Szamoskóródi és dobrácsapáti gyerekek a Követőtáborban

Augusztus 11-15. között, Isten kegyelméből megtartották az idei ökumenikus vakációs bibliahetet, Szamoskóródon és Dobrácsapátiban, amire minden évben nagy lelkesedéssel érkeznek a gyerekek és fiatalok. Nem volt ez másképp az idén sem. Erdei-Árva István-Béla lelkipásztor beszámolóját olvashatják.

Első nap még álmos szemmel érkeztek a gyerekek a reggel 10 órától kezdődő alkalomra. Ekkor még látszott rajtuk a távolságtartó idegenség érzése. Azonban hamar feloldódtak a játékok, énekek, jókedvű beszélgetések, és a közös falatozások szeretetteljes légkörében. Az együtt töltött idő öröme jól mérhető azzal, hogy első nap még kicsit kelletlenül jöttek, de utána már sokan alig bírták kivárni, hogy jöhessenek.

Köszönet illeti a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szakembereit, akik ebben az évben is egy jól átgondolt, könnyen követhető, áldásokat közvetítő, tartalmas programot készítettek elő. Így tanulhattak a gyerekek a példaadó élet gazdagságáról, amely a beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tiszta életben mutatkozik meg.

Nemcsak tanítottuk és tanultuk a példaadást, hanem gyakoroltuk is a gyülekezet közösségében. A szülők és a gyülekezet tagjai minden jóval elhalmozták a táborozó gyerekeket. Került az asztalra szendvics, dinnye, üdítő, különböző édességek, és utolsó nap pizza, majd desszertként fagylalt. A vallásórás korból kinőtt fiataljaink, a tiszteletes asszony vezetésével, példaértékű odaadással segítették a kicsiket, szolgálták fel az enni- és innivalókat, és minden foglalkozás végén gyönyörű rendet varázsoltak a gyülekezeti terembe. Áldja meg az Úr gazdagon a felnőttek és fiatalok tiszta-szívű szolgálatát!

Az igéből azt tanuljuk, hogy „ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.” (1 János 3, 18)  Ezt igyekeztünk gyakorolni a gyerekek között az idei bibliahéten, és úgy érzem, hogy Isten megáldotta a szolgálatunkat. Ebben erősít meg az képeslap, amit az egyik kislány készített, és amelyen a következő üzenet áll:

„Nagyon szeretem, ahogy tanít minket, sokat szórakozunk, de tanulunk is, és új barátokat szerzünk.”

Hálát adunk Istennek ezért az áldott hétért, amelyben kicsik és nagyok együtt tapasztalhatták meg az ő szeretetét. Imádkozunk azért, hogy mindaz, amit tanultunk és gyakoroltunk, gyümölcsöt teremjen a gyerekek és a gyülekezet életében.