Önvédelem vagy túlkapás? Mit enged meg a román jog a betörőkkel szemben? Megkérdeztük az ügyvédet

Nemrégiben számoltunk be egy olyan Szatmárnémeti Bíróságon tárgyalt ügyről, amelynek vádlója az az illetéktelen behatoló volt, akit a tulajdonos késsel vádlin szúrt. A bíróság az illetéktelen behatoló javára döntött, mivel nem ismerte el az önvédelmet ez esetben.

Az ügy olvasása után felmerült a kérdés, hogy a román jogalkotásban mi számít önvédelemnek? Előkaphatjuk-e a konyhakést vagy a legálisan tartható gázpisztolyt betörő láttán, vagy esetleg megüthetjük-e a jogtalanul ingatlanunkban talált személyt?

Dicu Levente szatmári ügyvédet kerestük meg a felmerült kérdésekkel, aki elsőként azt tisztázta, hogy a román jogszabályok értelmében mi számít önvédelemnek: „Az önvédelem a romániai büntetőjog által elismert alapvető jog, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy megvédje magát egy közvetlen és alaptalan támadástól. A román büntető törvénykönyv (Btk)19. cikke szerint az önvédelemből elkövetett tett nem minősül bűncselekménynek.“

De mit is jelent az önvédelem?

Az önvédelem egy olyan lényeges, közvetlen, azonnali és alaptalan támadás elhárítását jelenti, amely veszélyezteti az adott személyt, annak jogait vagy közérdeket sért. A védekezésnek minden esetben arányosnak kell lennie a támadás súlyosságával - tudtuk meg az ügyvédtől.

Az önvédelem több feltétele is van

Dicu Levente hozzátette, hogy ahhoz, hogy egy cselekményt önvédelemből elkövetettnek lehessen tekinteni, a következő feltételeknek kell megfelelnie:

• A támadásnak ténylegesnek kell lennie: a támadásnak konkrétnak kell lennie, és veszélyeztetnie kell az életet, a testi épséget vagy más alapvető jogokat.
• A támadásnak közvetlennek kell lennie: a támadás közvetlenül az önmagát védő személy vagy mások ellen kell irányuljon.
• A támadásnak azonnalinak kell lennie: a veszélynek, amit a támadás okoz vagy okozhat közvetlennek kell lennie, és a védekező reakciónak abban a pillanatban szükségesnek kell lennie.
• A támadásnak alaptalannak kell lennie: a támadásnak indokolatlannak kell lennie és nem pedig a magát, úgymond védő személy, provokációjának tulajdonítható.

Példát is kaptunk az ügyvédúrtól, hogy mi számít önvédelemnek: "az önvédelem klasszikus példája, amikor egy személyt megtámadnak az utcán és az erőszakot alkalmaz a védekezésre. Ha a támadás küszöbön áll, és az illetőnek nincs más választása, mint visszavágni élete vagy testi épségének védelme érdekében, cselekedete önvédelemnek tekinthető. A román bíróságoknak számos önvédelmi ügyben volt lehetőségük dönteni. Például egy a Legfelsőbb Bíróság által hozott határozatban úgy ítélték meg, hogy egy idős és beteg ember, aki késsel védekezett egy erőszakos támadás ellen, önvédelemből cselekedett, tekintettel az agresszor és az áldozat közötti erőviszonyok aránytalanságára."

Arra is választ kaptunk, mi lépi már át az önvédelem határait, s mi nem tartozik ebbe a kategóriába:  „Az önvédelem határainak túllépése akkor következik be, ha a védelem nem arányos a támadással. A Btk. 26. cikke szerint, ha valaki zavart állapotban vagy félelemből túllépi az önvédelem határait, enyhítő körülménynek számít jogi szempontból. Például, ha egy személy túlzott erőt alkalmaz a támadáshoz képest, akkor úgy tekinthető, hogy túllépte az önvédelem határait.

A provokálás enyhítő körülmény

Az provokálás a Btk. 75. cikkében foglalt enyhítő körülmény. Ez arra a helyzetre vonatkozik, amikor egy személy bűncselekményt követ el az áldozat jogellenes cselekménye által okozott erős zavart állapotban vagy érzelem hatása alatt. A provokáláshoz, a provokatív cselekmény és a bűncselekmény között közvetlen és direkt kapcsolat szükséges.

Például, ha valakit súlyosan megsértenek és ennek következményeképpen fizikai agresszióval reagál a provokálást felhozhatja védelmül, viszont ez nem mentesíti a jogi félélőség alól csak és kizárólag enyhítő körülményként veszik számításban a kiszabható ítélet meghozatala előtt.

Következtetés az esetre vonatkozóan

Az önvédelem minden ember alapvető joga, amely lehetővé teszi az élete és a testi épségének védelmét egy alaptalan/jogtalan támadással szemben. Fontos, hogy a védekezési intézkedések arányosak legyenek, és megfeleljenek a törvényben meghatározott feltételeknek ahhoz, hogy jogszerűnek minősüljenek.

Egy betöréses lopás eseteben a magántulajdon ellen elkövetett bűncselekmény tipikus esete merül fel. Azonban amennyiben a betörő nem alkalmazott erőszakot a tulajdonossal szemben, sajnos ennek nem áll jogában bántalmazni a betörőt.

Viszont ha a rajtakapott betörő erőszakot alkalmaz, akár menekülés céljából is, a tulajdonosnak jogában áll megvédeni saját vagy más érintett személy testi épséget.

„Az Amerikai Egyesült Államokkal szemben hazánk jogrendszere nem teszi lehetővé a tolvajok, betörök vagy más tulajdon jogsértők bántalmazását, amennyiben a tulajdonos élete vagy testi épsége nem forog kockán. Ez a jogi úgymond elv az élethez való jog, ami a román jogrendszerben minden más jog felett áll (alkotmányos jog). Igaz, hogy a tulajdont is alkotmányos jogok védik, viszont az élethez való jog (beleértve a testi épséget is) előnyt elvez mindenekfelett. Ha további információra vagy jogi segítségre lenne szüksége, konzultáljon egy büntetőjogra szakosodott ügyvéddel“ - zárta a témát Dicu Levente ügyvéd.