Nagykárolyi gyilkosság: jogerős ítélet született az ügyben

Biztosan olvasóink is emlékeznek még arra a kegyetlen gyilkosságra, mely 2019-ben történt Nagykárolyban, amikor is két tizenéves fiú halálra vert egy 40 éves, ittas férfit. 

A szatmári törvényszék 2022 elején úgy a büntetlen előéletű K. Marcel Nicolaét, mint tettestársát, K. Emanuelt tíz éves, javítóintézetben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, viszont ebből automatikusan levonják a közel két és fél évet, mivel a fiatalok 2019. szeptember 26-tól kezdve folyamatosan előzetes letartóztatásban, majd házi őrizetben voltak. 

Hogyan történt a gyilkosság?

A Szatmár.ro információi szerint a két fiú 2019. szeptember 24-én, 18 óra körül betört az áldozat házába. Az ittas állapotban levő férfi épp fejjel az asztalra bukva szunyókált, ám kiszolgáltatott helyzete nem hatotta meg a korábbi konfliktusok miatt dühvel telt fiatalokat. Kirántották alóla a széket, majd öklükkel többször is fejbe, illetve mellkasba vágták a földre került áldozatot. Ezt követően hazamentek, ám ez még korántsem elégítette ki bosszúvágyukat. Nem sokkal később két feszítővassal tértek vissza a helyszínre, mellyel agyba-főbe verték az életéért könyörgő férfit.

Valamivel később K. Marcel édesapja szakította félbe a bántalmazást, arra kérve őket, hogy hagyják végre abba a férfi ütlegelését. Miután azonban a családfő elment munkába, a két fiú ismét visszatért a házba, ahol pont onnan folytatták, ahol abbahagyták, sőt a korábbinál is kegyetlenebb fokozatba kapcsoltak. Először is levetkőztették az áldozatot, majd amellett, hogy ököllel és feszítővassal verték, egy, a konyhában talált késsel megpróbálták levágni a péniszét is. Mivel azonban a kés nem vágott jól, K. Marcel a férfi végtagjait kezdte el vagdosni az életlen eszközzel. Az elkövetők kegyetlenségét jól szemlélteti továbbá az is, hogy amikor a férfi a kínzások közepette elájult, arcába vizet locsoltak, hogy magához térjen és ténylegesen érezze, mit művelnek vele a támadói.

A megközelítőleg két órán át tartó borzalmakat követően a két fiú magára hagyta a lemeztelenített férfit, aki ekkor már csak érthetetlen szavakat mormolva agonizált a fűtetlen szoba padlóján. 

Másnap reggel a férfit holtan találták meg. A holttest vizsgálata során az igazságügyi orvosszakértők több mint 50 sérülést fedeztek fel az áldozaton, köztük zúzódásokat, szúrt és vágott sebeket is, melyek együttesen vezettek el K. R. A. halálához.

K. Marcel Nicolaéval kapcsolatban a pszichológiai vizsgálat arra mutatott rá, hogy kognitív fejlettsége a közepes és az alacsony között mozog, érzelmi instabiliás és egocentrizmus jellemzi. Gyakran tör rá depressziós hangulat, szomorúság és a kilátástalanság érzése, szinte minden tevékenység iránt elvesztette érdeklődését, mi több, saját sorsa iránt is teljes közömbösséggel viseltetik.

K. Emanuel hasonlóan gyenge kognitív fejlettséggel rendelkezik. A bűncselekmény elkövetését követően egészen megdöbbentő magatartásról tett tanúbizonyságot: hazatérte után, a brutális kegyetlenség általi izgalomtól fűtve egyik barátjának dicsekedett el tetteivel, melyekért cserébe megerősítést, már-már elismerést várt. Este nyugodtan hajtotta álomra a fejét, aggódni is csak akkor kezdett, amikor másnap az iskolában arról értesült, hogy az áldozatot holtan találták meg. A szakvélemény szerint tudatában volt annak, hogy tettével csalódást okozott a szüleinek, viszont abban bízott, hogy mint korábban annyiszor, most is megbocsájtanak neki, és hogy majd ebből a helyzetből is kimentik. A kihallgatása során a nyomozókat – és önmagát is – arról próbálta meggyőzni, hogy neki egészen kis szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében. 

Fellebbezést nyújtottak be

A szatmári törvényszék mint a büntetlen előéletű K. Marcel Nicolaét, mint tettestársát, K. Emanuelt tíz éves, javítóintézetben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, viszont a két fiú fellebbezett a bírói döntés ellen.

A fellebbezés indoklásában K. Marcel az áldozattal való korábbi családi konfliktusokra hivatkozott, illetve hozzátette, hogy ők voltaképp nem is akarták kioltani K. R. A. életét, csupán szerették volna móresre tanítani, K. Emanuel pedig egyenesen azzal érvelt, hogy a gyilkosságot nem is ő követte el, hanem tettestársa. Ezenfelül azzal is előhozakodtak, hogy az áldozat szervezetében olyan nagy mennyiségű alkoholt mutatott ki a laborvizsgálat, mely már-már egyenes út volt az alkoholkóma felé.

A fellebbezés által azt szerették volna elérni, hogy a Nagyváradi Ítélőtábla helyezze hatályon kívül a szatmári törvényszék ítéletét, csökkentsék a rájuk kiszabott szabadságvesztés időtartamát és a kifizetendő perköltség összegét is. Az ítélőtábla azonban helyben hagyta a korábban kiszabott ítéletet, azaz a fiúkra jogerősen is tíz év letöltendő szabadságvesztés vár, melyből az előzetesben, majd házi őrizetben töltött időt levonják, azaz a fiúk valószínűleg még csak a 20-as éveikben járnak majd, amikor szabadulnak.