Szatmári Magyar Vállalkozók. Egy cég, amelyiktől bármelyik gép automatikusan működik és még az új főtéri szökőkút is dalra fakad

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Márkos Tibor, a Technosam Kft. társtulajdonosa, s egyben vezérigazgatója. Tóth Ferenccel és Jakab Istvánnal közösen tulajdonosai a cégnek immár több mint 25 éve. Gépek automatizálásával foglalkoznak, ipari és mezőgazdasági kisebb és nagyobb cégeknek dolgoznak, de ez a cég végzi a szatmárnémeti új főterén lévő modern szökőkút automatizálását, szervizelését és karbantartását is. Nagyon kreatív és magas szaktudást igényelő munkájuk néhány területén egyedülállóak az országban. Szakterületükön kutatásokban is részt vállalnak, s a jövő helyi szakembereinek a képzésében is elősegítik.  

Szatmár.ro: Mivel foglalkozik a cég?
Márkos Tibor: A Technosam kulcsrakész megoldásokat fejleszt az automatizálás és a telepítések terén, különböző, ipari és mezőgazdasági területeken. De emellett az ivó- és szennyvíz-infrastruktúra, alkalmazott informatika, robotika, SCADA rendszerekkel is foglalkozunk, ahogy speciális technológiákkal a környezetvédelemhez, energiahatékonysági projekteket és megújuló energiaforrásokat tervezünk. Emellett elektromos berendezéseket, beleértve a robbanásveszélyes környezetet, pneumatikai, hidraulikai berendezéseket hozunk létre, elektromos paneleket tervezünk és kivitelezünk áramellátáshoz, vezérléshez és automatizáláshoz. De földelő és villámvédelmi berendezéseket is alkotunk. Röviden, hogy mi az automatizálás: lényegében a folyamatok szabályozása. Lényegében összehangoljuk a gépek működését. Számos érzékelő segíti az automatizálási folyamatokat, s minden, ami elektromosságot bocsát ki automatizálható. Például mi nem gyártjuk az érzékelőket, ezeket megvásároljuk, s betesszük egy vezérlőszekrénybe, s be tudunk állítani egy értéket, amit a rendszer tartani tud, vagy jelez, ha elmozdul erről az adott értékről. Robotizálásnál a folyamatokat ellenőrizni kell. Egy példa, a szennyvíztelepnél egy csomó paramétert kell összehangolni, egyik helyen beömlik a szennyvíz másik helyen kimegy a tiszta víz, ez egy nagyon bonyolult és összetett folyamat, ami ugyancsak automatizálva van. Ugyanakkor Szatmáron az egyedüli cég vagyunk, akik energetikai auditokat végzünk. Nagyon modern villámhárító rendszerünk is van, ez is egy újításunk. Van egy speciális eszköz, infravörös ellenőrzése az elektromos vezetékeknek, amivel távolságról, két-három méterről is meg lehet nézni, hogy van-e egy elektromos-szekrényben túlmelegedés, mivel ilyenek miatt alakulnak ki a tűzesetek. Ez egy nagyon szép és kreatív munka, nagyon sok ötletet igényel.

Szatmár.ro: Hogyan jött létre a cég, ki alapította?
Márkos Tibor: Valamikor a Cepromban dolgoztam. A Ceprom, az egykori UNIO gyár mellett működő tervezőiroda volt, most abban az épületben a munkaügyi hivatal működik. 1997-ben alapítottuk meg közösen, további hat társammal a Technosam-ot. Tavaly voltunk 25 évesek. Az egyik kezdeményező voltam. Ugyan hatan alapítottuk a céget, de időközben kivált három kollégánk, s maradtunk hárman, Tóth Ferenc, Jakab István és én, társtulajdonosak vagyunk már évek óta. Ceprom egyedüli tervezőintézet volt annak idején, még a rendszerváltás előtt, amelyik bányászgépgyártással, tervezéssel foglalkozott Romániában. Aknaszállító gépeket terveztünk. A rendszerváltás után is megmaradt a tervezőiroda, s ebben a mi csoportunk volt az egyik legfelelősségteljesebb munkát végező, s egyben a leghatékonyabb is. Volt olyan, amikor tizennégy szerződést kezeltem, s a mi csoportunk volt a legjövedelmezőbb a cégnek. Mivel a vezetőségnek is rávilágítottam arra, hogy ez így van, fizetésemelést kértünk, de nem hagyták jóvá. Ezért döntöttünk úgy, hogy otthagyjuk a vállalatot és saját céget alapítunk. A megrendelőnek, azaz a zsil-völgyi bányáknak már akkor sem a név számított, hanem az ember, aki dolgozott és tervezett nekik. Megértették, hogy kiválunk a régi cégből és újat hozunk létre, s ugyanúgy fogadtak, dolgoztak velünk. Persze versenyképesek kellett legyünk. A bányászgépek tervezése mellett elkezdtünk már az elején kisebb elektromos vezérlőszekrényeket is gyártani, s aztán egyre inkább átálltunk ilyenekre. Jelenleg huszonöten vagyunk, s még két cég, aki bedolgozik nekünk. Az országba, ha járunk gyakran előfordul, hogy ott is alkalmazunk embereket segítségnek egy-egy munkára, így egyszerűbb.

