbijából bevételre szert tenni. Ez egy szerencsés ötvözete volt a hobbinak és a pénzkeresésnek, mivel már a kilencvenes években is jól fizető munkáink voltak. Azonban előfordultak olyan cégek is, akik számlát kértek a munkálatok után, s ekkor láttam meg benne az üzleti lehetőséget, hogy ennek piaca van. Még Budapesten létrehoztam egy céget 1993-ban, s akkor is nagyon sok munkánk volt, mivel akkor még ott is csak egy-két ilyen vállalkozás foglalkozott ezzel. Nagyon keresettek voltunk. Aztán azt a céget bezártam. Később 1996-ban, két társammal együtt alapítottuk meg Szatmárnémetiben az Alpintec Kft–t. Akkor a fő profilunk a reklámgrafika készítés volt, csakhogy Romániában még nem volt erre igazán igény, s eltolódott a vállalkozás profilja az ipar felé. Az egykori társaim adminisztratív okokból kiszálltak a vállalkozásból.

Szatmár.ro: Mi vitte rá arra, hogy Budapestről hazatérjen, s itt ugyanolyan profilú céget hozzon létre?
Fülöp Szabolcs: Kezdéskor a reklámgrafikára helyeztem a nagyobb hangsúlyt. S szatmári ismerőseimmel beszélgetve arra gondoltunk, hogy a romániai piacon is életképes lenne ez az ágazat. A vállalkozás beindítása után, azonban rá kellett jönnünk, hogy óriási a különbség a magyarországi és a romániai piac között. A reklámgrafikai vállalkozás annyira nem lett sikeres, mint az ipari profilunk. Másik lényeges különbség, hogy Magyarországon a megrendelők többsége magánszemély, vagy az általuk megbízott lakószövetkezetek, Romániában teljesen fordítva van, itt szinte kizárólag jogi személyek a megrendelőink, cégek, önkormányzatok. Meg aztán igazából soha nem is költöztem el Romániából. A személyimben egy kaposvári cím van, de alapvetően féllábbal Debrecenben, és fél lábbal Szatmárnémetiben élek, a gyökereim itt vannak. Nekem mindenből kettőt kell vennem. Mindig ott vagyok, ahol több dolgom van.

Szatmár.ro: Egész pontosan mi a vállalkozás profilja?
Fülöp Szabolcs: Speciális építőipari tevékenységek. A vállalkozás lényege, hogy olyan építőipari munkákat végzünk, ami hagyományos technikával és felszereltséggel túlságosan költséges lenne, s mi ezt ipari alpintechnikával, ami hegymászó és barlangász technikából áll, egyszerűbben és olcsóbban megoldjuk. Mikor mi kezdtük az országban még csak két-három cég foglalkozott ezzel, most már megnőtt a számuk. Azonban ezek kisebb vállalkozások, több embert foglalkoztató, nagyobb munkálatokat is felvállalni tudó cég kevés van. Az alpintechnika mellé az utóbbi években hozzáadódott még az ipari búvár profil is, ilyen jellegű munkáink is már vagy tíz éve vannak. Szóval, minket hívnak, ha valami túl magasan vagy mélyen, víz alatt vagy hidegben van, egyszóval extrém körülmények között. Azonban azt hozzá kell tennem, hogy a cég forgalmának 90 százaléka nem ezekből a speciális ipari tevékenységekből áll, hanem az átlagos ipari tevékenységekből, de mindenképp a különleges ipari munkáinkról lettünk híresek. Főleg cégeknek dolgozunk, gyárakat, gépsorokat építünk, olyanokat, amiket más nem tud bevállalni. Nagyon sok olyan munkánk van, amelyek során, ha nem is különlegesek az építkezési körülmények, de biztos, hogy valami rendkívüli van benne: vagy nagyon rövid a határidő, vagy extrém körülmények között, pl. éjszaka vagy hidegben kell dolgozni. Kreatívan tudunk hozzáállni a dolgokhoz. Ilyenkor sok esetben már nem is az ár a kérdés, hanem hogy ki az, aki meg tudja oldani a felmerült problémát. Sokat dolgozunk még önkormányzatoknak is, pont ezen adottságaink miatt, hogy képesek vagyunk extrémebb helyzetekben is megoldani a kért dolgokat. Rugalmas csapatunk van. Mindig is kis cég voltunk, a legtöbb alkalmazott az huszonhét fő volt, de átlag a tíz fő produktív alkalmazottal dolgozunk. Korán megtanultam, hogy nem kell túl sok, főleg nem produktív alkalmazott, nem kell felduzzasztani a létszámot, s így növelni a kiadásokat.  Az építőipari cég mellett van még egy tanácsadói cégem is, amely ugyancsak problémamegoldó, kisiklott projekteket oldunk meg, teszünk helyre.

