Szatmári Magyar Vállalkozók. Ambíciójával és elhivatottságával egész gyógyászati láncot épített ki

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Bódis Botond beleszületett a gyógyszerészetbe. A családi vállalkozás alapjait az édesapja, Bódis Endre tette le. Azóta már nemcsak az éjjel-nappal nyitva tartó patika ötlete fűződik a nevéhez, hanem egész komplexumot épített a gyógyítás köré. Sikereit elsősorban ambiciózus természetének, újszerű gondolkodásmódjának, a veszélyek felismerésének, valamint szakmailag felkészült, remek csapatának köszönheti. De érzi, hogy még több van benne, s itt még nincs megállás.

Szatmár.ro: Hogyan lett gyógyszerész, hogyan indult a karriere?
Bódis Botond: Ez nem csak az én érdemem. Ez egy családi vállalkozás, amelyben óriási szerepe van a szüleimnek, akik 1992–ben privatizálták azt a helyiséget, ahol most a Boti Farm működik. Akkor Tehnofarm néven egy drogériát nyitottak, ahol optikai részlegen túl gyógykészítményeket árusítottak. Gyógyszereket, mint például az antibiotikumokat, akkor nem forgalmazhattak. Majd édesapám egy nagybani gyógyszerészeti raktárt is nyitott. Ez három-négy évig működött. Ugyanis ekkor, a jelenlegivel ellentétben, az orvosságok beszerzése teljesen másként működött: el kellett menni a gyártókhoz és elhozni azokat. Édesapám felismerte ebben az üzleti lehetőséget, s ekkor nyitotta meg a gyógyszerraktárt. Négy megyében, Szilágy, Máramaros, Bihar és Szatmár megyében forgalmazott gyógyszereket. Emellett sikerült megszereznie a főimportőrtől a Béres Cseppnek és a Plussz vitaminoknak a zónai árusítási jogát. A nagybani gyógyszerforgalmazás úgy 1998-ig működött, mivel aztán megjelentek a külföldi nagytőkék, a nagy gyógyszerforgalmazók. Ekkor pont a csúcson, amikor még nyereséges volt, felszámoltuk a gyógyszerraktárat. Miközben még működött a raktár, édesapám már megnyitotta az első patikát, a Bodifarmot. Megközelítőleg egy évig működtettük párhuzamosan a patikát és a raktárt is, de láttuk, hogy jövedelmezőbb a gyógyszertárat vezetni. Akkor döntött nagyon helyesen úgy édesapám, hogy felszámolja a raktárt.

Szatmár.ro: Magától értetődő volt, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen?
Bódis Botond: A patikában nőttem fel, s mindig csodáltam a szüleimet, hogyan tudnak annyi gyógyszernevet megjegyezni. A középiskolát informatika szakon végeztem, aminek sok köze nem volt a gyógyszerészethez, viszont mindig is hajlottam a reáltantárgyak felé. Kémiából magánórákra jártam, hogy aztán sikerüljön a gyógyszerészetre a felvételim. Evidensnek tartottam, hogy elvégezzem ezt, mivel ebbe nőttem fel és tetszett is. Mindig is nagyon tiszteltem a gyógyszerészeket. Tiszteltem a szakmát, és kihívásnak is éreztem.

Szatmár.ro: Legelőször az éjjel-nappal nyitva tartó patikát indította be. Honnan jött az ötlet?  
Bódis Botond:  Ismét vissza kell lépnünk az időben. A Boti Farm helyén, a Bodifarmmal párhuzamosan, működött a Tehnofarm is. S mivel bérleti szerződésünk volt a helyiségről a szatmárnémeti polgármesteri hivatallal, így ezt meg tudtuk vásárolni. Ezzel szerencsénk volt. Aztán megvártuk, hogy elvégezzem az egyetemet és átalakíthassunk a Tehnofarmot gyógyszertárrá. Azonban komoly fejtörést okozott, hogy hogyan lehetne majd betörni a piacra. Ugyanis az üzlethelyiség környezetében rengetek patika működött akkoriban. Mikor megnyitottuk a Boti Farmot, pont a fent említett miatt ez nem tűnt stratégiailag jó helynek, nem volt kórház közelében, nem volt ismert. Így mindenképp ki kellett egy olyan dolgot találni, ami által be lehetett törni a piacra. Más megyékben láttam, hogy több éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertár is üzemel, s innen jött az ötlet. Addig csak az ügyeletes patikák látták el ezt a feladatot. S itt volt a hiány, amit pótolni lehetett. Biztos voltam benne, hogy működni fog. Hogy miért? Mert a központban van, s könnyen elérhető. Az ügyeletes patikákkal az volt a baj, hogy az emberek nem szeretnek éjszaka keresgélni, hogy hová menjenek, ha problémájuk van, kényelmetlen felkutatni, hogy éppen melyik gyógyszertár az ügyeletes. S ha rá is lelnek, az lehet, hogy éppen a város másik végén van, egy eldugott helyen. Biztos voltam bennem, hogy ez tetszeni fog, mivel a központban van és tényleg állandóan nyitva tart. Mi soha nem zárunk be, se karácsonykor, se szilveszterkor, se húsvétkor. Ráadásul most felütötte fejét egy új divat: az emberek éjszaka taxival rendelik meg a szükséges gyógyszert vagy egyéb dolgokat. Bediktálják a taxisnak a gyógyszer nevét, s az megveszi, és házhoz viszi. A taxis pedig biztos nem áll le keresni a lakónegyedekben az ügyletes patikát, hanem elmegy ahhoz, amelyik biztos, hogy nyitva van és könnyen elérhető. S azért is biztos voltam a sikerben, mivel ez más megyékben már bevált.