Szatmár.ro: Miért lett Technosam a neve?
Márkos Tibor: Nagyon egyszerű. Lokálpatrióták vagyunk. A technika és Szatmár nevéből tevődik össze a nevünk.

Szatmár.ro: Kik a megrendelők?
Márkos Tibor:  Nagyon vegyes a megrendelőink palettája. Vannak helyi megrendelőink és persze külföldiek is, illetve vannak nagyon nagy multik, akikkel dolgozunk. Kizárólag ipari és mezőgazdasági cégek, kisebbek és nagyobbak a megrendelőink. A szatmárnémeti ipari parkban lévő cégek mindegyikével van munkakapcsolatunk. Azt viszont állíthatom, hogy ahol már voltunk, dolgoztunk, ott mindig meg voltak elégedve a munkákkal. Ha még anyagilag nem is jött ki jól a dolog, akkor is befejeztük. Nincs olyan projektünk, amibe ha belekezdtünk, azt ne vittük volna végig. Soha nem volt peres ügyünk, soha nem volt tartozásunk, erre mindig nagyon vigyáztunk, inkább hamarabb fizettünk, s ezt a hírnevünket mindig megtartottuk. A bányaiparban Romániban az egyedüli cég vagyunk, akik még foglalkozunk aknaszállítógép technológiával, az egyedüliek, akik ezt bevállalják. Jelenleg is a bányagépészeti technológia a forgalmunk 2-3 százalékát teszi ki. Mai napig járunk például Parajdra a sóbányába, mi újítottuk fel a gépeiket. Ugyancsak egyedüli cég a Technosam az észak-nyugati régióban, aki robbanásveszélyes környezetbe szerelhető berendezések dokumentációjának az engedélyeztetését tervezzük és végezzük. Hogy mit is jelent ez erre egy példa: az országutak mellett is látható óriási gabonatároló fémsilókban tárolt gabona, a nedvesség és por miatt, felmelegedhet és berobbanhat, ezért egy kábelt vezetnek végig, amelyiken  hőérzékelők vannak, s egy bizonyos hőfok felett elkezdik hűteni az egészet. Ezen automatizált renderekkel is foglalkozunk. Ez nagyon fontos, mivel már voltak korábban ilyen robbanások és halálesetek is emiatt.

Szatmár.ro: Van egy, a szatmárnémetiek számára látványos munkájuk is: az új főtéren az új szökőkút programozása. Milyen feladatnak számított?
Márkos Tibor: Valóban. Mi szervizeljük és karbantartjuk, valamint az automatizálási feladatokat is a cégünk végzi. A zeneszámok lejátszási sorrendjét is mi szoktuk programozni. Jelenleg tíz vízkép van programozva. A zeneszámok alatt a szivattyúk, összesen 166 szivattyú van benne, hozamát tudják módosítani, ahogy változik a zene ereje, a vízoszlopot alacsonyabbra vagy magasabbra tudja nyomni. Színeket a piros sárga kék alapszínekből lehet összekeverni, egy színkép összerakása három napba telik. Vízképek sorrendjét, cseréjét, szervizelését, karbantartását végezzük. Nagyon összetett és utolsó generációs technikával van felszerelve a szökőkút. Még szél és esőszenzor is van benne. Érzékeli, ha esik az eső, s ilyenkor természetesen nem üzemel, szél esetén pedig alacsonyabbak a vízsugarak. Kicsit hasonlít a színháztechnikához. Nagyon összetett rendszerű, nagyon performáns szökőkút, nem sok városban van ilyen.

