Szatmári Magyar Vállalkozók. 31 éve színesíti a helyi vállalkozások palettáját

Sikeres szatmári magyar vállalkozókat kerestük meg, hogy elmeséljék, hogyan indultak el, hová fejlődtek, mi a sikerük titka, és volt-e olyan amit feláldoztak emiatt.

Szarvady János, a Colour Worlds igazgatója és társtulajdonosa, kétszer vágott bele a vállalkozói életbe. Először kereskedni próbált, de rájött, hogy ez a világ nem áll hozzá közel. Sok ideig vezetett másnak egy céget, majd váltott, és ismét vállalkozásba kezdett, résztulajdonosává válva a Colour Worlds Kft.-nek. Szerinte, a sikeres vállalkozás titka a minőségi és pontos munka, emellett a megfontolt döntések. Mi sem bizonyítja jobban igazát, hogy a cég már 31 éve töretlenül áll fenn.

Szatmár.ro: Honnan származott az ötlet, hogy vállalkozó legyen?
Szarvady János: Eredetileg gépipari almérnökit végeztem. Egy jó ideig az Unióban dolgoztam, technológusként. Aztán a Megyei Termelő és Szolgáltató Vállalathoz mentem át, ahol tervezőként foglalkoztattak. Mindenfélét terveztünk, s nem kell bonyolult dolgokra gondolni. A rendszerváltás után még egy vagy két évet maradtam ennél a vállalatnál. Aztán az egyik barátommal létrehoztunk egy kisebb vállalkozást: akkumulátoroktól kezdve, üvegtermékekkel, szappannal, meg mindenfélével kereskedtünk. Azonban ezt sem nagy tételben, kis utánfutóval mentünk az áruért. Nagyjából egy évig tartott ez, de nem igazán szerettem. Éppen annyi pénzünk kijött belőle, hogy megéljünk, de nem az volt, amit én elképzeltem. Azonban mostani ésszel visszagondolva, lehet, ha akkor szakosodunk, és például kizárólagosságot kötünk egyes gyártókkal, hogy csak mi áruljuk az akkumulátorokat, akkor most jól megélhetnénk belőle. Aki ezt megtette, annak szerencséje volt. De azért annyira nem sajnálom, hogy nem maradtam a kereskedelemben. Nem folytattam tovább, s akkor jöttem el a Colour Worlds-höz, de mint alkalmazott.

Szatmár.ro: Hogyan lett alkalmazottból tulajdonos?
Szarvadi János: Elég hosszú út volt. Amikor a Colour Worlds-höz kerültem először, alkalmazottként a termeléssel foglalkoztam, azaz kiadtam a munkát, s megrendeltem a szükséges eszközöket. Úgy nagyjából két évet dolgoztam itt. Aztán egy véletlen folytán összefutottam egy német vállalkozóval, s nyitottam számára egy céget. Ahhoz semmi közöm nem volt, azaz nem volt tulajdonrészem benne. Azonban nyolc évig úgy vezettem, mintha a sajátom lett volna. Ez a cég különböző dísztárgyakat, lakberendezési kiegészítőket gyártott, kezdve a kicsi kerámianyuszitól a kézzel, igényesen megfestett órákig. Csak exportra dolgoztunk. Teljesen szabad kezem volt, én döntöttem mindenben, mintha a sajátom lett volna, de mégsem volt az. Mikor eljöttem, már hatvan alkalmazottam volt ott. Nagyon sokat köszönhetek annak a cégnek, mivel elég sok mindennel itt találkoztam először, itt tanultam meg, s önbizalmat adott, hogy képes vagyok saját vállalkozásba is belefogni. Azért jöttem el onnan, mert nagyon sok időmet elvette, napi tizenhat órákat dolgoztam, persze szívesen is csináltam, s nem volt számomra annyira nagy teher, a tulajdonossal is nagyon jó volt a kapcsolatom. A másik fő ok, amiért váltottam az volt, hogy meg tudtam vásárolni a Colour Worlds egy részét, és mint tulajdonosként jöhettem vissza. Az ajánlathoz nemcsak az tartozott hozzá, hogy megvásárolhattam a cég harminc százalékát, hanem tíz százalékot kaptam azért, mert visszajöttem, illetve én lettem az ügyvezető igazgató is. Így lett a cég negyven százaléka az enyém. Időközben tovább nőt a részesedésem, s jelenleg már ötven százaléka az én tulajdonomban van. Egy jól működő céget vettem át, amelyet 1991-ben alapított a cégtársam.