Szatmár.ro: Mi szükséges egy sikeres vállalkozáshoz?
Fülöp Szabolcs: Meg kell keresni azt az üres piaci szegmenst, amit be lehet tölteni, s úgy érzem ez nekem sikerült. Olyan technológiát ajánlunk fel, amely költséget spórol, s ezáltal megvan a piacunk. Bármilyen magas épületet tekintünk, a második emelet számunkra a választóvonal: ebben a magasságban egy árban vagyunk a hagyományos technológiákkal; ez alatt inkább ők dolgoznak jobb árral, a második emelettől fölfelé azonban a hagyományos vállalkozások költségvetése exponenciálisan nő az állványozási technika miatt, a miénk pedig csökken, s minél magasabb egy épület, mi annál gazdaságosabbnak számítunk. Ezen túl a mi szakmánkhoz elengedhetetlen a kreativitás. Mert az egy dolog, hogy kijutunk a falra, de szinte mindenhez kell értenünk: mert lehet, hogy ablakot fogunk mosni, vagy vakolni kell, vagy éppen festeni. S úgy próbáltam kialakítani a szakembergárdát, hogy mindent el tudjunk vállalni. A kezdetekben abba a hibába esetem, hogy hegymászókat alkalmaztam, akinek megvolt az ipari alpintechnikai gyakorlatuk, viszont nem értettek bizonyos szakmákhoz, s ez nem bizonyult jó megoldásnak. Most már úgy veszek fel embereket, ha szükséges, hogy keresek egy nagyon jó szakembert, aki hajlandó mellé megtanulni az ipari alpintechnikát. Mindenképp kell egy jó, kreatív csapat a sikerhez. Van olyan alkalmazott is, aki már húsz éve a cégnél van. Kicsit talán lazábbak a munkakörülmények mit más építőipari cégnél, kicsit családiasabb is a légkör. Szerintem anyagilag sem járnak nálam rosszul, viszont cserébe elvárom, hogy bármikor, akár vasárnap hajnali 4-kor kell valamit elvégezni, akkor azt szájhúzogatás nélkül tegyék meg, hiszen tudják, hogy nem jókedvemben kérem azt.

Szatmár.ro: Hogyan kezelték a gazdasági válságokat, koronavírusjárványt?
Fülöp Szabolcs: Soha nem volt számottevő banki hitelünk. Mindig önerőből fejlődtünk. Hiteleket mindig csak konkrét beruházásra vettünk fel, ami kiszámítható volt, volt eleje és vége. Sok vállalkozás azon bukik meg, hogy a fejlesztéshez hitelt vesz fel, volt akinek bejött, de például a válság idején pont ezért mentek nagyon sokan tönkre, hiszen nem volt termelésük, de kiadásuk annál nagyobb a banki hitel miatt. Mindig volt megfelelő tartalékunk, ha probléma adódna. Mivel rugalmas csapattal dolgozunk, könnyen tudunk bármilyen feltételhez alkalmazkodni. Mi a válságok, gondolok itt a 2008-as, de a koronavírusjárvány és a mostani gazdasági járvány ideje alatt is dolgoztunk. Nyilván voltak nehézségek és nem pörgött úgy mint máskor, a pénzügyi diagramjainkon is látszik, hogy minket is megrogyasztottak kicsit a válságok, de gond nélkül túl tudtuk élni, mivel nem az volt, hogy a bankhitelért dolgozunk.

Szatmár.ro: Mindig vonzották az extrém dolgok?
Fülöp Szabolcs: Extrém? Kinek mi az extrém. Valahogy én másként értelmezem. Gyerekkorom óta repülök, merülök, hegyet mászom, ezeket én nem tartom extrém sportnak. Szerintem extrém sport a városban kerékpárral közlekedni vagy motorozni. Ezeket nem is teszem, a motorozást is abba hagytam. Úgy gondoltam a gyerekeimet nekem kell felnevelnem. Ezeket valóban veszélyesnek tartom. Huszonhét törésemből huszonvalahányat két keréken szereztem. Motorozás miatt nagyon sokszor kerültem kórházba, s zömében nem az én hibámból. A hegymászást, barlangászást, a repülést, a búvárkodást pedig azért nem tartom extrém sportoknak, mert ha jó alapozottan megtanulod és betartasz néhány egyszerű alapvető szabályt, akkor ezek nagyon biztonságosak. Itt mindig az érintett dönt, nincs külső tényező. Városi bringázásnál pedig millió más, külső helyzet, idegenek döntése befolyásolja a testi épségünket, itt nem csak az én kezemben van a döntés, hiába van rajtam a legprofibb védőfelszerelés, ha egyszerűen egy autós nem adja meg az elsőbbséget és elüt. A hegymászás és egyéb sport amit űzök, ott mindig én döntök, jól vagy rosszul, de csak én, s annak persze a következményeit is vállalom. Sokszor feszegettem itt is határokat, s ilyenkor fordult elő, hogy volt néhány balesetem is. Viszont soha nem vállaltam csak felmért kockázatot. Erre például jók ezek az extrém sportok, hogy megtanítja az embert arra, ne vállaljon nem felmért kockázatot. Egy helyzetre mindig több megoldást kell kitalálni, hogy hogyan reagáljunk, ha így vagy úgy történnek a dolgok, ezt az üzleti életbe is átvittem. Meg aztán tudni kell elengedni a dolgokat. Nem minden áron és figyelmen kívül hagyva a veszélyes körülményeket, bevállalni azt amit elterveztünk. Legyen az sportban vagy vállalkozásban. Viszont ezen sportoknál is az utóbbi időben változott a tendencia. Nagyon kommersz lett, régen tényleg csak azok űzték ezeket, akik felkészültek és profik voltak, most rengeteg a „turista“, aki felkészületlen és nem lenne semmi keresnivalója ezeken a helyeken, sokan csak egy fotót szeretnének az irodájuk falára, hogy jártak például a Himaláján. Ezzel persze a profi sportolók kiszorulnak ezekről a helyekről. De nemcsak a helymászásnál, hanem a búvárkodásban is ugyanez a helyzet. Egyiptomban régen alig járt valaki, most pedig a népszerűbb merülő helyeken szinte ki sem lehet kötni.

