Szatmári Magyar Vállalkozók. Egyedülálló gyermekjátékok gyártói

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Amik Zoltán, az Amik Wooden Toys Kft. társtulajdonosa, testvérével Róberttel ketten vezetik a még édesapjuk által alapított céget. Az alapító édesapa, Amik Gábor a cég létrehozásakor olyan területet keresett a piacon, amellyel addig nem foglalkozott senki, viszont érezte, hogy jövőbeni lehetőséget rejt magában. Gyermekjátékokat kezdtek el gyártani, méghozzá fából, majd később bővült a paletta a gyermekbútorokkal. Nagyon sok hazai és külföldi, többek közt a bécsi óvodában a cég által készített székeken ülnek a gyermekek, a cég bútorait és játékait használják. Azonban nagyon sok kihívás elé állította a céget a sors, amelyen valahogy túljutottak, s mai napig fennmaradtak.

Szatmár.ro: Milyen termék gyártásával foglalkozik a cége?
Amik Zoltán: Gyermekjátékok és gyermekbútorok, elsősorban óvodai- és iskolabútorzat gyártásával foglalkozunk. Gyermekjátékokat: fa vonatokat, építőkockákat, háromdimenziós puzzle-t készítünk. Megvalósítottunk fából olyan játékokat, amiket a gyerekek amúgy csak számítógépen játszhatnak, lásd: Teris, Block-Out, illetve más logikai játékok. Azonban fából gyártunk mosógépet, hűtőszekrényt, gáztűzhelyt, konyhai mosogatót is. Nehéz elképzelni, hogy ezek mind fából készülnek, de csak így tudja a gyermek a játéksarkába ugyanazt megvalósítani, mint amit az édesanyjától a konyhában lát. Ugyanakkor széles méret skálánk van hintalovakból. Emellett óvodai berendezéseket, asztalokat, székeket, szekrények is készítünk. Több szatmári óvodában, iskolában származik tőlünk a bútorzat.

Szatmár.ro: Hogyan indult a vállalkozás, miért kezdtek el gyermekjátékok, majd aztán bútorok gyártásával foglalkozni?
Amik Zoltán: A céget valójában már 1991-ben hozta létre az édesapám, Amik Gábor. Édesapám vasipari mérnök volt, s mindig is hangsúlyozta, hogy fémfeldolgozásban járatos mérnökként sokkal egyszerűbb volt fatermékek gyártására átállnia, mint ha fordítva történt volna. Valami különlegeset akart készíteni, s legyártott néhány játékot, vonatot,építőkockákat, s azokkal elment németországi játékvásárra, s ott került kapcsolatba cégekkel. Ezekkel tárgyalt, s a német cégek modelljeit kezdte el gyártani számukra. Édesapám egy nagyon kreatív ember volt, s neki fontos volt, hogy saját modelleket is készítsen. Ezeknek a játékoknak egy része mai napig a kínálatunkban van, s megtalálható a weboldalunkon. Gyermekjátékok gyártásával csupán 1996-ben kezdtünk el foglalkozni. Az országban nagyon kevesen gyártanak fából játékokat, s azt is csak mellékesen, a bútorok készítéséből adódó hulladékokat felhasználva. Édesapám fantáziát látott a fa gyermekjátékok gyártásában, mivel külföldön már akkor nagyon népszerűek voltak az ilyen típusú termékek, már akkor fontosnak tartották, hogy természetes anyagból készüljenek a dolgok. Az elején apró játékok építőkockák, kis vonatok gyártásával kezdte el. Öt alkalmazottal indult a cég, s már akkor is használtunk kisebb gépeket is a gyártásnál. Nem sokkal a cég alapítása után vásároltuk meg az Iza utcai házat, amelyet átalakítottunk műhelyé. Két év múlva bővítettük ki a műhelyt, nagyobb gépeket is vásároltunk. 2001-ben tovább fejlesztettük a céget, és  Pettyénben is vásároltunk egy telepet. Ez utóbbi a nagyobbik, hiszen ott lehetőség volt a terjeszkedésre, mivel ezerhétszáz négyzetméteres a terület. A profitot mindig visszaforgattuk a cégbe, hogy fejleszteni tudjuk. Aztán megszüntettük a szatmárnémeti műhelyt, s teljesen kiköltöztünk Pettyénbe. 2013. augusztusában sajnos édesapánk meghalt, s akkor mi ketten, öcsémmel, Róberttel vettük át a vállalkozást. Mindenképp meg akartuk tartani és folytatni édesapánk cégét. Öcsém főleg a technikai részével foglalkozik, besegít a tervezésbe, a termékek megszerkesztésében, technikai rajzokban segít, én inkább a menedzsment, kereskedelem részével foglalkoztam. Már édesapám idejében is gyártottunk óvoda- és iskolabútorokat, de akkor még a hangsúly inkább a gyerekjátékokon volt. Mikor átvettük kicsit eltolódott a cégprofil a bútorzat felé is. Most már eljutottunk oda, hogy fele-fele arányban gyártunk fajátékot és bútorzatot. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy sok szakkiállításon vegyünk részt, gondolok itt játékkiállításokra, óvoda-, iskolabútorzattal, felszereléssel foglalkozó kiállításon ott vagyunk, s nemcsak Európában, hanem még koreai, dubai expókon  is jelen voltunk. Ezek nagyon fontosak, hiszen potenciális vevőkkel tudunk így találkozni. Egyedüli román cégként most egy stuttgárti kiállításra készülünk, ahol nemcsak potenciális ügyfelekkel, de a meglévőekkel is tudunk majd találkozni.

