Interjú: Sikerrel zárult az expedíció! Haza ért Szatmárnémetibe Bertici Attila és Norbi! - Video

Szatmáriként, de talán román- és magyarként is egyedi teljesítményt könyvelhet el Bertici Attila és Norbi, a Neo Adventure Románia két utazója, akik egy közel 40 napos expedíció keretében a „fél világot” bejárva teljesítették a Pamír magashegyi utat, extrém téli körülmények közepette.
 

A másfél hónapos utazás során apa és fia saját YouTube csatornájukon napi rendszerességgel mutatták be egy-egy nap eseményeit, a december 16-ai indulástól kezdve a január 23-ai hazaérkezésig, összesen 36 epizódban. Ezt a nézettségi mutatók tanúsága szerint rengetegen követték, volt olyan rész is amit 150 ezren láttak. Az expedíció tehát kedden véget ért, Attila pedig már szerda reggel szerkesztőségünk rendelkezésére állt, válaszolva azokra a kérdésekre amelyek számunkra a legérdekesebbek voltak az utazást illetően.

Szatmár.ro: Véget ért hát ez a kalandos utazás. Minden a terveitek szerint alakult?

Attila: Igen, most már itthon vagyunk, aminek nagyon örülünk. Igen, szinte minden úgy alakult, ahogy terveztük, sőt jobban is sikerült, mint reméltük, főként abban a tekintetben, hogy mi bár beterveztünk néhány olyan előre látható technikai problémát az autóval, amelynek bekövetkeztére nagy esélyt láttunk, ennek ellenére az autóval semmilyen gond nem volt, nem kellett szervizbe vinni az út folyamán. Ez hatalmas pozitívum volt. De szintén pozitívum volt az is, ahogy fogadtak bennünket például Oroszországban, úgy a rendőrök mint az emberek is akikkel találkoztunk. Nem ért bennünket semmifél atrocitás, sem ott, sem bármelyik más országban.

Szatmár.ro: Milyen volt a Pamír-hegység? Erre számítottatok?

Attila: A Pamír olyan nehéz volt, mint amilyenre számítottunk. Sőt, a magashegyi levegő elviselése a vártnál is nehezebb volt számomra. Éppen egy influenzán vagy éppen egy Covidon estem át, hogy pontosan mi volt nem tudom. Viszont a 4000 méter fölötti magasságban tapasztalható ritka oxigén nagyon megterhelő volt számomra. Nehéz két nap volt az. 

Szatmár.ro: Mit tapasztaltatok az országok közti határátkelőkön? Zökkenőmentes volt a belépés a különböző országokba?

Attila: A vámoknál kellemesen csalódnunk kellett, ahhoz képest, hogy 2018-ban mekkora tortúra volt egy-egy országba való belépés, most általában 10-15 perces várakozási idővel kellett számolnunk, kivéve amikor elértük Oroszországot, akkor 17 órát álltunk, de azon kívül tényleg sehol nem volt gond. 

Szatmár.ro: Mennyibe került ez az expedíció?
Attila: Ami a költségeket illeti, a vártnál kevesebbe került az utazás, 20 euró híján kereken 4000 euróból tettük meg ezt a 39 napos expedíciót, s ebbe beleszámoltunk tényleg mindent: a biztosítási költségeket, az üzemanyagot, a szállást, az étkezést, még a csúszópénzeket is. Összesen tehát 3980 euróba került nekünk ez az utazás.

Szatmár.ro: Volt olyan ország ahol nem azt kaptátok amire számítottatok?
Attila: Például Grúziát igazi csalódásként éltük meg: ott 2018 óta semmiféle fejlődést nem tapasztaltunk, sőt, inkább az ellenkezőjét. Az utakon való közlekedés rettenetes, vadállat módjára közlekednek az ottaniak, borzasztó sok a kóbor kutya, az autópályán pedig tehenekkel találkoztunk. Egy az EU-csatlakozásra készülő országból nem ezt várná az ember. Kazahsztán viszont nagyon sokat fejlődött azóta, mióta ott jártunk, az kellemes csalódás volt. Tádzsikisztán fővárosa a kommunizmus Romániájára emlékeztetett bennünket, viszont az emberek messzemenően ebben az országban voltak a legkedvesebbek.

