Nagyvárosok közeli községek problémája: ki finanszírozza az új, városias lakónegyedek infrastruktúráját és kinek az érdeke?

Elgondolkodtató és nem konfliktusmentes kérdés merült fel Vetés község új területrendezési tervének apropóján: kinek az érdekét képviselik és ki finanszírozza a nagyvárosok vonzáskörzetében lévő községekben létesülő új, városias lakónegyedek infrastruktúrájának kialakítását? Mennyire szolgálja ez az adott település fejlődését, egyáltalán fejlődésnek vagy csak terjeszkedésnek minősül-e? Ezt a témát fejtettük ki Ilyés Gyulával, Vetés község polgármesterével, aki hasonló problémával áll szemben.

Egyre népszerűbb, egyre többen választják, hogy a város zajától kicsit távolabb, csendesebb környezetben, a nagyváros vonzáskörzetében lévő községben építenek vagy beruházók által kínált típusházakat vásárolnak meg. Mivel ezek a falvak közkedveltek, így nemigen vagy csak nagyon ritkán akad a település központjában üresen álló ház vagy telek, ahová építeni lehet, csakis a falu perifériáján lévő, korábban akár mezőgazdasági megművelés alatt álló területekre történhet ez a terjeszkedés. Azonban ezen új lakónegyedek infrastruktúrájának a kialakítása nem olcsó mulatság, s igencsak leterheli az adott település önkormányzatának költségvetését.

Szatmárnémeti vonzáskörzetében is több ilyen község található, köztük Pálfalva, Lázári, Batiz, Szatmárudvari, Pusztadaróc, Vetés. Nagyon sokan választották azt az életformát, hogy ezen településeken vásároltak telkeket és építkeztek vagy a beruházók által kialakított lakónegyedekben kínált típusházakat vásárolták meg, megpróbálva városi környezetet és lakóteret kialakítani. Azu itt lakók nem vagy csak nagyon hosszú idő után fognak szervesen bekapcsolódni a vidéki életbe. Nem fognak állatokat tartani és gazdálkodni, még talán zöldséget se termesztenek otthon. Dolgozni bejárnak a városba, ahogy a gyereket is beviszik valamelyik szatmárnémeti tanintézménybe. Vagyis csak délután, aludni járnak haza. Nem válnak aktív lakói, részesei az adott település tevékenységeinek.

Hogy ez mennyire jelent előnyt vagy hátrányt ezeknek a falvaknak, fejlődést jelent a település számára, vagy csak terjeszkedést, kinek a javára és kárára történik ez, előrelépést vagy csak inkább anyagi terhet rónak az önkormányzatokra?  Vetés község polgármestere, Ilyés Gyula igyekezett ezen kérdésekre választ adni, hiszen a Szatmárnémeti közelében lévő község is hasonló gonddal küzd.

Fotó: Ilyés Gyula polgármester (A szerző saját felvétele)

„Valójában mi is kiköltöztünk a családommal, azonban már nagyon régen vásároltuk meg, a falu központjában lévő házunkat. Pontosan látom, mi a különbség a valódi falusi környezet és a most épülő, új negyedek között. Mi igyekeztünk bekapcsolódni a település életébe, ténylegesen itt laktunk és éltünk, nem szigetelődtünk el, tartottuk a kapcsolatot a helyiekkel, részben átvettük a vidéki életmódot. Falusi életvitelről ezekben az újonnan épült negyedekben szó sincs. Beskatulyázódnak a megvásárolt telkekre az itt élők, egymás mellett, mindenki épít egy-egy szép házat, kerítéssel, s nemigen vannak kapcsolataik a többi lakóval. Másrészt a kiköltözési hullám előnyös és jó, hiszen a családok is egy nyugodtabb, hangulatosabb környezetben lakhatnak, s még az építőipar fejlődéséhez is részben hozzájárul. Másrészt viszont az önkormányzatoknak terhet jelent.“ - tért ki az elöljáró.