Szatmár.ro: Nemcsak termeléssel foglalkoznak, hanem kutatásokban is részt vesznek. Milyen kutatások ezek?
Márkos Tibor: Benne voltunk tizenegy európai kutatásfejlesztésben is. Most is a kolozsvári műszaki egyetemmel van közös kutatás-fejlesztési projektünk. De nagyon sok európai kutatásban is részt vettünk. Az egyik során 100 km-re voltunk az északi sarktól. Ott teszteltünk le egy halászattal kapcsolatos rendszert. Nagyon sok esetben a halászatnál a fémkábelek elszakadnak a sós víz korrodáló ereje miatt, s ezért nagyon sok baleset fordult elő, sőt még haláleset is. Egy olyan rendszert kellett kitalálni, amelyik jelezi, hogy az a kábel mikor szakad el, ennek a kitalálásában vettünk mi is részt. Nekünk jött az ötletünk, hogyan oldjuk ezt meg, a norvégok teljesen elcsodálkoztak, hogy milyen leleményesek vagyunk. Egy másik az élelmiszeriparral, egész pontosan kekszgyártással kapcsolatos. A keksz gépi gyártás során 35 százalék veszteség keletkezett, s ki kellett találni egy rendszert, ami ezt kiküszöböli. Kitalálták, hogy a kerek kekszek közötti tésztára hatszögű formát nyomjanak, de ezt vissza kellett alakítani kör alakúvá, mivel a csomagoló gép csak olyat tudott befogadni. Egy Nagykároly környéki kekszgyártóval is volt egy hasonló témánk, s megoldottuk, hogy ne legyen akkora a veszteség. A kutatások során a mérnökeinknek alkalma adódott ily módon külföldre is menni.  

Szatmár.ro: Gondot okoz a szakember hiány?
Márkos Tibor: Nagyon sokan jönnek hozzánk gyakorlatozni, diplomamunkát elvégezni. Az a feltétele annak, hogy hozzánk jöjjön valaki, hogy megtervezi, legyártja és fent is kell tartsa az adott munkáját. Az itt gyakorlatozó mérnökök mind helytálltak a kolozsvári egyetemi bizottságok előtt, soha nem vallottak szégyent. Ez számunkra is nagy elismerés. Sok olyan is van, aki nálunk dolgozott, majd külföldre ment. Sajnos ezt el kell fogadni. Nem tudunk nagyobb fizetéseket adni, mert nem tudunk drágábban dolgozni, mivel akkor nem maradnánk versenyképesek. Romániában csak akkor lesznek nagyobbak a fizetések, ha átlagosan emelkednek azok. Részt veszünk a duális képzési programba is. Most is tizenkét fiatal jár hozzánk gyakorlatra, akik közül négyet már alkalmaztunk is, s abban is segítünk nekik, hogy tovább tanuljanak, egyetemre menjenek.

Szatmár.ro: Mennyire lehet lépést tartani a folyamatosan újuló technológiával?
Márkos Tibor: Ez esszenciális. Folyamatosan lépést kell és tartunk, nincs lemaradás. Nem is lehetne másként, hiszen a multinacionális nagy megrendelőink szinte minden évben újítanak, váltanak valamit. Rendszerintegrátorok vagyunk, ez azt jelenti, hogy a beszállítóinkkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, tréningekre megyünk, s így az újításokkal is közvetlenül kerülünk kapcsolatba.  

Szatmár.ro: A cégvezetés mellett fontosnak tartja, hogy egyesületekben is tevékenykedjen. A Szatmárnémeti Úszás Fejlesztésért Egyesület vezetője is. Hogyan került közel ehhez a sporthoz?
Márkos Tibor: Az úszás a kedvenc sportom. Még nincs a városnak uszodája, ami remélhetőleg hamarosan orvosolódik, ami nagyon nagy hiányt jelent. Korábban a Select uszodába jártunk, volt olyan rendezvény iskolásoknak, hogy 132 gyerek volt jelen 16 iskolából. Városi Sportklubon belül megalakult az úszás szekció és nagyon jó úszóink voltak, bajnokunk is volt akkoriban. Sajnos abba maradt az egész, mivel a Select is bezárt, más erre alkalmas uszoda pedig nincs jelenleg.  