Szatmár.ro: Mivel foglalkozik egész pontosan, és milyen megrendelései vannak a Colour Worlds-nek?
Szarvady János: Reklámanyagokat gyártunk, de nem vagyunk reklámügynökség. Ezen belül pedig az egyik fő profilunk a szitanyomatok készítése. A reklámanyagok jó része, amit ragasztanak, akasztanak, ablakokba tesznek, ezzel a szitanyomattal készül, azaz ez a technika alkalmas arra, hogy színes polikróm nyomtatást végezzünk egy műanyag, öntapadó, kartonlapra. Kezdetben kétféle megrendelésünk volt: az egyiket reklámügynökségektől kaptuk, a másikat közvetlenül a cégtől. Gyártottunk az Orange mellett, a Coca Cola-nak, a Romtelecomnak, Petromnak, a British American Tobacconak. Ezek mind országos szintű megrendelések. De reklámügynökségen keresztül a Henkelnek is készítettünk termékeket. A legnagyobb megrendelőink között volt a Coca Cola, amelyiknek ugyancsak gyártottunk öntapadókat. Ez esetben például, ha el tudtunk kapni egy pici szeletet egy marketinges kampányukból, az nekünk sokat jelentett. De biztonsági garancia öntapadókat is gyártottuk több cégnek. Évekkel ezelőtt az akkori felszereltséggel, ennyi alkalmazottal a szatmári piacon nem tudott volna fennmaradni a cég, kellettek ezek a nagy megrendelések a fejlődéshez. Aztán az évek során a nagy nevű reklámügynökségeket sikerült átváltani nagyobb cégekre, s direkt beszállítóvá válni. Azért is igyekeztük minél inkább kihagyni a reklámügynökségeket, mert egy lépcső így kimarad, s kiküszöbölődik a félreértések egy része, leegyszerűsödik a folyamat, könnyebb teljesíteni a felvállalt munkákat. Nagyon kevés ügynökséggel maradt meg a munkaviszonyunk. A helyi, a környező megyékbe, de az ország távolabbi pontjain működő nagy cégekkel, ilyen például az Autonet Import Kft., közvetlenül tartjuk a kapcsolatot. Ezeknek többnyire speciálisabb címkéket gyártunk, ami már nem is nyomdaipari technikát igényel.

Szatmár.ro: Hogyan tud versenyképes maradni a konkurenciával?  
Szarvady János: A mi szintünkhöz mérten, helyi szinten nincs konkurenciánk. A helyi hasonló profilú cégek alapítói általában a Colour Worlds-től mentek el. Ezek többnyire cégtáblák készítésével foglalkoznak, amit viszont mi nem, vagy csak nagyon ritkán gyártunk. A fentebb említett British American Tobacco esetében, évekig gyártottuk nekik az öntapadókat, ez már milliós nagyságrendű mennyiséget jelent. Szatmáron nincs olyan cég, amelyik ezt fel tudná vállalni. Főleg országos szinten vannak konkurenseink: kolozsvári, bukaresti cégek. Azonban nem figyelem különösebben a konkurenciát. Nem sokat érne. Szerintem a legfontosabb dolog, hogy jó minőségben, és svájci óra pontossággal gyártjuk le a termékeket. Nincs olyan, hogy bármilyen indokkal is halasztást kérjünk egy munkára, ha megígérünk valamit egy időpontra, akkor nincs kifogás, a kért terméket a megbeszélt időpontban szállítjuk le, egy perccel sem később. S ha ebben következetesek vagyunk, akkor a partnerünk biztos, hogy nem fog más beszállítót keresni.

Szatmár.ro: Változott-e az utóbbi időben a megrendelői kör?
Szarvady János: Az utóbbi időben nagyon sok textilt nyomtatuk, például pólókat, munkaruhákat a kívánt mintával, szöveggel. Van, hogy a ruhákat is mi rendeljük, de sokszor a kész terméket feliratozzuk. Vannak különleges megrendelőink az utóbbi időben: egy-két designer is megkeres minket, s kisebb szériás termékeket készíttet velünk, saját tervezésű mintáikkal nyomtattatnak. Ezek mondhatom kicsit a szívem csücskei, nem is anyagilag érik meg, de tisztelem bennük az ambíciójukat. Az utóbbi időben a megrendeléseink 30-40 százalékát a textilnyomtatás teszi ki.

Szatmár.ro: Tovább fejleszthető-e a cég?
Szarvady János: Az utóbbi időben sikerült megvásárolnunk az épületet, ahol eddig is működtünk. Így több helyünk lett, sikerült külön kialakítani egy kis textilműhelyt, ahol csak  kizárólag a ruhák nyomtatásával foglalkozunk. Az épület megvásárlása egyfajta biztonságot jelent a cégnek, emellett sokkal kényelmesebben elférünk. Az én meglátásom szerint a Color Worlds nem olyan mint egy másik cég, nem ugyanúgy lehet fejleszteni. Ez egyfajta műhelymunka, ahol az alkalmazottak nagy része nemcsak egyfajta dolgot csinál, mint egy gyárban, hanem sokrétű tudással, kreativitással kell rendelkezzen. Nagyon nehéz erre alkalmas alkalmazottat találni. Sokszor előfordul, hogy olyan megrendelést kapunk, ami eltér a megszokottól, s annak kivitelezésére mindig megoldást kell keresni. Több mint tíz éve, szinte ugyanazokkal dolgozom, egy-két ember ha cserélődik, megvannak az alapembereim. Fejlesztésre visszatérve, én már arra is büszke vagyok, hogy a hosszú évek során soha nem lettünk kisebbek, megtartottuk a szintet. A cég életének egy adott pillanatában lett volna rá igény, hogy sokkal nagyobb méretekben és darabszámmal dolgozzunk, nagyon nagy beruházás lett volna, csak hitelből lehetett volna megoldani. Ezt nem vállaltam be, s az idő minket igazolt, még mindig itt vagyunk, másokkal ellentétben. Most már olyan szintre jutottunk, hogy megválogathatjuk, hogy milyen munkákat vállalunk el és kinek dolgozunk, nem kell mindent rendelés után kapkodjunk. Mivel a cégen belül az alkalmazottak és én sem lettünk fiatalabbak, igyekszünk olyan keretek között mozogni, hogy az mindenkinek megfeleljen.

