Rendhagyó Trianon-megemlékezést szervezett Szatmárnémetiben a Híd Egyesület

A 100 éve másként - Trianon, amiről mindenki mindent tud, mégsem tud semmit címet viselő emlékműsorra Szatmár-Szigetlankán az Emmaus Közösségi házban került sor. Az alábbiakban a szervezők beszámolóját publikáljuk.

"A rendezvény szakmai előadója Köő Artúr történelemtanár (Budapest), a Magyarságkutató Intézet (MKI) történésze, tiszteletbeli vendége pedig Varga János (Pomáz) ’56-os politikai elítélt, Corvin-közi szabadságharcos volt. Az eseményen vitéz Erdei József előadóművész (Tiborszállás) tartott lélekemelő előadást nemzeti szellemóriásaink költészetéből merítve. 

A rendezvény kezdetén Rácz Ervin Lajos lelkipásztor köszöntette a meghívottak, aki János evangéliumát idézve biztatott a szeretetben történő békés együttlétre. Ezt követően Krakkó Rudolf főszervező köszöntötte a meghívottakat és a közönséget.

Mindaddig, ameddig Szatmárnémetiben bármilyen módon és mértékben is csorbítva érezzük polgári és nemzetiségi jogainkat, addig a Trianoni békeszerződésnek nevezett gyalázat évfordulóján nincs okunk az ünneplésre, de emlékezni és emlékeztetni a politikumot és az utókort kötelességünk, mert csak ezáltal tudjuk orvosolni a Trianon okozta sebeket.”

Bár a rendezvény időpontja inkább jelzésértékű: annak ellenére, hogy nem a 102 évvel ezelőtti történelmi esemény évfordulóján, hanem a kormányzó születésnapján tartották, már a főszervező felvezetőjéből is kiderült, hogy nem Horthy Miklós lesz a központi témája a rendezvénynek. Sokkal inkább a Trianoni-diktátum olyan vonatkozásait mutatják be, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság előtt. A rendhagyó időpont inkább azt jelzi, hogy az elmúlt 102 évben a trianoni igazságtalanság jóvátétele érdekében eddig legtöbbet a kormányzó tette, és azt sugallja, hogy a ma élőknek kötelessége megőrizni az eleink által ránk hagyott örökséget anyagi és eszmei értelemben is, majd továbbadni azt az utókornak. 

Krakkó elmondta, hogy a 102 évvel ezelőtti esemény jogtalanságát és tarhatatlanságát már az is igazolja, hogy a diktátum előírásai szerint létrehozott mesterséges államalakulatok, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia már rég a múlté, a szétdarabolt Magyar Királyság helyén pedig gazdaságilag és politikailag is labilis, önállóan életképtelen országok jöttek létre, és sokukat a mai napig társadalmi bizonytalanság vagy katonai konfliktusok határozzák meg. Erre a legjobb példa a jelenlegi Ukrajna, az ott zajló katonai eseményekkel.

A meghívottak közül elsőként Varga János, 1956-os Pesti srác, politikai elítélt kapott szót, aki Trianon és 1956 összefüggéseinek a bemutatásával kezdte előadását.

A bolsevik bűnösöknek és az őket kiszolgáló árulóknak nem lehet megbocsájtani”

Elmondása szerint az 1956-os népfelkelés és az azt követő szabadságharcnak már 1920, június 4-én megágyaztak a nagyhatalmak. A diktátum igazságtalanságai ugyanis a háború folytatását alapozták meg, a II. világháború pedig Közép-Kelet-Európára zúdította a bolsevik rémuralmat. A vesztes háború, majd a kommunizmus nélkülözést, éhínséget és társadalmi elégedetlenséget okozott. Mindezek együtt váltották ki a népharagot a megszálló szovjetek és az őket kiszolgáló budapesti kommunista rezsim ellen, ami fegyveres konfliktusban mutatkozott meg, és időlegesen meghátrálásra kényszerítette a világ akkori legbrutálisabb katonai gépezetét. Így került ő is 16 évesen az események középpontjában, hiszen a leghosszabb ideig kitartó fegyveres felkelő alakulatok egyikének a soraiban harcolt a Corvin-közben.

