Szatmári Magyar Vállalkozók. Határozottan tudta már ifjúként, hogy mi szeretne lenni

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Huszti Zoltán, a Weinberger húsüzlet tulajdonosa. Már korán megfogalmazódott benne, hogy az élelmiszeriparban szeretne tevékenykedni, hiszen ebbe született bele. Megtetszett neki ez a világ, és meghatározó találkozások révén a családi vállalkozást új szintre tudta emelni. Mindig komoly erőbedobással végezte feladatát. Kiemelkedően fontos számukra, hogy a boltban árult termékek mindig frissek legyenek, s ne használjanak hozzájuk semmilyen adalékanyagot, tartósítószert.

Szatmár.ro: Hogyan került a vállalkozás közelébe?
Huszti Zoltán: Ha a kezdetekig megyünk vissza, akkor tudni kell, hogy magát az első céget még a szüleim hozták létre 1992-ben, több mint harminc éve, Sárközön. Édesapám sárközi születésű, s a családi ház egy részében mindig is üzlet volt. Rendszerváltás után gondoltak arra, hogy egy élelmiszerüzletet nyissanak. Kezdetben csak családi vállalkozás volt, a szüleim foglalkoztak vele, egy-két alkalmazottal, aztán ez később bővült. Az üzlet még mai napig megvan, csak most kicsit több embert foglalkoztatnak. Később édesapám bővített kicsit, mezőgazdasággal és állattenyésztéssel is kezdett foglalkozni, de ez is inkább csak családi méretű volt, nem nagy. Az évek során fokozatosan nőtt kicsit. Nekem tetszett ez a munka, kint a természetben. Vakációk során sokat segítettem a szüleimnek, ezzel foglalkoztam, s nagyon megtetszett. 2005-ben érettségiztem, s Kolozsváron a közgazdaságtudományi egyetemet választottam. Ez már tudatos döntés volt, mivel még a líceumi éveimben megfogalmazódott bennem, hogy szeretném a családi vállalkozást folytatni, tovább fejleszteni a szüleimmel, vagy ha ez nem sikerül, akkor más cég vezetésével foglalkozni. 2008-ig egyetemista voltam, de közben rendszeresen hazajártam dolgozni hétvégente. Már akkor az volt az álmom, hogyha befejezem az egyetemet, akkor sikerüljön annyira bővíteni a céget, hogy a családjaink, a szüleim, s mi, mivel már terveztük a házasságot a feleségemmel, is meg tudjunk majd élni belőle. Ez végül is sikerült, hiszen az egyetem végeztével még beiratkoztam mesteri képzésre, ez még két év volt, de ebben az időben is a családi céggel foglalkoztam, hiszen ekkor már több volt a szabadidőm. 2010-től már teljes munkaidőben a családi cégnél dolgozom. Utána létrehoztam egy másik vállalkozást, ami ugyanazt folytatta, mint azelőtt csak nagyobb méretekbe, rá egy évre még egy céget alapítottunk a feleségemmel. Ezekre elsősorban a pályázati lehetőségek kihasználása miatt volt szükség. Így sikerült mezőgazdasági gépeket vásárolnunk. Szatmárhegyen, ahová a feleségem való, építettünk ki egy telephelyet. Ezek csak mezőgazdasági cégek voltak. 2009-ben pedig elkezdtünk szőlőt telepíteni ugyancsak Szatmárhegyen, ez is a családi vállalkozás része volt. Nehéz kérdés, hogy melyik lenne a cég fő profilja, több ágazatra is osztható. A három cég összesen 500 hektár szántóföldet művel meg. Ezeket ökologikus vagyis biomódszerrel műveljük, azaz nem használunk műtrágyát, permetszereket, gyomirtószereket. Egyik része kaszáló, másik része legelő. Emellett édesapám már több mint 30 éve pálinkafőzdét is indított. Ez most is működik, s többnyire az általunk megtermelt gyümölcsöt főzzük itt ki.