Szatmár.ro: Mennyire volt nehéz édesapjuk nélkül vezetni a vállalkozást?
Amik Zoltán: Nehéz volt, hiszen ő valahogy mindenhez értett. Összetartotta, koordinálta az egészet. Nekünk akkor könnyebb dolgunk volt, bár már alatta is dolgoztunk. Róbertet főleg a technikai részébe avatta be, engem pedig az üzletkötési részével ismertetett, de mindig ott volt a háttérben. Nagyon nehéz volt, amikor egyik napról a másikra már nem volt, s nem volt kit megkérdezni, kihez fordulni. Éreztük, hogy a döntéseinknek súlya és hatásai vannak, s volt mikor sikerült jól dönteni, volt mikor nem, de annak is következményei megvoltak. De mindig úgy álltunk hozzá, hogy ha nem is sikerült a legjobb döntést hozni, hogy abból is tanultunk.

Szatmár.ro: Kik vásárolják a termékeiket, kik az Önök ügyfelei?
Amik Zoltán: Elsősorban külföldre dolgozunk. Már a cég indulásakor is külföldi cégeknek dolgoztunk. Az elején kizárólag németországi cégek kértek tőlünk játékokat, de szállítottunk már angliai, holland, svájci cégeknek is. Édesapám idejében, a kezdetekben még csak kisebb mennyiséget készítettünk, kisebb üzleteknek, aztán egyre keresettebbek lettünk. Az évek folyamán több belföldi, illetve helyi óvodát, illetve iskolát is felszereltünk bútorokkal. Termékeink kiállják az idő és a gyerekek próbáját is, hiszen masszív fából készülnek, igyekszünk aranyos alakzattal és kellemes színekkel díszíteni. Ezek a mai napig használatban vannak, pedig van olyan is, amelyet közel 15 évvel ezelőtt gyártottunk. Volt olyan is, hogy az utóbbi években megkeresett néhány helyi óvoda azzal a kéréssel, hogy frissítsük fel a székek, berendezések festését, hiszen teljesen jók, nem mentek tönkre, s nem akarták kicserélni, csak felújítani. Tehát 15 év intenzív használat után is helyt állnak az AMIK-székek! 2020-ban részt vettünk a bécsi önkormányzat közbeszerzési pályázatán, s megnyertük. A mai napig mi szállítjuk az összes bécsi óvodának a székeket, ami kéthavonta kétezer széket jelent. Amire nagyon büszkék vagyunk. Ráadásul ezek közül a székek közül két modellt még édesapám tervezett. Két évre szólt ugyan eredetileg ez a szerződés, de meghosszabbították még erre az évre. A minőség mellett még nagyon odafigyelünk, hogy a szállítási határidőket betartsuk. Tisztában vagyunk vele, hogy az ügyfeleink is egy szállítási láncban vannak, ha mi késünk, akkor ők sem tudnak szállítani a partnereiknek. Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a határidők és a minőségi elvárások betartására, ezt még apánk sulykolta belénk. Ha valamit megígérünk, akkor azon feltételek szerint szállítunk.

Szatmár.ro: Honnan származnak a modellek?
Amik Zoltán: A cégünk is rendelkezik egy széles modellskálával. Mint már említettem, van olyan játék és bútor, amit még édesapám tervezett, s mi is kitalálunk, tervezünk újakat. A többit a megrendelők mintái alapján készítjük el. Ugyanakkor a fa gyermekjátékok kiállításain is részt veszünk, s ott is látunk formákat, modelleket. A nyugati cégek mindig is keresték az olyan keleti vállalatokat, amelyek olcsóbban tudják előállítani ugyanazt a minőséget, mint ők, azonban kevesebbért. Időközben persze ez is változik, hiszen most már itt is egyre többe kerül a gyártás.