Szatmár.ro: Az úszás mellett gazdasági egyesületekben is aktív szerepet vállal: alelnöke a Német-Román Gazdasági Egyesületnek, a helyi Kisiparosok Kamarájában is aktívan tevékenykedik, illetve tagja a Romániai Magyar Üzletemberek Egyesületének. Miért tartja fontosnak az ezekben való részvételt?
Márkos Tibor: Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a közösségi életet építése. Szerintem tartozunk ennyivel, hogy egy közösséget, amelyik nekünk segít, hogy mint egyének fejlődhessünk, annak nagy részét vissza kell adnunk. Lokálpatrióta lévén pedig különösen fontosnak tartom, hogy hozzájáruljak a térség fejlődéséhez. Túl kellene már lépni ebben a térségben a nemzetiségi kérdésen, és el kellene fogadni a többetnikumiságot, s erőt kellene kovácsolni belőle, nem egy destruktív verseny kellene legyen, mert szerintem ez is visszafogja kicsit a várost, ezt a zónát. Példaként említenék olyan amerikai államokat, ahol a legnagyobb a multietnikum, s mégis gazdaságilag ők a legfejlettebbek. Visszatérve a vállalkozói egyesületekre két szempontból is fontosnak tartom: ha valaki mint cégvezető, gazdasági egyén tevékenykedik, egyrészt ismernie kell a gazdasági környezetét, amelyikben él, s ha ez megtörténik akkor jobban tud kapcsolatot teremteni. Helyi szinten a Német-Román Gazdasági Egyesületre és a Kisiparosok Kamarájára gondolok, erdélyi szinten pedig ott van az RMÜE. Helyi szinten a Kisiparok Kamarája a céhes mintát követi, amiben megállapítottunk 52 mesterséget, s kilenc céhet alapítottunk már meg, s azon dolgozunk, hogy ez elinduljon. A cégeket viszont nagyon nehéz rávenni, hogy összefogjanak. Valamiért tartanak az együttműködéstől. A másik célkitűzésem, hogy a kolozsvári műszaki egyetem szatmári kirendeltségét támogassam, mivel nem túl népszerű manapság ez a szakág, maga a mérnökképzés. A kolozsvári műszaki egyetem szatmári kirendeltségének én vagyok a képviselője, s azon igyekszem, hogy minél többen jelentkezzenek ide. Emellett azt is fontosnak tartom, hogy nagyon sok szakkiállításon is ott legyünk, úgy gondolom, ahhoz, hogy részt kapjunk a gazdasági életben, szerepelni kell, meg kell mutatnunk magunkat, hogy megismerjenek.

Szatmár.ro: A járványhelyzet, illetve a mostani energiaválság mennyire viseli meg a céget?
Márkos Tibor: Nem vagyunk sziget, nem tudunk elhatárolódni, így minket is elért. A járványhelyzet alatt nagyon sok kolléga megbetegedett, de szerencsére nem egyszerre, így komolyabb fennakadás emiatt nem volt. De folyamatosan egyeztettünk más cégekkel, hiszen nekünk is nagyon új volt a helyzet. A mostani energiaválság is érint, hiszen a rezsiköltségek, beszerzési költségek is folyamatosan nőnek. Nagyon oda kell most már figyelni, hogy milyen gépekkel dolgozunk, mennyi az energiaigénye.

Szatmár.ro: Magánéletre mennyire volt hatással a cégvezetés?
Márkos Tibor: A kisebb cégeknél, mint a miénk is szerintem olyan ez, mint egy mókuskerék, folyamatosan benne vagyunk. De kell húzni azért egy határt. Meg kell tartani az egyensúlyt. Ideálisan tíz óránál többet nem lenne szabad dolgozni. Kezdőként persze ez nem így volt, nem számított semmi, sem a hétvégék, folyamatosan dolgoztunk. Most már azért szem előtt tartom, hogy kicsit több szabadidő maradjon, s délutánonként azért másra is jusson idő.

Szatmár.ro: Mik a jövőbeni tervek?
Márkos Tibor: Hazajött a lányom és családja, s mivel ezen a szakterületen dolgoznak, remélhető, hogy át tudom majd adni nekik a stafétát. Ami nem egyszerű dolog, hiszen egy cégvezetés nagyon sokrétű, nagyon fontos benne a kapcsolati tőke. Mindketten mérnökök, vejem mesterséges intelligenciával, robotikával foglalkozik, a lányom pedig technológiák optimalizálásával. A lányom ismeri a céget jól, hiszen nálunk gyakorlatozott négy évig.