Összefogtak a leégett autószerviz tulajdonosáért, még a konkurense is segített

Nem is olyan rég számoltunk be arról, hogy Szatmárnémetiben, az Aurel Vlaicu utcán óriási tűz ütött ki az egyik autószerviznél. Minden oda lett. A szerviz tulajdonosa arról mesélt, hogy ezt hogyan élte meg, s milyen meglepő összefogás segített számára, hogy ezeket a nehéz, traumatikus napokat átvészelje.

Szatmárnémeti, Aurel Vlaicu utca, 2022. december 19, 12 óra. A Ro-Alart értesítésétől a zónából mindenki telefonja csipogni kezdett. „Nagy mennyiségű füstöt okozó tűz keletkezett egy autóműhelyben Szatmárnémetiben, A.Vlaicu környékén. Kerüljék a környéket….“ ez állt az üzenetben. Így kezdődött egy katasztrófa története, amely aztán átalakult a szolidaritás, az emberség és nagylelkűség minta példájává, egy történet, amely bemutatja a közösség erejét a bajba jutott emberek szolgálatában.

Azon a napon, egy kompresszor meghibásodása okozta a nagy erejű tüzet, amely elnyelte pillanatok alatt az Autotact szervizt, s annak tulajdonosának, Oláh Zoltánnak egy élete munkáját. Mint arról már korábban is beszámoltunk öt tűzoltóautó ment ki a helyszínre, hogy megfékezze a lángokat, amelyek tönkre tették a szerelőcsarnokot, s fennállt a veszélye, hogy a közelben lévő épületre is átterjednek.

Ahogy a tüzet eloltották és a füst felszállt, a katasztrófa fájdalmas valójában körvonalazódott: a 800 négyzetméteres csarnok teljes egészében, a több százezer lejes szerszámokkal és berendezésekkel együtt leégett, valamint öt, éppen szerelés alatt álló autó is megsemmisült. Lehetett volna még rosszabb is, hiszen a tűzoltók kiérkezéséig, a szerviz alkalmazottainak sikerült kimenekítenünk 20 bent lévő autót.

Olah Zoltán, az Autotact tulajdonosa: „Összesen hat beálló égett le, a lángokat szerencsére sikerült megfékezni mielőtt az adminisztrációs épületet elérte volna. Minden más elégett, a csarnoktól a berendezésig, még az alkalmazottak telefonjai is. Fel voltunk szerelve tűzoltásra, volt tűzoltó készülékünk, minden, de olyan erős volt a füst, olyan kis helyen, hogy nem lehetett bejutni, így meg kellett várnunk a tűzoltókat.“

Az első pozitív gesztus a műhelycsapattól érkezett, akik azonnal és feltétel nélkül támogatásukat fejezték ki munkaadójuk mellett, még akkor is, ha az állásuk elvesztésének veszélye fenyegette őket, legalábbis átmenetileg:

Oláh Zoltán: „Rögtön az eset után, az irodaházban ültem a csapattal körülöttem, és nem tudtam, mit csináljak. Próbáltam pozitív lenni, legalábbis kívülről. Mindenekelőtt nekik kell köszönetet mondanom a csapatomnak, akik mellettem maradtak, bár a munkahelyük, a fizetésük veszélyben volt. Még mindig jöttek dolgozni, annak ellenére, hogy minden romokban hevert."

Aztán csörögni kezdett a telefon, özönlöttek az üzenetek és a biztatások. Kivételes volt a közösség reakciója annak a férfinak a helyzetére, aki mindig igyekezett tisztességesen bánni alkalmazottaival, ügyfeleivel vagy üzleti partnereivel. Oláh Zoltánnak nemcsak rokonok, barátok ajánlottak segítséget, hanem volt ügyfelei és más vállalkozók is. Még az addig konkurens autószervizműhely tulajdonosa is mellette állt.

„A helyzet teljesen kétségbeejtő volt. Amikor minden eltűnik, amit 20 év munkája alatt csináltál, amikor egy 1,5 millió eurós befektetés hamuvá válik, elgyengül a térd, az olyan trauma, amit nem tudok leírni. De másnap, amikor csörögni kezdett a telefon, és mindenki felajánlotta, hogy segít nekünk, és azt mondta, hogy "fel a fejjel, veled vagyok“ - mesélte Oláh Zoltán.

„És valóban velem voltak: pénzzel, sok-sok és sokféle segélyajánlattal, imákkal. Két műhely ajánlott fel a beállójukból, hogy folytatni tudjuk a munkánkat. Ez nagyon meglepett, meghatott. Eszembe juttatta azokat a közösségeket, amelyek régen a falvakban voltak, ahol amikor házat építettek, mindenki jött segíteni. Beleértve azokat az ügyfeleket is, akiknek tartozása volt felénk, másnap mindet kifizettek. Nagyon jó érzés, és szeretném mindenkinek megköszönni. Hálás vagyok minden segítségért, amit kaptam.”

Az Autotact életében az újjáépítés következik. Egy újabb emberi gesztus segít ebben, amely sokkal rövidebbé és kevésbé megterhelővé teszi ezt a folyamatot, mint amilyen lehetett volna. Az egyik helyi építőipari cég gondoskodik arról, hogy február 15-re elkészüljön az új csarnok.

Oláh Zoltán: „Még egy helyi építőipari cégtől is kaptam segítséget, aki más munkájukból hozott el alkalmazottakat és erőforrásokat, és eljött, hogy a lehető leggyorsabban újjáépítse a csarnokomat. Két nap alatt eltávolították a régi csarnok eltorzult falait, négy nap múlva pedig beépítik az új paneleket. Ritkán láttam ehhez hasonló teljesítményt egy építőipari cégnél. Ezúton is köszönöm nekik a hihetetlen támogatást.“

A szerencsétlenül járt vállalkozó energia- és vigasztaló forrása mindvégig a családja volt. A pozitív hozzáállás és a mentális erő két olyan fogalom, amelyet nagyon gyakran használnak, de gyakran túlságosan elvont dologként. Az Oláh családban azonban ők jelentették az újjáépítés alapját.

Oláh Zoltán: „A család volt a kősziklám ezekben a nehéz napokban. A feleségem is nagyon pozitív, és bár ő is könnyezett egy kicsit, de utána megnyugtattuk egymást. Mindketten tudjuk, hogy ha olyan kérdéseket kezdesz feltenni magadnak, mint „miért történik ez velem?”, vagy ha negatívan állsz hozzá, akkor nincs semmi esélyed. A fiam sportoló és mentálisan erős, úgyhogy emiatt nem kellett aggódnom.“

Ez volt az Autotact saját hamvaiból való újjászületésének története, az a történet, amely bizonyítja, hogy Szatmárnémetiben még mindig működik Al. Dumas muskétásai mottójának első fele: mindenki egyért.