Nagycsütörtök: Dsida Jenő verse töltötte meg a teret Szatmárnémetiben - VIDEÓ

Immár hagyománnyá nemesedett Szatmárnémetiben, hogy a magyar költészet napját versmondó villámcsődülettel ünneplik a diákok. S noha a magyarok világszerte április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik a magyar lírát, Szatmárnémetiben idén rendhagyó módon, április 6-án, azaz nagycsütörtökön került sor a közös szavalásra.

A LiterArt Egyesület, a Harag György Társulat és a Szamos Diákirodalmi Kör által szervezett esemény helyszíne idén is a Coposu sétányon található rendezvénytér volt, és annak ellenére, hogy az időjárás koránt sem volt barátságos, a diákok szép számban gyűltek össze, hogy Frumen Gergő színész segédletével elszavalják Dsida Jenő Nagycsütörtök című költeményét.

A közös versmondásra diákok az idei évben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumból, a Református Gimnáziumból, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumból, az Aurel Pop Művészeti Líceumból, illetve a Rákóczi Ferenc Általános Iskolából érkeztek tanáraik kíséretében, de csatlakoztak hozzájuk helyi és megyei elöljáróink is.

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nagycsütörtök
 
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.