Nézegetve Vetés digitalizált térképét, valamint a drónnal készült felvételeket, a település teljesen jól behatárolható, felosztható három részre: jól látszik hol van a falu legrégebbi központja, illetve az új negyede, amely már nem is annyira új, s itt akár határvonalat is húzhatnánk az eddigiek és a legújabb, a néhány éve kiépült rész közé, amely a Nagykárolyba vezető útról lekanyarodva Vetésnek, azonnal kezdődik. Modern, városias házak sora fogadja a lekanyarodókat az út mentén, majd számos kis utca vezet jobbra és balra beljebb, ahol ugyancsak több ház épült már fel.

„Hogyan is működik egy ilyen lakónegyed kiépülése. A telektulajdonosok, akik elsősorban beruházás céljából vásárolták meg a földeket, kérték az önkormányzatoknál, hogy módosítsák a területrendezési tervet, hogy új utcát tudjanak nyitni. Ezt szinte minden esetben módosították is. Ez csak első hallásra tűnik remek tervnek, hiszen úgy tűnhet, hogy ezáltal fejlődik a település, növekszik. Azonban ez koránt sincs így. Legtöbb esetben a telektulajdonos nem egy rendezett utcára nyíló földet kínált eladásra, hanem kialakít egy utcát, amit aztán átad köztulajdonban, s jobbról balról felparcellázza a telkeket, s eladja. Azonban infrastruktúrára és közszolgáltatásra ekkor még nem gondol senki, sem az eladó, sem a vevő. A házak felépülnek, s lakók pedig követelik a teljes infrastruktúrát, arra hivatkozva, hogy ők is adófizetők.“ - részletezte Ilyés Gyula.

„Nagyon hosszú idő szükséges, hogy egy község képes legyen infrastruktúrát kiépíteni és fenntartani. Nem olyan egyszerű dolog az árambevezetés, víz- és csatornahálózat kiépítése, közvilágítás kialakítása, vagy esetlegesen egy gázbevezetés, ahol van ilyen. Amikor az önkormányzat bekebelez egy ily módon kialakított utcát, az községi közúttá válik. Ezeket meg kell építeni, mivel szinte kivétel nélkül valamikori szántóföldek voltak, amelyek semmilyen alappal nem rendelkeznek. Megépítésük után pedig karban is kell tartani. Ezekben az esetekben sokkal költségesebb és nehezebb akármilyen aszfaltos utat kiépíteni, mint olyan helyeken, ahol már korábban azért volt valamilyen útburkolat.“

S mivel azok, akik itt építkeztek, engedélyt kértek és kaptak, s még az adót is a községnek fizetik már egy-két éve, követelésekkel lépnek fel, s nehezményezik, hogy pár év után még nincs kialakítva az utca, nincs infrastruktúra.

A polgármestertől megtudtuk, hogy 100 méter alap nélküli, mezőgazdasági, azaz "szűz" utca modernizálása és teljes infrastruktúra kialakítása 500-700 ezer lejbe kerül, legalább. Egy 200-250 méteres, azaz nem is olyan hosszú utca kiemelése a „sárból“, ahol nagyjából 20-30 ház van, az önkormányzatnak 1 millió lejébe kerül pluszba, ami nagyon leterheli egy község költségvetését. S ilyen utcából egyre több van. Vetésnek sincs 2-3 millió lejnél több pénze beruházásra egy évben. S itt tevődik fel a kérdés, és okoz fejtörést, hogy ezen összeget mire is költsék: a régi vagy az új lakók érdekeit helyezzék előtérbe?