Szatmár.ro: Mennyivel másabb éjjel-nappali gyógyszertárat működtetni egy átlagos patikánál?
Bódis Botond:  Valamivel nehezebb. A gyógyszerészet hiányszakmának számít. Most már ugyan többen tanulnak gyógyszerésznek, de a hiányt nem lehet azonnal pótolni. Emellett az éjjel-nappali patikába a biztosító által megtérített receptek már nem jutnak el, hiszen ez messze esik az egészségügyi intézményektől, kórházaktól, a rendelőktől, s a betegek mindig az ezekhez legközelebbi gyógyszertárba váltják be az ilyen típusú recepteket, mi ettől távol esünk. Viszont mivel nagyon régen, lassan húsz éve vagyunk jelen, az emberek már megszoktak, úgyhogy az éjjeli és a hétvégi forgalom kisegíti.

Szatmár.ro: Változott-e a gyógyszerészeti szakma?
Bódis Botond: Rettenetesen sokat változott. Egyre fontosabb szerepet játszik benne a marketing. Régen nagyon sok gyógyszert, szinte az orvosságok hetven százalékát magának a patikusnak kellett elkészítenie. Most viszont ez lecsökkent alig öt százalékra. Már mindent legyártanak, elkészítenek. Ezzel csökkent ugyan a patikus feladata, azonban a felelőssége nem lett kisebb, csak átalakult. 2009 előtt felismertem azt a veszélyt, hogy nem elégséges a gyógyszertár, nem fogunk fennmaradni így, nyitni kell más felé is. S akkori félelmemet bebizonyították azok a patikák is, amelyek éveken keresztül a legnagyobb gyógyszertárak számítottak Szatmárnémetiben, most pedig alig élnek meg. Pedig a szakma ugyanaz, ugyanúgy foglalkoznak a betérő ügyfeleikkel, de maga a piac nagyon megváltozott.  

Szatmár.ro: Mennyire nehéz ma gyógyszertárat üzemeltetni?
Bódis Botond: Aki most nyit gyógyszertárat, annak nagyon nehéz dolga van. A gyógyszertárak között nem éri el a 10 százalékot sem, amelyiknek privát tulajdonosa van, mind nagy láncokhoz tartoznak, s a tendencia az, hogy ezeket a kisebb gyógyszertárakat felvásárolják. Nagyon kevés helyi tulajdonban lévő patika van. Rajtunk kívül, nagyon kevés helyi tulajdonú gyógyszertár működik, a többiek mind kisebbek, és egyre kevesebben vannak. Ma már nincs a generációk közötti kapcsolat, hogy megörökli a szülőtől a gyerek és tovább viszi a szakmát, még akkor sem, ha gyógyszerészként végzett. Csak egy gyógyszertárat működtetni manapság nem életképes, nagyon nehéz, óriási a konkurenciaharc a nagy láncok miatt. De nemcsak a privát kis patikákat vásárolják fel sorra a nagy multicégek, hanem az egészségügyi intézményeket is. A Korall Klinikát is meg akarta már vásárolni egy nagy multi, de nem láttam úgy, hogy nekem ezt el kell még adnom. Mondhatom úgy is, hogy harcosa vagyok a helyi privát szférának, ezt egy életcélomnak tartom, hogy tovább építsem a saját márkámat, és úgy érzem, hogy még sok van bennünk. Nagyon jó csapattal dolgozom, szakmailag is nagyon felkészültek, s szerintem még nagyon sok mindent meg tudunk valósítani.

Szatmár.ro: Mi az, amiben más az Ön patikája, mire büszke?
Bódis Botond: Amire mai napig nagyon büszke vagyok azok a saját termékeink, amelyek nagyon jó minőségűek és nagyon keresettek is. Nemcsak Petrini-krémet készítünk csecsemőknek, hanem különböző samponjaink, reuma elleni kenőcsök is vannak. A receptek, amely alapján készültek ugyan nyilvánosak, de saját gyártású termékek, amire nagyon büszkék vagyunk. Egyre kevesebb gyógyszertár képes arra, hogy saját maga készítsen el, akár orvos által felírt terméket, gyógyszert. Mi megtartottuk ezt a vonalát a gyógyszerészetnek.