Szatmár.ro: Mióta foglalkozik a cég húsfeldolgozással is?
Huszti Zoltán: 2012 óta foglalkozunk húsfeldolgozással, azelőtt nem. Régebben kisebb méretű volt a cég. 2010 környékén már létezett a hagyományos termékek piaca, a Szakszervezetek Művelődési Háza környékén voltak akkor felállítva a standok. Mi jelen voltunk ott, a családtagok felváltva árusítottunk bort, pálinkát, egyéb termékeket. Egyik nap pont én voltam a soros, amikor az egyik szatmári nagyvállalkozó jött vásárolni hozzánk, s megkérdezte, hogy nem-e érdekelne, hogy a céget felfejlesszük, mert gondolkozott azon, hogy nyisson ilyen irányba is vállalkozást, s neki tetszett a mi cégprofilunk, hogy több mindent magába foglal. Persze nem mondtam nemet, de akkor még nem gondoltam, hogy ebből lesz valami. Rá pár hónapra megbeszéltünk egy találkozót, s onnan indult el a közös vállalkozásunk. 2011-ben társultunk, s a vállalkozás legnagyobb részét már közösen indítottuk, azaz a földművelést, állattartást, húsfeldolgozást már együtt kezdtük el. A szatmári üzletet a Nagypiac mellett is együtt indítottuk 2013-ban, ahol állandó jelleggel, napi szinten értékesítünk friss húst. Folyamatosan bővül a csapatunk, de régebben olykor még a családtagok is beálltak segíteni, főleg az ünnepek előtt, amikor nagyobb volt a kereslet. A húsfeldolgozónál is kezdetben két emberünk volt, most már több  mint tíz van. Nagyon jó csapat alakult ki, mondhatom bátran, hogy családias a hangulat. Nagyon sokan már az indulásnál is itt voltak, vagy több mint tíz éve dolgoznak nálunk.

Szatmár.ro: Honnan ered a márkanév?
Huszti Zoltán: Nagyon egyszerű: Szatmárhegy német neve Sathmarer Weinberg, innen ered a márkanév.

Szatmár.ro: Miben kínál mást a Weinberger márka, mint a többi helyi és nem helyi húsüzlet?
Huszti Zoli: Konkurenciánk van, hiszen nagyon sok kisebb, hozzánk hasonló húsfeldolgozó működik. Emellett ugyan nem konkurencia, mivel nem ugyanazt a minőséget nyújtják, de mégis azért azok, a nagy hipermarketek, bevásárlóközpontok húsrészlegei. Nekünk azonban nagy előnyünk, hogy itt minden nap friss áru kerül a pultba, nemcsak a sertés- és növendékhúsra gondolok, hanem a feldolgozott termékekre is. Amire viszont mi leginkább törekszünk, hogy hagyományos receptek alapján dolgozunk. Feldolgozott hústermékek mind saját készítésűek, más termelőkét nem forgalmazzuk, s nagyon fontos kiemelnem, hogy ezek nem tartalmaznak tartósítószert, színezőanyagokat, ízfokozókat. Legtöbb nagy cég már nem engedheti meg magának, hogy hagyományos füsttel dolgozzon, mi ehhez is ragaszkodunk. Ezért is a termékeink ízvilága hagyományos, régi időket idéző, olyan mint, amit régen gyerekkorunkban a nagyszüleinknél kóstolhattunk. Azok a régi szalonnák, sonkák, császárszalonnák ízvilága köszön vissza a mi termékeinkbe, hiszen ezek is úgy készülnek mint annak idején, azaz 5-6 hetet állnak sóban, utána vannak felfüstölve, s ezt követően áruljuk. Ami nagyon fontos számunkra, hogy egyik termékünkben sincs adalékanyag, nem használunk tartósítószert, a sóban állva és a füstöléssel tartósítjuk. Ezért is olykor nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor már elégséges ideig állt a sóban vagy a füstölőben, hogy eléggé tartós legyen, de még ne legyen túl sós vagy füstös. Ezt a módszert a nagyüzemi húsfeldolgozásban már nem tudják megengedni maguknak.

