A gyakorlat nem játék: így készülnek a bevetésekre az önkéntes tűzoltók

A hétköznapok forgatagában méltatlanul kevés figyelem jut azoknak, akik a legnagyobb bajban az elsők között érkeznek: a tűzoltóknak. Ők azok, akik életüket kockáztatva néznek szembe a pusztító lángokkal, a féktelen áradattal, vagy épp a fém fogságába szorult embereket mentik ki habozás nélkül a közúti balesetek után. Még kevesebb elismerést kapnak azonban önkéntes társaik, pedig ők is ugyanolyan elkötelezettséggel állnak készen minden riasztásra, és vonulnak azonnal, ha a községben baj történik.

Az önkéntes tűzoltók legnagyobb erőssége, hogy helyben vannak. Gyorsaságuk nem egyszer döntött már el tűzeseteket: több alkalommal mi magunk is beszámoltunk olyan esetről, amikor az önkéntesek a hivatásos bajtársaknál jóval előbb értek a helyszínre, és gyors közbelépésüknek köszönhetően sikerült időben megfékezniük a lángokat, még mielőtt azok súlyos károkat vagy tragédiát okozhattak volna. Ez a fajta helytállás azonban nem a véletlen műve, hanem a rendszeres, kitartó gyakorlásé. Az önkéntes csapatok ugyanis nem részesülnek speciális kiképzésben. Minden, amit tudnak, a saját felkészülésük eredménye.

Így van ezzel a bogdándi önkéntes tűzoltócsapat is, amely a napokban tartotta meg idei harmadik gyakorlatát. Első alkalommal a bevetési gyakorlat arra irányult, hogy miként kell kiszabadítani egy összedőlt ház romjai alatt rekedt személyt. A második szimuláció során egy tűzeset kezelését gyakorolták, míg a csütörtökön zajlott harmadik gyakorlat egy közúti balesethez kapcsolódott. A forgatókönyv szerint egy autó lesodródott az úttestről és az árokba hajtott. A csapatnak egyrészt ki kellett menekítenie a roncsban rekedt sofőrt, másrészt minden szükséges óvintézkedést meg kellett tenniük annak érdekében, hogy az autóban ne keletkezzen tűz vagy robbanás.

A Mihály Sándor vezette csapatnak egyébként nincs központilag meghatározott ütemterve az elvégzendő szimulációk tekintetében, ehelyett megpróbálnak felkészülni minden olyan eshetőségre, amely a községben előfordulhat, legyen szó tűzesetről vagy épp közlekedési balesetről. A rendszeresen végzett bevetési gyakorlatoknak köszönhetően minden önkéntes tisztában van a saját feladatával, így maga a csapat reakciója is hatékonyabb tud lenni.

A következő szintlépés az önkéntes egység számára, ha sikerülne szert tenni egy saját tűzoltókocsira is. Mint megtudtuk, a cél már karnyújtásnyira van: ha minden jól megy, szeptemberben az osztrák Tirol jóvoltából egy tűzoltóautóval gazdagodhat az önkéntesek felszerelése.

A jármű valóban nagy szolgálatot tenne a községben, hiszen a közigazgatási egység viszonylag távol esik minden hivatásos tűzoltóállomástól. A tavalyi évben például két olyan tűzeset is történt, amikor hiába riasztották a legközelebbi bázist, az ott szolgálatot teljesítő járművek épp más bevetésen voltak. Szerencsére az önkéntesek kézben tudták tartani a helyzetet egyedül is, sőt, jószerével meg is fékezték a lángokat, mire a hivatásos egységek végül a helyszínre érkeztek.

Lévén pedig, hogy például Bábcán a házak egy része szétszórtan helyezkedik el, az egymástól távol eső tűzcsapok miatt az oltás megszervezése igencsak összetett feladat lehet. Ilyenkor más megoldás után kell nézni, miközben az értékes percek egyre csak fogynak. Ha lenne egy megfelelő szerkocsi, a helyi önkéntes osztag munkája is könnyebb. Annál is inkább, mivel egy fiatal, energikus csapatról van szó, akik pánik helyett egészséges izgalmat éreznek, ha bevetésre kerül sor, ahhoz pedig, hogy kihozzák magukból a maximumot, már csak a megfelelő jármű hiányzik.

A bogdándi csapat példája is mutatja: az önkéntes tűzoltók nem csupán betöltik a hivatásos egységek közti réseket, sokszor ők jelentik az első, s olykor az egyetlen védvonalat a baj idején.