Séta az őszi erdőben, Lunaforráson - Képgaléria

Október 27-én az EKE szatmárnémeti szervezete egy könnyed, kellemes őszi kirándulásra indult tagjaival. A túravezetők, Bartha Botond és Márk-Nagy János a Lunaforrás környékének legszebb helyeire kalauzolták el a csapatot. Az őszi sétáról pedig Pataki Petra tolmácsolásában kaphatunk betekintést:

„Egy verőfényes őszi napra esett a vasárnapi kisbakancs túra. Rég várt nap volt ez sok család számára, hisz az utóbbi hónapokban alig volt egynapos kisbakancs túra, de hála az EKE-vándortábornak és a Tisza túrának zsúfolt nyár van mögöttünk.

Október 27.-én, vasárnap reggel a megszokott parkolóból indult el sok kisgyermekes család. A 94 résztvevő közül (ebből 38 gyerek) néhányan még a négylábú kedvenceiket is magukkal hozták egy szemetgyönyörködtető-, gombaszedős őszi séta reményében. A kedvező időjárás és a fák színpompás köntöse hatványozottan eleget tett ezen elvárásoknak, de nem az eredeti tervek szerint. Mivel a meghirdetett útvonalon fakitermelési munkálatok folytak, a tapasztalt túravezetők a Trestia irányába vezető turistautat vették tervbe.

Szatmárról egyenesen a Luna Șes-i sípályához mentünk. A parkolóban hagytuk autóinkat. Innen indultunk 10 órakor, a piros háromszög jelzést követve. Előbb egy kissé meredek kaptatós részt tettünk meg az erdőben, míg el nem érkeztünk a „magányos fához”. Ott muszáj volt szünetet tartani, mert időbe telt míg a majdnem száz résztvevő mind felért és körülnézhetett. Érthető, hiszen csodás panoráma nyílik onnan, amit szinte mindenki meg akart örökíteni egy pár fotóval.

A kis szünet után tovább folytattuk a sétát. A rozsdabarna avar zizegett, zörgött a kisbakancsok alatt. A kisebbek vidáman lóbálták kezeikben a gombának szánt kosárkáikat. A nagyobbak nyakában távcső lógott.

Az erdei út a „Poiana Cioncășel”-hez vezetett, a tágas tisztást egészében be lehetett látni. A tisztás szélén egy kisebb kakukkfű mező bújt meg. Távolról még az ott lévő forrás jelzése is jól látszott. Az útvonal a tisztás szélén haladt, majd újra bevitt minket az erdőbe, ahol már nem megbarnult levelű gyertyánok, hanem zöldellő fenyők magasodtak az ég felé.

Nem oly messze a túraútvonaltól, a fenyők lábainál egy , őzetető várta az éhes erdei állatokat. Az erdő ezen zöld foltját elhagyva már a Trestia forráshoz értünk, amiből megtölthettük kulacsainkat.

A forrástól úgy indultunk tovább, hogy közbeiktattunk egy másik tőzegláp meglátogatását, ami a nagy nyári kánikulában sajnos kiszáradt. De környékén így is találtunk érdekes felfedeznivalókat: piros hátú béka pöffeszkedett az avaron, a bokrok tövéből néhány légyölő galóca pirosló kalapja kacsintott ránk, de a szerencsésebbek őzlábgombát és taplógombát gyűjthettek. Ezt követően az említett tőzeglápnak a volt vízesésén ereszkedtünk le, majd folytattuk az utat a Trestia felé.

A célhoz megérkezve pihenőt tartottunk, csoportkép készült és még egy kicsit az erdei tavak életszakaszairól is tanultunk. Márk-Nagy János arról világosított fel minket, hogy a tavak idővel láppá alakulnak, majd ezek felszáradása után az erdő visszaveszi ezeket a területeket, és ott is fák törnek az ég felé. A túracélpontunk helye ennek a folyamatnak épp az utolsó fázisa előtt áll.

A pihenő után visszafordultunk és újra megcsodálhattuk az erdő azon pontjait, ahol a lombkoronában valamelyik szín különösen dominált: a citromsárga, a sötétzöld, a narancssárga és a rozsdabarna árnyalatai voltak ezek.

Tényleg idilli, már-már mesébe illő volt helyenként a látvány. Az egyik rövid pihenőnél sikerült az egész túrázó csapatról csoportképet készíteni, majd visszatértünk a parkolóhoz. Itt a pontgyűjtő füzetek egy újabb pecséttel gyarapodtak.

A túrán 8,2 km tettünk meg 300 m szintemelkedéssel.

Az EKE őszi sétája itt nem ért véget, mert a társaság jórésze felment a felvonóval és megcsodálhatta 1200 m magasból a szép őszi panorámát. Láthattuk a távolban a közelebbi Rozsáj csúcsot, a Feketehegy (Mogoșa) csúcsát, Gutin gerincet, de még a Radnai gerince és a Szamos egy rövid szakasza is kivehető volt.

Köszönjük, hogy együtt túrázhattunk!“

Fotók: Surányi Botond, Bartha Botond-Zsolt