„Soha nem akartam énekes lenni” – Kovács Kati megdöbbentő vallomása

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, Kovács Kati tavaly októberben ünnepelte a 80. születésnapját. A máig aktív énekesnő élete nagy részét a színpadon töltötte és hat évtizedes karriert tudhat a háta mögött. Mégis mi a titka? Az előadó a kezdetekről mesélt, és arról, valójában sosem gondolta, hogy énekes lesz belőle.

• Kovács Kati debütálása az 1964-es Táncdalfesztiválon volt, ahol hamar felfigyeltek karakteres hangjára és tehetségére
• Örömmel emlékszik vissza az Egerben kapott kitüntetésére is
• Az előadóművész sosem gondolta, hogy énekes lesz belőle, de a kitartása és szorgalma vitte a csúcsra, valamint folyamatosan tanult

Kovács Kati már fiatalon hatalmas sikereket ért el, hiszen mindössze húszéves volt, amikor az 1964-es Táncdalfesztiválon bemutatkozhatott. A tehetségkutatóban hamar felfigyeltek a tehetségére és karakteres hangjára, innentől kezdve pedig beindult a karrierje. Ő volt az első magyar művész, aki csillagot kapott, ráadásul a szülővárosában, Egerben kapta meg ezt a kitüntetést. Az előadóművész elmondása szerint amikor Amerikában járt, még el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen Magyarországon is megtörténhet.

„Emlékszem, amikor kaptam egy csillagot, Egerben. Az volt az első csillag, a Dobó tér mellett. Akkor – így, örömömben – letérdeltem és megnéztem a csillagomat. Büszke vagyok rá, azóta többen is vagyunk a kis utcában, akik csillagot kaptunk. Egy kicsit emlékeztetett Hollywoodra, mikor a Csillagok sétányán mentem végig. Néztem és azt mondtam: de érdekes, nálunk, Magyarországon ilyen soha nem lesz. Sosem gondoltam volna, hogy én valaha kapok egy csillagot Eger egyik legszebb utcáján” – ecsetelte a Kossuth-díjas énekesnő, majd ez első zenével kapcsolatos élményét is felidézte, ami szintén Egerhez köti.

„A mai színház helyén volt egy mozi. Nem tudom, mi volt a neve, de azt tudom, hogy 20 filléres jeggyel olyan helyre kerültem, ahonnan nem is láttam semmit, csak a hangot hallottam. Sziluettben láttam az alakokat, elnyúlva, ahogy a vászon meg volt hajlítva. Azt viszont hallottam, hogy jódliznak. Hazamentem és elkezdtem otthon gyakorolni a jódlizást. Nem tudtam, mi az, csak különleges volt. Mint gyerek, rögtön elkezdtem utánozni. Egyébként így fejlődik az ember, hogy valamit utánoz. Nagyon fontos egy ember életében, hogy hova viszik, miket lát, miket hall!” – szögezte le Kati, hozzátéve, a családjában sokan fogékonyak a zenére és a zenélésre, de őt a kitartása vitte a csúcsra.

Sokat gyakorolt

„Mikor édesanyám elsőként vásárolt rádiót, abból éjjel-nappal zene szólt. Hárman vagyunk testvérek, mindenkinek – szerintem – jobb füle van, mint nekem. Jobb a zenei memóriájuk is, mégis engem érdekelt a legjobban. Úgyhogy szorgalmasan tanulgattam, ha meghallottam a rádiót, próbáltam vele együtt énekelni” – vallotta be az előadó, aki sosem érezte azt, hogy énekes lesz belőle, de a szorgalma kifizetődött.

„Soha nem akartam énekes, zenész, vagy filmszínész lenni, sem szövegíró. Csak úgy jött. Úgy gyakoroltam, gyakoroltam – úgy éreztem, hogy keveset tudok. Tehát ennél sokkal profibbnak kéne lennem és folyamatosan tanultam. Egyedül. Otthon. Ella Fitzgerald jazz énekesnőnek volt egy dala, a How high the moon – és csodálkoztam, hogy még mindig nem tudom. Aztán kiderült, hogy az improvizációt próbáltam megtanulni, amit valószínűleg ő is megtanult a zenekarral. Szidtam magamat, hogy még mindig nem tudom. Most is azt mondom, hogy nincsen befejezve egy ember. Amíg érdekel, hogy énekel valaki, vagy milyen zenét játszanak, addig mindig tudsz valamit tanulni” – taglalta a Húrokon írt történelem című műsorban, melyet a Ripost szemlézett.