Őrizz Uram, a hajó kicsi, az óceán nagy, légy velem! – húsvét Szigetlankán

Változatos nagyhéten, lelkiekben gazdagitó húsvéton van túl a Szatmár-szigetlankai református gyülekezet. Nagyon régóta nem éltek ennyien az úrvacsora lehetőségével, mint ezen ünnep során, a Deák téri református templomban.

A helyi lelkipásztor és a gyakornoklelkészek mellett nagyhéten vendéglelkipásztorok is szolgáltak a gyülekezetben, Sipos Miklós és Fodor Lajos nyugalmazott lelkipásztorok hozták a lélekpitő gondolatokat.
 

Nagycsütörtökön a szédereste szimbólumain keresztül is szólt az Ige üzenete. A héber széder szó rendet jelent, pészah estéjét a rend, az őrködés vagy a megőrzés éjszakájának is nevezik. Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta a zsidókat Egyiptom földéről. Jézus is ezt a vacsorát ülte tanítványaival, ezért az utolsó vacsora több elemét is becsempészte Rácz Ervin lelkipásztor, nemcsak azért, hogy érdekessé tegye az istentiszteletet, hanem azért, hogy rámutasson, mennyi minden utal a Messiásra ezen az estén. Pár éve hagyománnyá vált a gyülekezetben, hogy úrvacsoráznak nagycsütörtökön is, a megszokottól kicsit eltérően. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából ezen a napon köszöntötték a presbiterek a gyülekezet nőszövetségi elnökét, Maskulik Klárát. Isten éltesse örökké!
 

Nagypénteken délelőtt és délután az értünk, helyettünk, miattunk meghalt Jézus Krisztusról szólt az üzenetek sora a nagypénteki jelenetek és jellemek felidézésével.

Húsvétvasárnap korareggel 6 órakor, még sötét volt, amikor a szigetlankai templom ajtaja megnyílt. A korai időpont ellenére többen is áhítatos szívvel érkeztek, hogy hallgassák az Igét, és megtapasztalják, hogyan lesz sötétségből világosság a templomban és kimondják bátor szívvel: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt. Ifjak olvasták az Igét és énekeltek, dicsőítve feltámadott Urukat.
 

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten a csordultig megtelt templomban előszőr gyerekeknek szólt az evangélium. A kérdésre, hogy hol nincs Jézus, a lelkipásztor egy kicsi gyermektől kapta meg a választ: nincs a sírban. Konfirmandusok rövid szolgálata és a kántornő éneke után az Ige üzenete a Zsidókhoz írott levél 2. fejezetének 14-től 18-ig terjedő igeszakasza alapján szólt: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” Az igehirdetésében Rácz Ervin lelkipásztor elmondta, mit valósított meg Jézus Krisztus feltámadásával. Először is megsemmisítette a Sátán erejét, tarkóján sebhelyes lábnyom van, a halál fullánkja pedig Jézus tenyerében. Az Ige a halált átöltözésnek, költözésnek, megérkezésnek, előremenetelnek hívja, ezért bátran mondhatjuk, hogy Krisztus a krisztushívőket megszabadította a halálfélelemtől és szüntelenül közbenjár értünk az Atyánál. Ezzel erőt ad a lelki harcokra, újult erővel állhatunk szembe a Sátán támadásaival. A lelkipásztor a bretagne-i halászok imájával zárta az igehirdetését: “Őrizz Uram, a hajó kicsi, az óceán nagy, légy velem!”

Legátusa is volt a gyülekezetnek, Bálint Mátyás a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet harmadéves hallgatója, Szilágyballáról érkezett Szigetlankára. A János evangéliuma 21. részének első 14. verse alapján prédikálva elmondta: Mi lehetünk Jézus emberhalászai. Az, hogy én az Istené vagyok, az mindig azt kell jelentse, hogy rajtam keresztül másokat akar megkeresni az Úr Isten. Az, aki már övé, azt munkába állítja azért, aki még nem az övé. Jézus feltámadt és él, és azt akarja, hogy bennünk is éljen. Ettől húsvét a húsvét, és így válhat életünk megújulásává. Hogy ne csupán az életünk peremén legyen, ne szegényedjünk meg, hanem legyen tele szívünk hálója, Ővele.