Szakértők szerint nagy valószínűséggel kipusztult a halfauna Kis-Küküllőben

A Kis-Küküllő teljes hosszában majdnem teljes mértékben kipusztult a halfauna a Korond-patakba, majd onnan a folyóba került magas sótartalom miatt - állapította meg a sajtónak szerdán szétküldött tanulmányában egy független szakemberekből álló csoport.

'A Korond-patakba, majd onnan a folyóba került magas sótartalom sajnos várható következményekkel járt: nagy valószínűséggel kipusztult a halfauna és ezzel párhuzamosan a makrogerinctelen közösség is elpusztult' - írják a szakemberek, akik szerint az élővilág szempontjából a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik. A halak számára a 7-15 g/L közötti sókoncentráció már letális lehet, ha huzamosabb ideig - több napon keresztül - ilyen terhelésnek vannak kitéve, és nem állnak rendelkezésre menekülőhelyek, az ennél alacsonyabb koncentráció is jelentős károkat tud okozni.

A tanulmány szerzői szerint a Korond-patak és a Kis-Küküllő 5 g/L koncentrációban szállít konyhasót, az jelentős nátrium-klorid-mennyiség bejutását eredményezheti a folyók mentén fekvő kertek és mezőgazdasági területek talajvizébe. Ez a koncentráció pedig már meghaladja a legtöbb termesztett és vadon élő növény sótűrési küszöbét, beleértve az erdőalkotó fákat is.

Ugyanakkor a koncentráció a szárazság hatására tovább növekedhet, mivel a talajvíz párolgása során csökken a vízmennyiség, miközben a talajban felhalmozódott só visszamarad és koncentrálódik.

A rendkívül magas sókoncentráció első következménye a folyók élővilágának szinte teljes kipusztulása; a következő lehetséges hatás a folyópartok növényzetének csökkenése - emlékeztetnek a szakemberek. Megemlítik, hogy Dr. Máthé István mérései szerint június 12-én a Korond-patakban a sótartalom meghaladta a 80 g/L értéket. Utólag Szováta közelében, a Kis-Küküllő vizében 15,7 g/L sótartalmat mutattak ki.

A szakemberek összesen 12 halfaj és egy ingolafaj pusztulását dokumentálták. Ezek közül legfeljebb csak néhány található meg haltenyészetekben, és azok is leginkább csak korlátozott számban - például paduc, rózsás márna, fejes domolykó.

A tanulmány szerint ez komoly problémát jelent, ugyanis ebben a vízgyűjtőben élő halpopulációk az adott élőhelyhez genetikailag alkalmazkodtak, a kívülről érkező egyedek telepítése a genetikai sokszínűség csökkenéséhez, degradálódásához vezethet. 'Évtizedekre is szükség lehet, amíg a koncentráció olyan alacsony szintre süllyed, amely mellett a halak természetes úton képesek visszatelepülni' - hangsúlyozzák.

A tanulmány szerzői: Dr. Nagy András-Attila, halbiológus - Babes-Bolyai Tudományegyetem, óraadó tanár drd. Imecs István, halbiológus - Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE)  Dr. Máthé István, mikrobiológus - Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és Kelemen Alpár, segéd-halbiológus - SC Phoenixpert SRL.