Szatmári Magyar Vállalkozók. Borászat, ahol a minőség mindenek előtt áll, s ahol megfér egymás mellett a hagyomány és az innováció

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestünk meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Görbe Edgár, a krasznabélteki Nachbil borászat ügyvezető igazgatója. Nagyon régóta dolgozik a borászatnál, viszont csak nemrégiben lett résztulajdonosa a cégnek. Irányelvük, hogy csak és kizárólag mindig minőségi borok kerüljenek ki a pincéjükből. Ragaszkodnak a biotermesztés göröngyös és korántsem egyszerű folyamataihoz. Területükön és az adott kistérségben mindenképp úttörőknek számítanak, hiszen példamutatásukkal a többi szőlősgazdát is arra sarkalták, hogy ne csak a mennyiségre, hanem a minőségi bortermelésre is nagyobb hangsúlyt fektessenek.

Szatmár.ro: Nagyon jó szakmája van, hiszen sokszor kell munkaidőben bort kóstolgatnia...
Görbe Edgár: Igen, valóban. Óvatosan kell azért kóstolgatni, hiszen mindenkinek szüksége van az autóvezetői jogosítványára, illetve az egészség rovására sem mehet. A szakmai, hivatalos kóstolók mindig reggel vagy délelőtt történnek, és ilyenkor nem szokás lenyelni, hanem kiköpjük a borokat. Viszont a bortermelés elengedhetetlen, kihagyhatatlan és nagyon fontos momentuma a kóstolás, hogy el tudjuk dönteni, hogy milyen fázisban vannak a borok, s ilyenkor határozzuk el, hogy mi a következő lépés velük.

Szatmár.ro: Hogyan jött létre a borászat?
Görbe Edgár: 1999-ben alakult meg a Nachbil, amely Bruttler Jánosnak köszönhető. Ő kint élt Németországban, majd a 89‘-es forradalom után haza-hazalátogatott, s saját családi területén kezdte meg a szőlőművelést. A cég megalakulásakor a cégalapítónak még volt egy társa, egy ugyancsak Németországban praktizáló orvos. 2010 környékén a megye legnagyobb cégének a résztulajdonosa társult be a Nachbilba, miután Vicol doktor úr kilépett az üzletből. Több éven keresztül működött a két tulajdonossal a cég, aztán 2018-ban egészségügyi problémák miatt az alapító eladta az üzletrészét társának. Személy szerint 2021-ben lettem hivatalosan a cég résztulajdonosa, viszont már közel tizenöt éve hol érintőlegesen, hol pedig teljes munkaidőben foglalkoztam a borászattal.

Szatmár.ro: Milyen szőlőkkel érdemes foglalkozni ebben a régióban?
Görbe Edgár: Kicsibe indult az egész, néhány árival, jelenleg viszont már 20 hektáron gazdálkodunk. Vannak régi ültetvényeink, de zömében új telepítéseinkről szüretelünk. Egész régről, még a Károlyi-grófok idejéből, a Szatmár-Kővár régióban (hivatalos borász szaknyelven ugyanis ez ennek a régiónak a neve) pontosan fel volt jegyezve, hogy milyen szőlőfajtákat termesztettek. Itt zömében fehér fajtákkal foglalkoztak, általában az északi részen ez volt a jellemző, mivel itt nincs annyira meleg, hogy a vörös szőlők beérjenek. Erre cáfol rá, és mond ellent a mi cégünk. Gyakorlatilag a Nachbil pincészet hetven százalékban vörös szőlőkkel rendelkezik. A legjobb dűlőnk a Szent Orbán Kápolna körüli, s a szőlőültetvényünk közel egynegyede itt helyezkedik el. Előnye és hátránya a cégnek, hogy körülbelül tizennégy különböző fajtával rendelkezünk, ami húsz hektáron néha sok. A pozitívuma ennek, hogy különböző fajták bizonyos évjáratai nagyon szép borokat eredményeznek, azaz tesztelhetjük a dűlőt, a fajtát, hogy milyen borokat tud produkálni.

Szatmár.ro: Honnan jött a cég elnevezése?
Görbe Edgár: Krasznabéltek sváb település, s minden dűlőnek megvan a sváb elnevezése is: Nachbil, Stumpebil, Kreizbil stb. A legjobb dűlő a Nachbil és innen ered a cég neve is. Ezt még az alapítótag adta. A borok megnevezésénél is ez maradt, aztán 2017-ben ehhez jött még a La Capela. Tudatosan szeretnénk szétválasztani a két márkanevet. A Nachbil név a prémium, fajta borokat takarja, a La Capela név pedig már az új irányvonalat képviseli, a házasított, könnyedebb, lágyabb, trendi borokat, ide tartoznak a rozék is.

