Pofátlan porhintés: pénzért ígért betegyugdíjat a törvényszék által elítélt férfi

Egy kisvárosi kocsmaasztaltól indult és a bírósági pulpitusnál ért véget a történet: a Szatmár Megyei Törvényszék ítéletet hirdetett egy volt köztisztviselő ügyében, aki hosszú hónapokon át azzal üzletelt, amije valójában nem is volt – befolyással.

A történet 2022 tavaszán, egy avasfelsőfalui kocsmában kezdődött: egy férfi az ivócimboráinak arról panaszkodott, hogy szívbetegsége okán próbált rokkantsági nyugdíjat igényelni, ám az erről döntő orvosi bizottság elutasította a kérelmét. A férfi panasza megütötte a helyi polgármesteri hivatal egyik alkalmazottjának fülét is, aki figyelmesen végighallgatta, majd megjegyezte, hogy segíthet elrendezni az ügyet. A férfi hivatalos ember volt, pozícióval, kellő magabiztossággal, és ez épp elég is volt ahhoz, hogy a beteg ember elhiggye: most tényleg történni fog valami.

A köztisztviselő azt mondta, vannak kapcsolatai orvosi berkekben, és a bizottságban is ismer embereket, akik tudják, mikor kell „megértőbbnek lenni”. Aztán jött az apróbetűs rész: először négyszáz eurót, majd ötszázat, végül pedig hétszáz lejt kért, ahhoz, hogy minden el legyen simítva.

Egy alkalommal az „intéző” el is vitte a férfit a kórházhoz, ahol arra kérte, hogy várjon kint bizalommal, ő bemegy helyette „megbeszélni, amit kell”. Tíz perc múlva kijött, és magabiztosan közölte: a pénz „a megfelelő kezekbe került”, most már csak várni kell, sőt még a rokkantsági nyugdíj becsült összegét is megemlítette.

Az ügyfél hónapokig várt, de semmi sem történt, a betegnyugdíjról szóló határozat soha nem érkezett meg. 2023 júliusában az elégedetlen ügyfél végül elment a rendőrségre, és elmondta, mi történt. Egy hangfelvételt is leadott, rajta a hivatalnok hangja, amint még próbálja menteni magát: „Ha nem lesz semmi, visszaadom a pénzt!“ - mondanunk sem kell, a kliens soha nem látta viszont az átadott összegeket.

Nem sokkal később egy másik férfi is bejelentést tett. Neki épp az előbbi károsult ajánlotta az „intézőt”, nyilván még azokban a hónapokban, amikor úgy vélte, végre sikerül elintézni a betegnyugdíjat. Ez a második férfi is megegyezett vele, majd több részletben, összesen 1250 eurót fizetett ki neki. A forgatókönyv ebben az esetben is ugyanaz volt: a kórház előtti várakozás, a „kapcsolatokra” való hivatkozás, a jól hangzó ígéretek, majd a nagy semmi. 

Mivel védekezett a vádlott?

A férfit a nyomozás során többször is beidézték. Egy ideig élt a hallgatás jogával, ám amikor szembesítették a bizonyítékokkal, jobbnak látta vallomást tenni. Védekezésében úgy fogalmazott, nem a befolyásával kereskedett, hanem az idejével: csupán közvetítői szerepet vállalt, elvitte az érintetteket a kórházba, és segített nekik a papírügyek intézésében. A beszedett pénz szerinte ennek az „ügyintézői szolgáltatásnak” volt az ellenértéke, korántsem kenőpénz. Arra a kérdésre pedig, miért kért újabb és újabb összegeket, úgy nyilatkozott, hogy azokat csupán kölcsönbe kérte, ám ezt sem szemtanúkkal, sem írásos megállapodással nem tudta alátámasztani.

„A vádlott által előadott nevetséges védekezések nem fogadhatók el, a bizonyítékok alapján feltárt tényállás ugyanis azt mutatja, hogy ő egy szemfényvesztő, aki hiszékeny, idős személyeknek árult kitalált kapcsolatokat olyan hivatalnokokkal, akiknek hatáskörük volt a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges dokumentumok kibocsátásában. Ahogyan az a szöveges üzenetekből és beszélgetésből is kiderül, a vádlott, kihasználva a feljelentők naivitását, játszadozott velük, és a nyugdíjazási határozat elmaradását hol személyes problémákkal, hol pedig az orvosi bizottság hibáival magyarázta” - értékelte az ügyet a törvényszék.

A két öreg egyébként közel sem volt olyan naiv, mint a vádlott hitte: telefonos beszélgetéseiket rögzítették, majd a hangfelvételeket egy CD-n átadták a rendőrségnek. A beszélgetés alapján készült jegyzőkönyv szerint a két tanú magyarázatot követelt a vádlottól arra, miért késik a nyugdíjazási döntés, és miért nem hívták be őket az orvosi bizottság elé. A vádlott ekkor így reagál: „Halljátok, ha nem kaptok semmilyen választ, semmit… én visszaadom a pénzt! Mindkettőtöknek visszaadom! Csak ne hozzatok szégyenbe senki előtt, nem marad így a dolog!”

Tanúként a bíróság az Avasfelsőfalui Városi Kórház egyik alkalmazottját is meghallgatta. Ő megerősítette, hogy a vádlott többször is jelen volt különböző személyek orvosi vizsgálatain, mintha segítené őket az ügyintézésben. Az ilyen alkalmak során a vádlott alaposan tájékozódott a rokkantsági nyugdíj megszerzésének eljárásáról, vagyis pontosan tudta, hogyan működik a folyamat. Magyarán szólva, pontosan tudta, miről beszél, amikor potenciális ügyfeleivel az üzletről tárgyalt.

A bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a férfi lehallgatott telefonbeszélgetései arra utalnak, más személyek is követelték tőle pénzük visszaadását. A bíróság azonban nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy ezek a pénzösszegek bűncselekményből származtak-e, vagy csupán vissza nem fizetett kölcsönök voltak.

Az ítélet

A törvényszék döntése egyértelmű: három év börtön, négy év próbaidőre felfüggesztve, száz nap közmunka és 2.290 euró vagyonelkobzás – pontosan annyi, amennyit a két férfitól átvett. A bírák emellett elrendelték a vádlott két autójának zár alá vételét is, hogy biztosítsák a pénz visszafizetését.