Szatmár.ro: A vállalkozás mellett egy egyesületet is vezet. Ez hogyan alakult meg?
Fülöp Szabolcs: Igen. A Multisalva egyesület. Régen ez is a cég része volt, s onnan vált ki. 90-es, 2000-es évek elején, ha bármilyen helyzet adódott, ahol szükség volt egy alpinistára vagy mentőbúvárra, akkor minket hívtak, még a tűzoltók is. Csak ez nem volt keretbe foglalva, s 2011-ben úgy gondoltunk, hogy létrehozunk egy ilyen egyesületet. Emellett hivatalosan is létre kellett hozni egy hegyimentő szolgálatot, s mivel én voltam az egyedüli hegyimentő a megyében, akkor fel lettem erre kérve. S mivel a megyében kevésbé van szükség hegyimentőre, inkább búvármentésre, inkább ebbe az irányba fejlesztettük az egyesületet. Most már nemcsak Szatmár megyében, hanem a régióban is tevékenykedünk. Nagyon sok oktatási projektünk is van. Ezzel életem végig szeretnék foglalkozni. Nagyon szeretek oktatni. Például most építünk fel egy mentőbúvár oktatási rendszereket.

Szatmár.ro: Sikerül-e megtartani az egyensúlyt a munka, család és a hobbi között?
Fülöp Szabolcs: Soha nem voltam a munka hőse. Három cégben vagyok jelen, illetve egy egyesületben. De mindig igyekszem minél kevesebbet a munkával tölteni, csak annyit amennyi épp szükséges. Sok lehetőséget kínáltak, hogy esetlegesen nagyobb vállalkozás lehessünk, viszont az gazdasági, politikai elkötelezettséget, kitettséget jelentett volna, s ezt inkább nem vállaltam be. Inkább kisebb vállalkozásként működünk, de egy nyugisabb élettel. Mindig voltak terveim, s nekem mindig annyi pénz kellett, hogy ezeket meg tudjam valósítani. Elégedett vagyok a mostani helyzettel, s nem célom több pénzt keresni, mint amennyire szükségem van, hiszen azon túl az már nem örömet szerez, hanem gondot jelent. Nagyon sok olyat ismertem, akit elkapott a gépszíj, őrülten sokat dolgoztak, de elfelejtettek élni mellette. Ha lepergetnék az életük filmjét, más sem látnának, csak hogy rengeteget dolgoztak, s más semmi sem történt velük. Ezt én már kiküszöböltem. Az én filmem szerintem elég színes szélesvásznú lenne. Nem érzem célnak a profitot, a pénz, az csupán egy eszköz. Úgy kell beosztani az életedet, hogy nyilván az életben ehhez az eszközre szükség van a cél elérésének érdekében, de ezt az egyensúlyt meg kell tartani. Tudni kell elengedni a dolgokat, más értékrend szerint gondolkodni. Nem kell mindig minden munkát elvállalni, s már megengedhetem magamnak, hogy ne mindent vállaljak be. Így ötven év környékén már felértékelődik az ember maradék ideje.

Szatmár.ro: Tervek a jövőre nézve?
Fülöp Szabolcs: Olyan vállalkozást szeretnék beindítani nemsokára, amely képes lesz nélkülem is működni. Egy idősotthont szeretnék létesíteni Szatmárnémetiben, a Sáredőn. Tizenhét éves korom óta dolgozom, megvan a ledolgozott időm, jó bőven, s igyekszem kicsit lazábban venni a munkát, csak a fontos dolgokra koncentrálni. Azt tanítják, hogy mindig optimalizálni kell, a profitra koncentrálni, s valóban lehet, ha lesz egy sikeres vállalkozásod, de minek, ha nem élvezed ki azt a pénzt, amit ezzel kerestél, vagy soha nem vagy a családoddal, vagy nem mész el soha szórakozni. Más szempontok szerint kell élni, szerintem.