Románia - a háború elől elmenekült ukránok második otthona

2022. február 24-e volt az a nap, amikor hirtelen megváltozott az ukrán nép sorsa: országukat az orosz hadsereg rohanta le, Ukrajnában a békét egy véres háború váltotta fel, és az emberek élete más irányt vett.

Egy évvel később a megszálló hadsereg elől elmenekült több mint 7 millió ukrán állampolgár él más országokban. Sokuknak nulláról kellett újrakezdeniük. Egy év alatt több mint százezer ukrán számára vált Románia a második otthonná.

Alex Danilovot Bukarestben ismertem meg. 16 éves, Csernyivciből jött. Közel egy éve Romániában él a szüleivel és 3 éves kishúgával, miután 2022. február 28-án az életüket féltve elhagyták Ukrajnát.

Alexet sokkolta a háború híre. Azelőtt csak a történelemórákon vagy a tévéből hallott a háborúról.

'Bejött édesanyám a szobába, és azt mondta, elkezdődött. Én nem értettem, mi kezdődött el, de nem sokáig, mert megnéztem a közösségi médiát, az Instagramot, és láttam, hogy a háború kezdődött el. Mindig Romániában akartam tanulni, de nem ilyen áron. Február 24-e volt az a nap, amely teljesen megváltoztatta az életemet. Van egy 3 éves húgocskám. Aznap vidáman szaladt felém, én ablakhoz emeltem, mert várta a havat, várta, hogy kimenjünk. Mi a belvárosban laktunk, ami mindig forgalmas, és amikor kinyitottam az ablakot, megdöbbenve láttuk, hogy nincsenek autók. Akkor értettem meg, hogy mindenki megy el, mennek el, hogy mentsék az életüket' - meséli Alex.

Édesanyja, Ala Ţurcan román nemzetiségű. Éppen az ügyvédi pályára készült, miután hosszú ideig egy román-ukrán fordítóirodában dolgozott Csernyivciben. A háború miatt nem tudta megkezdeni a munkát a szakmájában.

'Sokkos állapotban voltam. Az volt az érzésem, hogy ez csak egy mese, vagy álmodom, és mindjárt felébredek. Hogyhogy háború van? Úgy képzeltem, hogy a 21. században lehet politikai vagy gazdasági háború, de nem fegyverekkel, bombákkal zajló háború. Nem hittem, hogy még lehet ilyen. Csernyivciben pánik tört ki, és mi nem tudtuk, hol lesz a háborús terület. Gyakorlatilag Ukrajnában megkezdődött a háború. Nem tudtuk, hogy csak a Donbaszban lesz háború, vagy lőni és bombázni fognak Csernyivciben is. Akkor senki nem tudta, mit jelent az, hogy háború. Hallottunk az első világháborúról és a második világháborúról, de az csak hallomásból ismert történelem volt, nem életünk valósága' - mondja Ala Ţurcan.

A háború harmadik napján a család a falun élő nagyszülőknél húzódott meg, Csernyivci közelében. Február 28-án a kora reggeli órákban eldöntötték, hogy elhagyják az országot és Romániába jönnek. Autóba ültek, egy kis csomagot hoztak magukkal, amiben tejpor meg joghurt volt a kislánynak, és elindultak a határ felé.

'Aznap, amikor elhagytuk Ukrajnát, édesanyám azt mondta, hogy csak a legszükségesebbet hozzam magammal. Őszintén, nem hittük, hogy a háború sokat fog tartani. Maximum egy hét és hazatérünk. De akkor én tudtam, hogy egyedül fogom érezni magam Romániában, hogy talán egy ideig nem lesznek barátaim, így elhoztam az összes könyvemet. A könyvek az én jó barátaim. Az az egy reggel megváltoztatta az egész életem. Este még nem tudtam, de reggel minden megváltozott, minden terv megváltozott' - idézi fel Alex.

Édesanyja elmeséli, hogy gondot jelentettek a hatalmas kocsisorok, amelyek február 24-én kezdtek kialakulni a határátkelők kilépési oldalán. Ők 28 órát álltak a határnál, hogy román földre léphessenek, ahol biztonságban érezhették magukat. Romániában eleinte Alex és édesanyja önkéntes munkát vállalt, ukránról románra fordítottak a segítséget kérő ukrán menekültcsaládok számára. Alex a fővárosban kezdte meg az új iskolai évet, kishúgát pedig egy olyan óvodába íratták be, ahova zömében határon túlról érkezett gyerekek járnak.

'Naponta többször beszélek a szüleimmel. Reggel ahogy felébredek, felhívom őket, hogy lássam, mi van velük, jól vannak-e. Elmondják, hogy nincs villany: 24 órából egy-két órát van áram. Fűtés sincs, mert nem jön a víz. Soha nem gondoltam volna, hogy elhagyom az otthonomat. Soha nem gondoltam volna, hogy amit az életben elértem, amiért dolgoztam, az mind hátramarad, és új lapot kell nyitnom, mindent nulláról kell kezdenem' - mondja Ala.

A 39 éves angoltanárnőt, Natalia Morozovát szintén Bukarestben ismertem meg. A közép-ukrajnai Vinnicja városból jött Romániába 2022. március 8-án nyugdíjas édesanyjával és 10 éves lányával. Férje otthon maradt

A riport folytatása az Agerpres oldalán.