Szatmár.ro: Hogyan lehet mégis fennmaradni a piacon?
Bódis Botond: Mindenképp több lábon kell állni. 2009-ben jött az ötlet, volt egy álmom, mégpedig egy saját magánintézmény, egy klinika létrehozása. Ekkor Szatmárnémetiben még nem volt intézményesített magánklinika, csak egy. Abban az évben vásároltuk meg a Korall Klinika első épületét és létrehoztuk magát a járóbeteg ellátására szolgáló klinikát. Több egészségügyi, orvosi szolgáltatásban gondolkoztunk. Beköltöztettünk egy gyógyszertárat, majd létrehoztunk egy laboratóriumot, s családi orvosi rendelőkkel kezdtünk. Folyamatosan bővültünk, két-három szakorvosi rendeléssel indítottunk, s egyre több szakorvost vonzottunk ide.

Szatmar.ro: Hogyan lett sikeres a Korall Klinika?
Bódis Botond: A klinika indulásakor nem volt könnyű, nem voltunk ismertek. Viszont felfedeztem a lehetőséget az úgynevezett „beteg-migrációban“, azaz nagyon sokan külföldre, elsősorban Magyarországra mentek szakorvoshoz. Minden ismerősömtől azt hallottam, hogy magyarországi orvoshoz jár kezeltetni magát. Innen jött az ötlet, hogy ne a beteg menjen el, hanem az orvosokat hozzuk ide. Nem volt egyszerű azonban a magyarországi orvosokat ide vonzani, ebben óriási szerepe volt a Korall Klinika első orvosigazgatójának, dr. Szilágyi Andrea gyerekorvosnak, aki a fehérgyarmati kórházban dolgozott. 2009-ben az életem is megváltozott, nem volt már összeegyeztethető, hogy gyógyszerészként is dolgozzam, s irányítsam a klinikát, gyógyszertárat, ezért ezzel felhagytam, s már csak menedzserként tevékenykedem. Ebbe is bele kellett tanulnom. Ez egy teljesen más szakma. Voltak nehézségek, amiken sikerült túllépnünk. S folyamatosan bővültünk. Nagykárolyban is nyitottunk egy Korall Klinikát. Több szegmensen sikeresek lettünk, ilyen a családorvoslás. Hat családi orvosi rendelőnk és több mint tízezer beteg van a listánkon. Jelenleg 13 teljes munkaidős és 40-en különböző alkalmazási formában lévő szakorvos rendel a klinikánkon. Mikor elindultam 24-en voltunk a gyógyszertárban, s jelenleg több mint 170-en alkalmazottunk van. Amire nagyon büszke vagyok, hogy sikerült fejlesztenünk a radiológiánkat, egy-egy röntgen géppel indultunk, egy volt Szatmárnémetiben és egy Nagykárolyban. Két évvel ezelőtt egy határon átívelő pályázat során két mammográfiával, két CT-vel, egy csontsűrűség mérővel bővültünk. Jövőre pedig RMN-gépet szeretnénk beszerezni.

Szatmár.ro: Mennyire volt nehéz a Covid-járvány ideje alatt?
Bódis Botond: A legelső időszakban mindenki nagyon megijedt, olykor lelket kellett önteni mindenkibe. De sikerült átlendülni a nehézségeket, minden előírást betartva működtünk tovább. Nagyon óvatosak voltunk, mindent megtettünk, hogy az itt dolgozó orvosokat megvédjük. Hetente teljes fertőtlenítésen esett át a klinika.

Szatmar.ro: Mennyire sikerül összeegyeztetni a karriert és a családot?
Bódis Botond: Eddig sikerült. Itt hozzá kell tennem, hogy nagyon jó csapatom van. Minden szegmensnek megvan a vezetője, akikkel nagyon jól összedolgozunk.

Szatmár.ro: A klinika után, van-e újabb terve?
Bódis Botond: Most van egy óriási tervünk. Sikerült 2018-ban a klinika hátánál lévő épületrészt megvásárolni. Itt egy magánkórházat szeretnénk létrehozni, a biztosítóházzal szerződésben, műtővel, s egynapos beutalóra 49 ágyat, kórházi ellátásra pedig 9 ágyat szánunk. Egy kolozsvári céget szerződtettünk, amelyik segít majd ennek a létrehozásába. Nőgyógyászat, urológia, orr-füll-gégészet, diabetológia, neurológia, kardiológia, onkológia, ortopédia szakok működnek majd itt.