Szatmár.ro: Miben különbözik a Nachbil pincészet a többitől?
Görbe Edgár: Nem akarunk technikai pincészet lenni, azaz ahol pontosan meghatározzák és szabályozzák a bor erjedését, forrását. Nálunk megmaradt, hogy a folyamatok természetes úton történnek, nem szabályozzuk semmivel a bor életét, hagyjuk élni, például nem segítjük elő semmivel a  bor kiforrását. Nagyon fontos számunkra, hogy bioborokat készítünk. Ameddig más pincészetektől, akik felgyorsítják a folyamatokat, már az adott év novemberében is látni az az évi borokat a piacon, mi általában február-áprilisban kezdjük el palackozni, a mi borainknak több idő kell. Csak egy példa: hagyományosan „csapjuk ki“ a borkövet, a hidegkezelést nem állítjuk be mesterségesen, megvárjuk a kinti hideget, kivisszük a borokat és így a kinti-benti hőmérsékletváltozás segít kiválasztani a borkövet. A vörösborokat nem visszük ki, ezért is fordulhat elő, hogy a palackozott vörösborokban megjelenhet egy lerakódás, ez nem hiba, nem rontja a bor minőségét, csak az aspektusát. Nem használunk fajélesztőket, hanem a spontán erjedést hagyjuk, így keletkezhet a hely jellegéhez igazodó ízvilága a borokban. A technológia csak abban segít elő, hogy jó és konstans minőséget tudjunk készíteni, de nem szaladt el velünk itt sem a ló, igyekeztünk azért megtartani a természetközeliséget, hogy ne laborban készült boraink legyenek. Mondhatom, hogy megtartottuk a hagyományos, kézműves borkészítés lépéseit, amihez modern technológiát társítottunk.

Szatmár.ro: Mennyire határozta meg ennek a kistérségnek az életét a cég új irányelvei? Mennyire volt úttörő?
Görbe Edgár: Krasznabélteken szinte minden háznak volt/van pincéje is, de korábban nem fektettek nagy hangsúlyt arra, hogy milyen minőségű borok készülnek. A Nachbil pincészet már az elejétől fogva minőségi borokat készített, és a helyi gazdákat, de a megyei termelőket is arra ösztönözte, hogy jobb minőséget állítsanak elő. Mára a Szatmár-Kővár régióban nagyon sok kisebb és nagyobb borászat van, amelyek a minőségi borkészítést részesítik előnyben. De már magánál a szőlőtelepítéseknél is látszik a hatás. A Nachbil kezdte el a térségben, hogy nem direkt, hanem nemes, fajta szőlőket telepített. Sok termelő pedig követte a példánkat. Úgy tudom, hogy a Nachbil volt az első Romániában, amelyik Syrah fajtát telepített, most már nagyon sok pincészetnek van. Úgy gondolom, hogy a megyében lévő borászok, annak ellenére, hogy ugyanazt, azaz bort termelünk, eladunk, nem tekinthetők konkurenciának, mert ha tovább lépünk ezen a tényen, ez egy erőforrás is lehetne, ha összetartanánk, ahogy például a Tokaji-régióban teszik. A helyi régió talajadottságainak köszönhetően nagyon változatos borokat lehet készíteni. Van egy krasznabélteki és egy megyei borász egyesület, aminek a keretén belül próbálunk együttműködni, mivel kiaknázatlan potenciál van ebben a zónában.  

Szatmár.ro: Ha jól tudom, Önöknek női borásza van, ami igencsak ritka ebben az inkább férfiakhoz köthető szakmában. Mi az előnye ennek?
Görbe Edgár: Serli Csilla a borászunk. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ő nálunk dolgozik, és hogy női borászunk van. Romániban rendkívül kevés női borász van. Jellegzetes karaktert ad a pincészetünknek, ettől is különlegesebb a Nachbil. Előfordul, hogy mások a meglátásaink, de ezek többnyire konstruktívak, s előre vivők, s mindig sikerül kompromisszumra jutnunk.

