Mit és kit várunk? - Ilyen egy Reménysugaras Karácsony

Várakozni nehéz. Jól várakozni még nehezebb. Türelem kell hozzá. Elfogadás. Elfogadni azt ami jön.Hit és bizalom, hogy amire várunk, biztosan elérkezik. És ami megérkezik, az számunkra a legjobb. Nem mindig az, amire vágyunk, de bizonyosan az, amire szükségünk van.

A karácsonyi időszakban különösen igaz ez. Az ünnep nemcsak a külsőségekben rejlik, hanem abban a mélyebb élményben is, amit az a családban és közösségben megélt pillanatok hoznak. Mindez nem mindig a várt módon történik, de valahol a szívünk mélyén tudjuk, hogy minden, ami történik, része annak, amit meg kell tapasztalnunk. A Karácsony sem mentes a kihívásoktól, de a nehézségek felett ott van a szeretet, a remény és a közösség ereje, amelyek segítenek abban, hogy örömre leljünk.

A Hans Lindner Alapítvány Reménysugár programja 22 éve társ a tartósan beteg gyerekek és velük együtt küzdő családjaiknak. Olyan családoknak, ahol az ünnepi időszak nem mindig rózsás, rózsaszín habfelhős idill. Ahol az ünnepet beárnyékolja egy betegség, és a karácsonyi készülődést és az ünnepi hangulatot felváltja az aggódás, a kétségbeesés, a fájdalmak és olykor a veszteségek is. De talán pont ezek a nyomasztóan ható érzések segítenek abban, hogy a valódi értékeinket felismerjük, és megtanuljuk értékelni, helyére rakni a világ dolgait.

Az idei évnek zárásaként, ünnepváróként a program kedvezményezettjei egy hangulatos vendéglőben tölthettek el egy összerázó, kellemes adventi estét, ahol a pizza és a forró csokoládé ízével és illatával melegíthették fel szívüket és lelküket azok, akik el tudtak jönni. Ők azok, akik a kereszthordozásban egymásban bajtársakra leltek, mégis a remény és az egymásba kapaszkodás lett a kapocs közöttük. A viszontlátás öröme mindig túlszárnyal minden régi rossz emléket, hiszen a sorstársaktól kapott megértés, biztatás és támasz az ami mindent felülír. Hiszen az igazi ajándékok, nem a boltok polcain, hanem a lelkünk mélyén, a régi kapcsolatokban az új élményekben, dolgaink újraértékelésben és a hozzáállásunkban rejlenek. Persze van mikor egy meglepetés is kell ahhoz, hogy mosoly üljön a gyerekarcokra: ez alkalommal a szatmári karácsonyi vásárban ki-ki válogathatott kedvére a színes-ízes portékákból, a támogatók jóvoltából.

Van, ahol az ajándékok vagy más figyelmességek vagy gesztusok, van, ahol a díszítés és a közös programok segítenek abban, hogy mélyebb kapcsolatokat ápoljunk szeretteinkkel, családunkkal, engesztelődjünk ki egymással, erősítsük és ne gyengítsük egymást. Az ünnep legyen a megújulás, a remény és az új kezdet szimbóluma, amikor lehetőség kínálkozik arra, hogy mindannyian lassítsunk, hálát adjunk és figyeljünk az igazán fontos dolgokra és egymásra.
Minden újszülött gyermek azt az üzenetet hozza magával a világba, hogy az Úr még nem veszítette el hitét az emberben. Hát mi se veszítsük el hitünket, és kapaszkodjunk mindvégig az Úrba!

Áldott, boldog Karácsonyt minden Reménysugaras hősnek, a program lelkes támogatóinak és mindazoknak, akik mindannyiukért imádkoznak és cselekednek!