Szatmár.ro: A húskészítmények saját vagy esetleg régi receptek alapján készülnek?
Huszti Zoltán: Egy részét régi, hagyományos receptek alapján, kitapasztalva készítjük, s egy részüket pedig saját alkalmazottunk találta ki. Korábban egy élelmiszeripari mérnöknő dolgozott nálunk, akinek voltak újabb és régebbi receptjei. Az új receptek alatt értem egy virslit, egy párizsit, ami nem tartozik a tradicionális hústermékek körébe. A lényeg, hogy nem használunk adalékanyagot ezekhez sem. A vásárlóink sokszor rákérdeznek, hogy biztosan nem használunk-e tartósítószert, ízfokozót. Egy nagyon aranyos történetem van erre, egy anyuka fordult hozzánk, hogy a kisgyermekének szeretné adni a virslinket, s feltétlen tudnia akarta, hogy van-e benne tartósítószer, adalékanyag vagy sem. Ugyan biztosítottuk, hogy nincs, de ennek ellenére akkor még keveset vett belőle. Majd nemsokára visszatért hozzánk, lobogtatva a laboratóriumi tanúsítványt, hogy ő bizony elvitte a termékünket egy laborba ellenőrizni, hogy tényleg nincs-e benne valamilyen adalékanyag, s hogy nem találtak semmit. Nagyon rendes volt tőle, hogy visszaigazolta nekünk is, hogy mennyire elégedett. Elégtételt ad számunkra, hogy évek óta visszatérő vásárlóink vannak.

Szatmár.ro: A hústermékekhez szükséges állatokat honnan szerzik be? Van saját tenyésztésű állataik?
Huszti Zoltán: Sertésfarmunk nincs. Szarvasmarhákat tartunk, de ott is mindig nagyon vigyázunk, hogy ne kerüljenek be kórokozók. A szarvasmarhákat szabadtartásban neveljük, legelőinken, tavasztól őszig itt vannak, télen pedig saját, biomódon előállított szénánkat eszik. Ehhez társul még az általunk megtermelt vagy pedig helyi termelőktől vásárolt gabona. Meglepő módon észrevettük, hogy megnőtt a kereslet a marhahús iránt az utóbbi években. Mindig is volt növendékhús a kínálatunkban, viszont az elején erre kisebb volt a kereslet, mostanában viszont megnőtt és konstansan megmaradt. Sertést tartani nem éri meg csak 4-5000 fős állomány felett, az pedig nekünk még nagyon sok lenne. Persze nincs kizárva, hogy egyszer majd ez is szóba kerül, de jelenleg nincs miért. Az EU-s előírások betartása ezzel kapcsolatban nagyon nehéz, egyre szigorúbbak. Ennek is köszönhető, hogy a háztáji tartóknak, akik csak 50-200 sertést tartottak, nem érte ez meg, idővel felszámolódtak. De az is hozzájárulhatott a kistermelők eltűnéséhez, hogy átalakult maga a fogyasztói magatartás is. Régen szokás volt, hogy ünnepek, karácsony, húsvét előtt mindenki disznót vágott, most már máshogy oldják meg, s nagyon kevesen vágnak disznót. Nekünk pedig pont a kettő, azaz a kis háztáji tartó és a nagy ötezres sertéstelep, közötti mennyiség kell, s ezért ez nem kivitelezhető, nem éri meg tartani. Most arra törekszünk, hogy kizárólag romániai termelőktől, vágóhidaktól vásároljunk, semmiképp nem importból. Húsvéti időszakban még juhhús is megtalálható nálunk, mivel ekkor még hagyománya van az ilyenfajta hús fogyasztásának, de az év többi időszakában ez nem jellemző, nem keresik, így is tartunk máskor.