Szatmár.ro: Hogyan sikerült átvészelni a vírusjárványt, és a mostani energiaválság mennyire viseli meg a céget?
Szarvadi János: A vírusjárványt annyira nem éreztük meg. Persze abban a két hónapban, amikor mindent bezártak, azt anyagilag mi is megéreztük, de egyébként nem volt rosszabb év mint az előzőek. A 2021-es év egy kimondottan jó évnek számított. Ismerik a minőséget, amit gyártunk, megvannak a visszatérő, tradicionális ügyfeleink, akik azért rendelnek nálunk, mert egyfajta bizalommal tekintenek felénk. Nekünk nagyon fontos, hogy aki bízik bennünk, annak maradéktalanul megfeleljünk. Nincsenek kifogásaink, a megrendeléseinket mindig időben szállítjuk és kifogástalan minőségben. Az orosz-ukrán háború inkább hatással volt a cég életére. A háború kitörése utáni embargók miatt, s az energiaválság következtében az egyik fő megrendelőnknek drasztikusan visszaesett a termelése, ezzel párhuzamosan a megrendeléseik tőlünk is kritikus mértékben lecsökkentek. Tavaly még az egyik legnagyobb megrendelőnk volt, idén még az első tíz közé se került be. De megvannak a stabil cégeink, s mindig megjelennek újabbak is. Valahogy mindig kiegyensúlyozódik a dolog.

Szatmár.ro: Mi okozza mostanában a legnagyobb gondot?
Szarvadi János: A nyersanyagok beszerzése. Ez még a Covid-járvány idején kezdődött, de az utóbbi egy évben katasztrofálissá vált. Néhány éve még dúskáltunk a beszállítók között, két-három árajánlatot is kértünk, s mindig a legmegfelelőbbet választottuk ki. Most is két-három beszállítót hívok fel, csakhogy most aziránt érdeklődöm, hogy kinél van egyáltalán a keresett termék. Korábban az importőrök nagy készleteket tartottak, ma már az infláció miatt sincs így. Még a vírusjárvány alatt kezdődött a termékek készleteinek a csökkentése, s a mostani gazdasági helyzet miatt ez még kritikusabbá vált. Senki nem meri belefektetni a pénzét, mivel később kérdéses, hogy mennyiért tudja majd eladni. Szinte nyomozni kell, hogy honnan tudjuk beszerezni a megrendeléshez szükséges alapanyagot. S mostanában sokszor ütköztünk olyan problémába, hogy szinte hajszálon múlt, hogy valamit időre el tudjunk készíteni.

Szatmár.ro: Mikor nem vállal el egy megbízást?
Szarvadi János: Általában akkor nem vállalunk el egy munkát, ha az nem csak rajtunk múlik. Például egy részét meg kellene rendeljem másnál, vagy olyan elemet kell beszerezzek, aminek az előállítása nem rajtam múlik. Ez mindig egy külön stresszforrást jelentett. Már eljutottam oda, hogy az ilyen megrendeléseket ne kelljen elvállalnom.   

Szatmár.ro: Mire nem jut idő a cégvezetés miatt?
Szarvadi János: Egy jó, nagy, hosszú szabadságra. De főleg a saját dolgaimra nem jut elég idő. Régebben rengeteget kertészkedtünk, bort termeltünk. Nemes szőlőből, úgy, ahogy az meg van írva készítettük a bort, s még eladásra is jutott belőle. Emellett nagyon szeretünk utazni. Valamikor fiatal koromban válogatott sportoló volta, vívtam. Mondjuk, jó lenne, munka után lemenni egy kicsit a vívóterembe, de se idő, se energia nem marad erre.

Szatmár.ro: Tervek a jövőre?
Szarvadi János: Maga a cég fenntartása. Ez a mostani helyzetben pont elegendő terv. Úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom az alkalmazottaim felé, hogy szinten tartsuk a céget. Technológiailag sok mindent nem tudok már hozzá vásárolni. Amit lehetett korábban már lecseréltünk, modernizáltunk. Már a festékek terén is a modernebbet használjuk, megszabadultunk a hígítószagtól. Ahol szükséges és indokolt, ott a régi módszereket is alkalmazzuk. A számítástechnikai eszközeink szorulnának csak cserére, nagyobb kapacitásúak kellenének.