„Azonban nemcsak az új utcák vannak lemaradva a közművesítéssel. 7-8 éve, amióta mint polgármester dolgozom Vetésben, fogtunk neki masszívan az utcák teljes rehabilitálásához, közművesítéséhez, rendbe tételéhez. S most már ott tartunk, hogy Óváriban maradt öt utca, amit remélhetőleg még az idén, ha nem is teljesen, de rendbe teszünk. S akkor itt vannak az új utcák, ahonnan folyamatosan érkezik a reklamáció, hogy mikor lesz rendbe téve. S felmerül ilyenkor a kérdés, hogy kit helyezzünk előtérbe: azt a lakost, aki már ötven éve fizet adót, vagy azt, aki csak öt éve? Mely utakat javítsuk meg? Konfliktusok keletkeznek emiatt. Az önkormányzatoknak a költségvetése nem növekszik. Vetés nem áll rosszul, de van ahol még ennyi sem jut beruházásra. Ilyenkor mérlegelni kell, s figyelembe kell venni mindenképp a település régi lakóinak az igényét, akik itt születtek, itt nőttek fel, szüleik is itt éltek. Nem lehet kizárólag ezekre az új negyedekre fókuszálni, hiszen így teljesen felemésztődne a költségvetés beruházásra szánt része. További kérdés is feltevődik, hogy ki finanszírozza ezeket a fejlesztéseket, amelyek elsősorban szinte teljesen egyéni érdekeket szolgálnak ki. Kinek a pénzén fejlesszük ki ezeket a zónákat, hogy egyesek ide költözhessenek? Nem elítélni szeretnék senkit, hiszen rendben vannak az is, hogy valaki ki akar költözni, a telekvásárlás és építkezés is rendben van. Csak felmerül a kérdés ki finanszírozza és kinek az érdeke ezen negyedek kiépítése? Hiába fizet valaki öt év adót a községnek, az évente 500-600 lejt jelent, az nincs arányban azzal a beruházással, amit ezek az új utcák több százezer lejbe kerülő fejlesztése jelent.“

Vetésben az önkormányzati vezető le is állította az ilyenfajta terjeszkedést. Csak olyan építkezési engedélyt adnak ki, amely a jelenleg érvényben lévő területrendezési terv szerint lehetségesek, vagyis belterületnek nyilvánított helyen van a terület, ahová építeni szeretnének. Azt is meghatározták, hogy az új negyedeket létrehozó beruházótól csak akkor veszi át az önkormányzat az általa kialakított utcát, ha azon egy alap infrastruktúrát biztosítanak, azaz van áram-, víz- és csatornahálózat, és egy útalap. S csak ezek után adnak majd ki ezekre a kialakított telkekre építkezési engedélyt. Vagy a beruházó részéről másik lehetőség, hogy meghagyja magánlakóparknak, s ebben az esetben az ott lévő utca nem közterület, nem az önkormányzat gondja.  

„A fejlődés azt jelenti“ - tette hozzá az elöljáró - „ha egy közösség életszínvonalát tudjuk növelni. Ehhez viszont elsősorban nem terjeszkedésre van szükség, hanem a létező területek jobb kihasználására, minőségi szolgáltatásokra, esztétikai és urbanisztikai megoldásokra, az intézmények funkcionalitásának növelésére. De nem tudunk a költségvetésből úgy haladni, ahogy azt a helyi közösség érdeke megkövetelné, mivel nagyon sok pénzt felemészt még mindig az infrastruktúra kialakítása, modernizálása. Vetés bejáratát is már évek óta tervezzük, hogy rendbe tesszük, de egyszerűen nem futja rá.“

„Nem azt jelenti, hogy ne legyen építkezés egy községben, de az legyen racionálisan átgondolva.“

- hangoztatja Ilyés Gyula.

Szeptember körül lesz meg Vetés község új területrendezési tervének az első elképzelése, tematikája, körvonala, ahol pontosan meghatározzák a különböző jogi státuszba kerülő területeket. Ezt az elképzelést, majd két hónapon át, közvitára bocsájtják a községben, amelynek során mindenki kifejtheti a véleményét ezzel kapcsolatban. Ekkor felteszik majd azt a kérdést is, hogy szeretnék-e, hogy ilyen lakónegyedek épüljenek a községben. A közvita lezárta után fogják véglegesíteni a területrendezési tervet. Mindezt pályázati pénzből valósítják meg, tájékoztatott az elöljáró. A jövőben ez tiszta jogi hátteret és alapot is biztosít a területrendezés terén.

Fotók: Vetési Polgármesteri Hivatal/ Drónfelvételek Virág Botond