Szatmár.ro: A járványidőszak, illetve a mostani gazdasági válság milyen hatással volt/van a forgalomra?
Huszti Zoltán: A Covid-járvány időszakában élelmiszerüzletként nem volt kötelező, hogy bezárjunk, az előírások betartásával végig nyitva voltunk. Akkoriban igény nyílt a házhoz szállításra, ezt is sikerült megoldanunk. Most már nincs erre túlzott szükség. Az elején azért okozott fejfájást az egész helyzet, hiszen az első időszakban, mint minden élelmiszer iránt, volt egy túlkereslet, mindenki próbált bespájzolni. Meglepően nagy volt akkor a vásárlói kereslet, egy karácsony előtti időszakhoz hasonlítanám. Utána persze meglett a böjtje is, hiszen a felhalmozott hústermékeket mindenki igyekezett elfogyasztani otthon, s addig nem vett másikat. Aztán a tavaly év elején kitört ukrán-orosz háború is, s az is hasonló vásárlási hullámot okozott, amit megint egy hullámvölgy követett, amikor az emberek óvatosabban kezdtek bánni a pénzzel, kevesebbet költöttek. Az energiakrízisnek vagy gazdasági válságnak, az áremelkedéseknek már kezdjük érezni a hatását. Nekünk semmilyen szempontból nem jó. Már csak abból adódóan is, hogy csökkent a pénz vásárló ereje, az emberek kevesebbet vesznek. Az üzemanyag és energia árak növekedése miatt a termelés, szállítás is többe kerül. A tavalyi évben még külön megpróbáltatást jelentett a nagy aszály, nagyon hamar kopárrá váltak a legelők, s júliusban-augusztusban már téli üzemmódba mentünk az állatainkkal, takarmányt kellett adnunk nekik, hiszen nem volt friss fű.  Az ősz kicsit enyhített a helyzeten, de azért aki mezőgazdasággal és füvet fogyasztó állatok tartásával foglalkozik, az nagyon megérezte a tavalyi évet.

Szatmár.ro: Milyen más terméket forgalmaznak még az üzletben?
Huszti Zoltán: Ugyan más hústermékeit nem árusítjuk, de vannak még egyéb termékek is az üzletben, ami akár egy ünnepi menühöz elengedhetetlen. Megtalálhatóak nálunk a Nachbil pincészet borai. Az El Greco márkájú sajtokat és tejtermékeket is forgalmazzuk. Emellett saját márkanévvel ellátott minőségi, Kolozsváron frissen pörkölt kávét is árusítunk.

Szatmár.ro: A cég vezetése mennyire volt hatással a magánéletre?
Huszti Zoltán: Sokszor a párkapcsolattal, családdal nehezen összeegyeztethető maga a cégvezetés. Nagyon sok időt igényel, elvesz mástól. Törekszem arra, hogy megtaláljam az egyensúlyt, s igyekszem külön választani a munkaidőt a magánélettől, s mindegyiknek megfelelő fontosságot adni. Az elején nehezen ment, most sem megy gördülékenyen, de én is és a feleségem is hozzá kellett szokjunk az új helyzethez, megtanuljuk, hogy hol a határ, s hogy nem mindig heti öt nap és napi nyolc óra a munkaidő. Az elején kicsit görcsösen álltam a dolgokhoz, nagyon bizonyítani akartam, s túlreagáltam a cégvezetéssel, a társtulajdonossággal járó felelősséget. Akkor a koromból fakadóan sem volt elég tapasztalatom, s ameddig ezek kialakultak, addig nehezen tudtam kezelni, voltak nehéz pillanatok. De persze idővel beletanul az ember, s most már gördülékenyebben kezelem a helyzeteket. Két gyermekünk, egy nyolcéves és egy kétéves fiam van, apaként is nehéz volt ezt megélni, hogy nem mindig tudok kellő figyelmet fordítani rájuk.

Szatmár.ro: Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Huszti Zoltán: Nyertes Uniós pályázataink vannak, húsmarha-tartásra és Uniós szabványok szerinti húsfeldolgozásra. Ezt szeretnénk kivitelezni. A húsfeldolgozónk egy kicsit nagyobb és modernebb lesz, mint a mostani, de még nem ipari méretű. Szeretnénk a vendéglátó egységek irányában is nyitni, s ott is értékesíteni a termékeinket.