Szatmár.ro: Voltak-e problémák és nehézségek az évek során, amellyel szembesülni kellett?
Amik Zoltán: Jelenlegi gond, hogy évről évre egyre többe kerül a termelés, emiatt hosszú távú, egyéves szerződést is elég nehéz, rizikós kötni, hogy ne az legyen a végén, hogy veszteséges. Ez már 2018-ban megindult. Eljutottunk arra a pontra, hogy már nem is mertünk ilyen szerződéseket aláírni, mert folyamatosan, két-három havonta drágultak a nyersanyagok, fa, ragasztó, csavarok, felületkezelési anyagok. Voltak olyan ügyfeleink, akik nem értették, hogy mi miért emeljük az árainkat, mintha nem ismerték volna a piacot. Aztán jött a koronavírusjárvány, ami ugyancsak egy nehéz időszak volt számukra is, mint mindenkinek. Az üzletek bezártak, nem volt kereslet, s a raktárakban a termékek meg ott voltak, s tőlünk sem rendeltek emiatt a külföldi megrendelőink. Mi az év elején már tudtuk, hogy abban az évben mit kell leszállítsunk, mire számíthatunk, a járvány miatt azonban borult minden, s elestünk a megrendeléseink jó részétől. Abba a periódusban volt időnk a fejlesztésre, új termékeket találtunk és terveztünk meg. Az egy nagyon nehéz időszak volt, de valahogy túljutottunk rajta. A mostani energiaválság is megnehezíti a dolgunkat, hiszen az energiaárak megnőttek, a nyersanyagok a duplájára emelkedtek. Mindig betartjuk a szállítási határidőket, de sokszor ez nem is olyan egyszerű. Előfordult olyan időszak, amikor nem lehetett lakkot kapni, vagy azért mert tudta a kereskedő, hogy felmegy az ára, és visszatartotta, vagy egyszerűen nem rendelkezett vele, nem tudott külföldről hozni. Faanyagnál is sokszor fordult elő hasonló eset. Azonban talán a legnagyobb kár 2014-ben érte a céget, amikor teljesen leégett a műhely Pettyénben. A lakkozóhelységbe belecsapott a villám, s a tűz átterjedt az egész műhelyre. Nagyon jól emlékszem, ez egy keddi napon történt, s csütörtökön lett volna egy nagyobb szállítmányunk. Egy egész kamionnyi áru bennégett, emellett a gépeink, berendezéseink, az épület, minden elégett. Sajnos a cégnek nem volt akkor biztosítása. Nagyon nehéz időszak volt az is. A külföldi partnereink megértése nagyon sokat számított.  Persze voltak megrendeléseink, amiknek valahogy eleget kellett tenni, s átvettünk egy műhelyt, ahova átvittük a termelést, s néhány évig ott dolgoztunk, ameddig újraépítettük a műhelyt.

Szatmár.ro: A cég számára kik a konkurensek?
Amik Zoltán: Országos szinten nagyon sok cégről nem tudok, amelyek hasonló profilban tevékenykednének. Olyanról meg végképp nem, amelyik hasonló minőségben dolgozna mint mi. 1996 óta már van egy minőségi tapasztalatunk, s tudjuk mely terméket engedhetjük ki a külföldi piacra és melyiket nem. Emellett mi elsősorban cégekkel, nagykereskedőkkel tartjuk a kapcsolatot. Ha valaki kíváncsi, a weboldalunkon (www.amik.ro) megnézheti a saját tervezésű termékeinket.

Szatmár.ro: A jövőbeni tervekben mi szerepel?
Amik Zoltán: A termelési kapacitás növelése elsősorban. Emellett a gépparkot szeretnénk modernizálni. Nagyon nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy külföldi kiállításokon részt vegyünk, ezen a vonalon haladunk a jövőben is.  

Szatmár.ro: A vállalat irányítása mennyire van kihatással a magánéletre, a szabadidőre?
Amik Zoltán: Inkább fordítva: a magánéletem volt kihatással a cég vezetésre. A feleségem mindig mindenben támogatott, és a nehéz pillanatokban is bátorított. Enélkül a nehéz időszakokon nem is tudtam volna túljutni. Először elveszíteni édesapámat, aztán néhány évre rá az egész műhely leégjen, ezekre nem lehet felkészülni semmiféle képen. Az öcsém is és én is, a feleségeinktől, családunktól támogatást kaptunk. Mellettünk álltak, s segítettek, hogy újrakezdjük. Látták, hogy tovább akarjuk vinni édesapánk vállalkozását, soha nem mondták, hogy adjuk fel. Nem volt vita abból, ha nem értünk haza időben, amikor a dolgokat igyekeztünk helyre tenni, újraszervezni. Nagyon hálás vagyok ezért, hogy a rossz időkben kitartott mellettem.