Előadása folytatásában Varga János rövid élménybeszámolót tartott az általa megélt történelmi eseményekről, amelyeket hol meghatódva, hol harciasabb stílusban adott át a hallgatóságnak, biztosítva ezáltal az ’56-os eseményeknek a jobb megértését és átélését. Elmondta, az ő harcuk csak akkor éri el igazi sikerét, ha az utókor megőrzi és továbbélteti az általuk kikényszerített szabadságjogokat. Kérte a közönséget, értsék meg hogy az 1956-os eseményeket átélt, majd megszenvedett emberek részéről érthető, ha a bolsevik bűnösöknek és az őket kiszolgáló árulóknak nem tudnak megbocsájtani. Meghatódva mondott köszönetet az őt meghívó Krakkó Rudolfnak, a Szatmár-Szigetlanka gyülekezetnek és a szatmári magyaroknak, akikkel együtt emlékezhet, akik segítenek átadni a jövő generációja számára az 1956-os események történéseinek a valós adatait, a forradalom és szabadságharc eszmeiségét.  

A szabadságharcos előadást követően Erdei József előadóművész vette át a szót. 

Határokat nemzettestvérek közé nem lehet húzni”

Bevezetőjében elmondta, irodalmunk és kultúránk ugyanúgy csonka lenne, mint a 93.000 négyzetkilométernyi Magyarország, ha nem értenénk és nem éreznénk, hogy határokat erőszakkal és ideiglenesen országok közé lehet, de nemzettestvérek közé lehetetlen húzni. Hozzátette, különös és nehéz játéka ez a sorsnak a magyar néppel, de mindaddig, ameddig van magyar szó Szatmárnémetiben, ameddig van ki hallgasson, olvasson, írjon magyarul verseket, nincs veszve semmi. Bevezetőjét az Amerikából 1956-ért imádkozó Márai Sándor művével, a Halotti beszéd című költeménnyel tette hatásosabbá.

Köő Artúr történész, a Magyarságkutató Intézet munkatársa Trianon kevésbé ismert, ugyanakkor meghatározó okairól beszélt.

Trianon okait nem csupán a 19-20. század történéseiben kell keresnünk”

Az előadó pontokba szedte az I. világháború kirobbanásának okait, kitért a Károlyi-kormány hibáira és a Kun Béla-féle Tanácsköztársaság, valamint a román megszállás okozta garázdálkodásokra. Előadásában elhangzott, hogy a Trianon okozta nehézségek ellenére a magyar nemzet szétszabdalt részei számára egyre több lehetőség kínálkozik, hogy a trianoni döntéshozókat megcáfolják, akik tettükkel gyakorlatilag halálra ítélték nemzetünket. A magyarok ugyanis újabb és újabb sikereket érnek el többek között a gazdaság, a kultúra és a sport területén- emelte ki. Majd hozzátette, hogy az a tény, hogy a magyarság egy ilyen kemény politikai és diplomácia ítélet után nemcsak életben tudott maradni, hanem 100 év után immár a felemelkedés egyértelmű jeleit is mutatja, azt feltételezi, hogy egy világviszonylatban is egyedülálló képeségekkel rendelkező nemzet tagjainak mondhatjuk magunkat. A szétszabdaltság ellenére szégyenkezni nincs okunk, de emelt fővel és tiszta tekintettel nézhetünk a velünk élő más nemzetiségű emberek, és főleg a nagyhatalmak vezetőinek a szemébe.

Az érdekes előadásokból álló rendezvényt vitéz Erdei József nagyhatású szavalatai tették teljessé. Előadta Wass Albert: A hontalanság hitvallása, Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (részlet), Juhász Gyula: Testamentum című költeményeket.

Az esemény végén kérdések sora és hozzászólások hangzottak el a hallgatóság részéről, amelyre a meghívottak minden esetben válaszoltak és reflektáltak. 

A rendezvény záró momentumaként Varga János Corvin-közi szabadságharcos ’56-os elismeréseket adott át az 1956-os Magyarok Világszövetsége nevében a Szatmárnémetiben a magyarság megmaradása szempontjából hasznos közösségi munkát végző személyeknek."