Segítség! Mit tegyek? Babócám kezdi a bölcsődét/az óvodát! Praktikus tanácsok kisgyerekes szülőknek

Augusztus utolsó hetében vagyunk. Szülőként már elkezdtünk tervezgetni, esetleg aggodalmaskodni, hisz nemsokára véget ér gyermekeink óvoda és iskola szünete. Nagyon sokan már elkezdtek bevásárolni ruhákat (bizony jó nagyot nőtt a lurkó az elmúlt időszakban), tanszereket, táskát, uzsonnás dobozt, vizes palackot stb.

Igen! Ezeket teszi egy veterán szülő, akinek gyakorlata van, már tapasztalta egyszer-kétszer, hogy mivel jár a tanévkezdés. De, fordítsuk most figyelmünket egy kicsit szülőtársainkra, akik tele vannak kérdőjelekkel, aggodalmassággal, szorongással, hiszen csemetéjük most fog először oviba/bölcsibe menni!

A bölcsödét vagy óvodát kezdő gyerkőcök és főképp, szüleik rettegése természetesen különbözik a már iskolát kezdőkétől. Ők egy olyan időszak előtt állnak, ami egy elkerülhetetlen krízishelyzet az egész család számára! Úgynevezett “normatív krízis”, vagyis egy életnehézség. Az eddig megszokott családi működésmód megváltozik és igy muszáj alkalmazkodni egy új és nehéz élethelyzethez: a szülőktől való elválása a gyermeknek és a gyermek elengedése a szülő részéről. Az élet egyik durva velejárója!

A kisgyermek nem tudja mivel jár ez a kezdés, ő csak leolvassa szülei reakcióit, megéléseit, hozzáállását, átveszi és átéli őket. Ezért nagyon fontos, hogy szülőként odafigyeljünk elsősorban saját magunkra. Mert egy kiegyensúlyozott, magabiztos szülő azt sugallja gyermekének, hogy „minden rendben, bármi lesz, én melletted állok, lesznek nehezebb pillanatok, de te képes vagy rá, én bízom benned, bízzál te is, ügyes vagy!” Sőt, merem kijelenteni, hogy kötelező kellene, hogy legyen a szülők felkészítése, fejlesztése, öntudatos készülődése, önfejlesztése gyermekük óvoda vagy bölcsőde kezdésére! (már nagyon sok könyv, bölcsi vagy ovi kezdés lélektana, szülő klub, kurzus elérhető erről a témáról).

Az óvoda vagy bölcsőde első időszaka ugyanakkora kihívás és harc a szülőknek, mint a gyereknek! A kisgyermek el kell szakadjon anyjától/apjától, meg kell tanuljon beilleszkedni egy új társadalmi csoportba. A szülőnek meg kell tanulni elengedni a gyermek kicsi kezét és bízni benne, hogy igenis végig tudja ezt csinálni egyedül is. Ösztönzésképpen, elárulom, hogy képes lesz rá, meg fogja csinálni, előbb vagy utóbb szeretni is fogja az ovit/bölcsit, de ami a legfontosabb, nem lesz egyedül! Sok kicsi társa lesz ezen az úton és végig fogja kísérni őt az óvónéni, aki már rengetegszer kezdte el a bölcsődét vagy az óvodát!

Minden gyermek, mint a szülő is, másképpen éli meg a beszoktatást. Nagyon fontos, hogy higgadtak maradjunk a reggeli sírásnál, fogjuk minél rövidebre az elválás pillanatát. Bízzunk abban, amikor az óvónéni azt mondja, „hamar abbahagyja a sírást, miután anyuka távozik”. Amikor beszélgetünk vele, biztassuk gyermekünket és meséljünk neki pozitív hangnemben az oviról/bölcsiről, az óvónénikről és az ott történő dolgokról. De beszéljünk nyíltan a kellemetlen oldaláról is, mint valami normális dologól, amit meg kell tapasztalni, át kell élni, meg kell küzdeni vele, mert ezekkel a dolgokkal később is fog találkozni (csak más formában) és helyt kell majd állni. Az élet mindig tartogat új dolgokat, meglepetéseket és nem mindegyik kellemes!

A rettegést, hogy „órákig nem lesz mellettem, nem tudok róla semmit”, minden anya átél. Hiszen a születése pillanatától minden egyes sejtünk átalakult, kihegyeződött a baba szükségletei, jóléte és megóvása beteljesítése irányába. És most ez hirtelen megszűnik pár órára. Nem könnyű! De mi lenne, ha úgy gondolnánk erre a rövid időre a gyermekünk nélkül, mint egy jutalomra vagy, hogy „végig csináltuk, sikerült, megnőtt, a pici csecsemő óvodás lett, és ez csakis azért, mert én mint szülő, jól végeztem dolgomat!” Ugye másként hangzik az egész és másként érezzük magunkat?! Sőt, még azok is, akik munkába kell visszaálljanak, és ezért van a gyermek már hároméves kora előtt a bölcsődébe, ők is vegyék ezt a lehetőséget jutalomnak, mert jól végezték dolgukat és segítséget nyertek.