Szatmár.ro: Visszatekintve, hogyan értékelnéd az utazást?

Attila: Összességében nézve nagyon elfáradtunk, viszont azt kell mondanom, hogy nagyon jó volt, megérte megtenni ezt az utazást. Afganisztánt és Iránt ugye kihagytuk, biztonsági okok miatt nem vállaltuk a kockázatot, így körülbelül 1000 kilométerrel hosszabb volt az utunk, viszont spóroltunk mintegy 1800 eurót, mivel számításaink szerint annyival került volna többe az utazás, ha ezt a két országot is érintettük volna. Érdekesség azonban, hogy egy tank üzemanyag Oroszországban 20 euróba került, Kazahsztánban 15-be, míg ugyanez a mennyiség Romániában, Lettországban, Lengyelországban és Bulgáriában 60 euró volt. Érdekes volt látni ezeket a különbségeket is. Ha le kellene vonnom egy tanulságot: bárhová is menj a világban, politikai helyzettől függetlenül, az emberek emberek maradtak. Bármilyen országba is mentünk, szívesen fogadtak, kedvesek voltak, szeretetet kaptunk. Mindenki nagyon kedves volt, ami számomra hihetetlen volt. Egy újabb kivételes tapasztalat! 
 

Ami a számokat illeti, 39 napot utaztunk, 38 éjszakának a szállásáról kellett gondoskodnunk: ebből 9 éjszakát töltöttünk ismerősöknél, 4-et a kocsiban, a többit pedig különböző szállásokon. Az pedig hogy éppen január 9-én értünk fel a Pamírra, még ma is hihetetlen számomra. Én nem hiszek a véletlenekben, ez a Sors keze volt, vagy nem is tudom, de az hogy éppen január 9., még most is hihetetlen számomra, hiszen 2020-ban Kingával is ezen a dátumon értük el a Föld leghidegebb pontját. Ez nem lehet véletlen, úgy gondolom. 

Szatmár.ro: Olyan információink vannak, hogy hamarosan könyvbemutatókkal és közönségtalálkozókkal készültök azok számára, akik nyomon követték és követik tevékenységeteket.

Attila: Igen, körülbelül két hét múlva kezdjük el azt a könyvbemutató és közönségtalálkozó sorozatot, amely során Kolozsvárra, Bukarestbe, Jászvásárra és Temesvárra is elvisszük a tavalyi év végén megjelent könyvünket, amelyben azt a Oroszországi apa-fia expedíciót mutatjuk be, amelyen Norbival vettünk részt közösen. Itt lehetőség lesz velünk találkozni, beszélgetni. 

Szatmár.ro: A Pamír-expedícióból is készül majd könyv?
Attila: Bizonyára fog, viszont egyelőre a 2020-as utazásunkról szeretnénk könyvet kiadni, bemutatva azt, amikor Kingával a Föld leghidegebb pontjára utaztunk el. Ennek a könyvnek már megkezdtük az előkészítését.

Szatmár.ro: Egy következő expedícióra készültök-e esetleg?
Attila: Persze, mi több már az is küszöbön áll, hiszen március 20-án indulunk Norbival Marokkóba egy motoros túrára. Norbinak ez lesz az első motoros útja, ő kezdőként vállalkozik erre a túrára, mely során az egész Marokkót bejárjuk motorral. Az expedíció célja a Benelli motorok bemutatása lesz. Szeretnénk bemutatni azt, hogy egy alacsonyabb árfekvésű motorkerékpárral is el lehet menni túrázni, akár Afrika sivatagos tájaira is.

Szatmár.ro: Milyen érzés most itthon lenni?
Attila: Örülünk, hogy itthon vagyunk, mi több sikerült éppen édesanyám születésnapjára hazaérni, amit semmiképp nem szerettünk volna elmulasztani, nagyon örülök, hogy sikerült haza érni erre a jeles alkalomra.