Szatmár.ro: Számos versenyen részt vesznek a Nachbil borai. Melyik volt a legnevesebb? Hogyan lehet egy ilyen kistérségből aranyérmes borokat kihozni?
Görbe Edgár: Nemcsak belföldi versenyekre küldjük a borainkat, hanem a külföldiekre is. Fontosnak tartom a megyei borversenyt is, hiszen ez összehozza a gazdákat. Ilyenkor látni lehet, hogy milyen minőségű borok vannak a megyében. A külföldi versenyeken való részvétel és esetlegesen érmek nekünk ítélése, az pedig mindenképp a munkánk magas szintű elismerése. Ezek különösen fontosak számunkra, hiszen a nemzetközi porondon nagy pincészetek boraival mérjük össze a sajátunkat, s így láthatjuk, hogy a Krasznabélteken, az Észak-Erdélyben termelt borok hogyan állják meg a helyüket nemzetközi szinten. Többnyire a berlini borversenyre (Berliner Wein Trophy) küldjük ki borainkat, jövőre viszont elképzelhető, hogy az angliai versenyre is. Több aranyat elhoztunk már: a vörösborok terén a zászlóshajónk a syrah, fehér boroknál pedig a rajnai rizling. A versenyeken az ezekből készült borok hozzák el a pálmát. Emellett megemlíteném a jellegzetesen helyi fajtát a Grünspitzet, ami a helyi sváboknak köszönhető, és amiből készült bor nagy meglepetésünkre a 2016-os berlini versenyen aranyérmes lett. De nyertünk már Feketeleánykánkkal is aranyat. 2021-ben öt borunk lett aranyérmes. Azonban a Syrah boraink már több aranyat is bezsebeltek: a 2008-as, 2009-es, a 2013-as, a 2015-ös, 2017-es évjáratú borunk is nyert már. Nem minden évben küldünk versenyekre borokat, hiszen nem minden évben éri el azt a csúcsminőséget, amit mi szeretnénk, s ami elvárható ettől a fajtától. Ha nem olyan a minőség, amit mi szeretnénk, akkor nem biztos, hogy abban az évben a fajtát külön palackozzuk, hanem inkább házasításokat hozunk létre. Nagyon fontos számunkra a minőség.

Szatmár.ro: Mennyire változott meg a borfogyasztói társadalom?
Görbe Edgár: Régen a vörös-édes volt a sláger. Azért mostanában már egyre inkább a minőségi borok kerülnek a fókuszba, értékelni kezdik a jó borokat. Pár éve trend lett a rozé. Ugyanakkor már nemcsak a középkorosztály körében népszerű a borozás, hanem a fiatalabbak is egyre inkább sör vagy rövidital helyett bort isznak, trendi lett. Reneszánszát éli a borfogyasztás.

Szatmár.ro: A mezőgazdaság mindig ki van téve a természeti csapásoknak? Hogyan lehet ezeket átvészelni, vagy nagyobb kár esetén hogyan lehet felállni, talpon maradni?
Görbe Edgár: A borászatnak az az előnye és a hátránya, hogy minden évben van egy dobásunk, csak az a baj, hogy csak az az egy van. Többször volt már rossz évünk. Ilyen volt nemrégiben a 2019-es, a termés 25 százaléka maradt csak meg. Mivel bioborokat készítünk, itt csak kontaktszereket használhatunk, vagyis olyanokat amelyek nem szívódnak fel. Számos veszély leselkedik a szőlőre, ilyen a lisztharmat, de pár éve megjelent a fekete rothadás. Utóbbi a biogazdálkodókat nagyon gyorsan tönkre tudja tenni, ha nem tudunk időben védekezni. De kaptunk már jégverést is, amikor ugyancsak 20 százaléka maradt meg a termésnek. Nehéz az ilyeneket átélni, de nézzük ilyenkor, hogy mit lehet menteni. A jó és a rossz évjáratok mindig váltakoznak, hullámoznak, s valahogy kiegyenlítik egymást. Az idei aszály, a többi gazdával ellentétben, nekünk segített, mivel a szárazság miatt a gombás fertőzések nem tudtak kialakulni.  

Szatmár.ro: Mennyire összeegyeztethető a céggel járó elfoglaltság a családdal?
Görbe Edgár: Nagyon fontos szerepe van a feleségemnek. A hátránya a borászatnak, hogy az események, amelyeken részt kell vegyünk, nagyrészt hétvégén vannak, s ez mindenképp a családdal töltött idő rovására megy. De most már vannak partnerek ebben, akik egy részét ezen feladatoknak átvállalják.  

Szatmár.ro: Tervek a jövőre?
Görbe Edgár: Az idei év egy nagyon jó évjárat, ezt lenne jó megismételni jövőre is. A minőség megtartása a legfontosabb. S igyekszünk mindig valamit újítani. Ilyen újításunk az agyagamfórás bortartás. Már van három ilyenünk, s most még hármat vásároltunk, amit jövőre fogunk kipróbálni. Az amfórák a borok mineralitását hozzák inkább elő, ezekben tárolva jobban megtartja gyümölcsösségét, frissességét. Igyekszünk a pályázati lehetőségeket kihasználni, hogy mindig újítsunk, modernizáljunk.