Nagy-Köves: egy nehéz, de gyönyörű látványt nyújtó túra

Június közepén az EKE Szatmárnémeti szervezetének tagjai egy nehéz, de annál csodálatosabb látványt nyújtó túrára indultak a Nagy-Kövesre, amely egyben az idei Vándortábor egyik kirándulásának az útvonala is lesz. A túráról Márk-Nagy János, túravezető beszámolóját olvashatják:

„Tízen vágtunk neki június 15.-én az idei EKE Vándortábor Nagy-Köves túra lejárásának. Az egész heti bőséges esőzések után üdítő látványra ébredtünk, hisz a Radnai-havasok csúcsait már korán reggel megsütötte a nap. Valahogy a madarak csiripelésén is érződött az örömük, hogy végre nem esik már az eső, végre jön a szép, napos idő. Aztán a nap párologtató hatására egyre-másra ködfoszlányok jelentek meg, majd összefüggő ködtakaróvá egyesültek.

Gyalogtúránk a borsai Schitul Pietroasa elnevezésű ortodox kolostor parkolójából indult egy jelzetlen köves úton. Kb. 20-30 perc után becsatlakoztunk a Borsáról a Nagy-Köves irányába tartó kék sávval jelzett túraútvonalba.

Itt még mindig köves úton haladtunk fenyőerdők, kaszálók, rétek és egyre szaporodó panziók között, míg el nem értük a Radnai-havasok Nemzeti Park bejáratát. Itt eltűntek az építmények és a terep is intenzívebben emelkedett, először sűrű fenyőerdőben haladtunk, majd kb. 2 km és 400 m szintkülönbség után alhavasi törpefenyves-borókás között a meteorológiai állomásig, majd a Mosolygó-tóig.

A tó partján megpihentünk, ettünk-ittunk, mert az igazi kaptató csak ezután kezdődött. A cserjék itt már elmaradoztak és az egyre meredekebb hegyoldalon ösvényünkkel együtt kígyózva kúsztunk fel a Pietrosz alatti nyeregig.

Felérve kifújtuk magunkat, álmélkodva csodáltuk az elénk terülő tájat, majd egy rövid, nem túl megerőltető mászás után el is értük a csúcsot. Itt újabb kiadós pihenő várt ránk, csúcsfotóval, az otthonról hozott finomságokkal, beszélgetéssel fűszerezve.

A Nagy-Köves csúcsáról kiváló kilátás nyílik a vidékre. Északon a Máramarosi-havasok csúcsait csodálhatjuk meg, nyugatra a Cibles (Széples) hármas csúcsát, délre és kelet felé a Radnai-havasok csúcsait pillanthatjuk meg: a Nagy- és Kis-Bukulyt, a Puzdrát, a Nagy-Tejest, a Gargalót és ha szerencsénk van, és szép az idő, akkor akár az Ünő-kőt is.

Pihenőnk után a hegy nyugati oldalgerincén jelzetlen, köves-sziklás, kitett ösvényen indultunk tovább. Eleinte enyhén ereszkedtünk, több helyütt is sziklákba kapaszkodva kellett lemásznunk.

Később az ösvény meredekebben ereszkedett a Határ-csúcs előtti nyeregig. A csúcsot magát harántolva elkerültük és innen kényelmes ösvényen ereszkedtünk a Román Akadémia volt kutatóházáig.

Ott újabb rövid pihenőt tartottunk, majd idős, érintetlen vegyes erdőben ereszkedtünk le a Drágos völgyébe. Innen ismét köves úton haladtunk a nemzeti park kapujáig, ahonnan pedig már csak pár száz métert kellett az aszfaltozott úton haladni.“

Fényképek: Angel István Pimpa, György Kamilla, Márk-Nagy János, Varga István, Víg Tamás