De van ennél jobb érvem is, hogy miért kell kitartani: a bölcsődét kezdők, már az ovikezdésre jelentős tapasztalatokkal fognak rendelkezni, könnyebb lesz az átszokás, sőt, az immunrendszere is a gyerkőcnek sokkal fejlettebb lesz, kevesebbszer kap el majd betegségeket. Mind ez egy fontos lépcsőfok a fejlődés folyamatában és egy mérföldkő a reziliencia (rugalmas ellenálló képesség, mentális és érzelmi rugalmasság) kialakulásában!

És, az olvasottak után, hogy könnyebb legyen lelkileg a bölcsődére vagy az óvodára való felkészülés, íme egy lista néhány konkrét tippel:

1. Fogadd el a saját érzéseidet!

• Teljesen természetes, ha szorongsz, aggódsz vagy szomorú vagy.
• Engedd meg magadnak az érzéseket, ne szégyelld őket – ez is része az elválásnak.
• Ne nyomd el ezeket, inkább dolgozd fel őket – beszélgetés, írás, séta is segíthet.

2. Készülj fel a gyermeked érzelmeire is!

• A kicsik is éreznek bizonytalanságot, de tőled lesik a példát.
• Ha te bizalommal és nyugalommal beszélsz az oviról/bölcsiről, ők is könnyebben elfogadják.

3. Beszélgessetek sokat az új helyzetről!

• Meséld el, milyen lesz a bölcsi/ovi, kik dolgoznak ott, mi történik majd.
• Használj pozitív, biztonságot nyújtó kifejezéseket: „Ez egy új kaland!” vagy „Sok jó játék és új barát vár ott rád!”

4. Olvassatok tematikus meséket!

• Segítenek feldolgozni az elválást, új közösséget, szabályokat. Példák: Anna és Peti bölcsődébe megy (Berg Judit), Bogyó és Babóca óvodába megy, Pitypang és Lili – Ovis leszek!

5. Látogassatok el előre az intézménybe!

• Ha van lehetőség, nézzétek meg együtt az épületet, udvart, akár többször is játszatok az udvaron.
• Így már nem lesz teljesen ismeretlen hely.

6. Alakítsatok ki rutint előre!

• Kezdjetek el korábban kelni, reggelizni, készülődni – a napirend stabilitást ad.
• Segít az átállásban, ha már ismerős a ritmus.

7. Játszatok szerepjátékot!

• Játsszátok el a reggeli készülődést, búcsúzást, érkezést az oviba.
• Ezzel a gyermek feldolgozhatja a várható helyzeteket játékos formában.

8. Készítsetek együtt ovis „csomagot”!

• Válasszatok közösen ruhát, cipőt, hátizsákot, akár plüss figurát, aki elkíséri – a saját tárgyak biztonságérzetet nyújtanak.

9. Alakítsatok ki búcsúzási rituálét!

• Legyen mindig ugyanaz a „puszi-pacsi-ölelés” vagy egy saját kis mondóka.
• A rövid, de szeretetteljes búcsú erősíti a bizalmat.

10. Ne az utolsó pillanatban kezdjetek ráhangolódni!

• Már hetekkel korábban érdemes beszélni róla, meséket olvasni a témában.

11. Kommunikálj az óvónőkkel/gondozókkal!

• Tudd, hogy jó kezekben lesz a gyermeked, ez neked is lelki megnyugvást ad.
• Ők is tudnak segíteni a beszoktatásban, és visszajelzést adnak.

12. Kommunikálj sokat a gyermekeddel!

• Kérdezd meg, mit gondol, mit érez az új helyzettel kapcsolatban.
• Ne bagatellizáld az aggodalmait („Ne félj, nincs abban semmi!”), inkább hallgasd meg őszintén.

13. Készülj fel az elválásra – és legyél határozott!

• A rövid, de szeretetteljes búcsú biztonságot ad.
• A bizonytalan, hosszú elválás csak nehezíti a helyzetet mindkettőtöknek.

14. Légy magaddal is türelmes!

• Lehet, hogy neked is idő kell, míg el tudod engedni a kicsit.
• Ez nem azt jelenti, hogy rossz szülő vagy, hanem azt, hogy fontos neked a gyermeked.

15. Törődj magaddal is!

• A változás téged is érint – ne csak a gyermekre figyelj.
• Tervezz időt magadnak: séta, kávé, könyv, baráti találkozó – bármi, ami feltölt.

Dongi Edina-Stefánia

gyógypedagógus és iskolai tanácsadó

Szatmár Megyei Nevelésügyi Erőforrás és Tanácsadó Központ (CJRAE Satu Mare)