Mindeddig megsegített minket az Úr – templomszentelés Túrterebesszőlőhegyen

„Ebben a templomban függőleges és vízszintes irányban is kapaszkodnak a kövek, a téglák egymásba, s így e templom örök tanítása legyen: először függőleges irányban kell rendeznünk az életünket, vagyis az Úr Isten felé, aztán vízszintes irányban, vagyis egymás felé.” Festői szépségű helyen épült templom Túrterebesszőlőhegyen. 22 évet kellett várni arra, hogy új templomot szenteljenek a Szatmári Református Egyházmegyében. Egyháztörténeti esemény, hálára okot adó sikertörténet, negyven fős református gyülekezet megvalósult álma.

Vasárnap délután 14 órakor Kala Noémi templomépítő lelkipásztornő örömkönnyeivel küszködve köszöntötte a gyülekezetet, melynek nagy része templomon kívül, kivetőn keresztül követte a hálaadó istentiszteletet. Sokan voltak részesei ennek a tapasztalatnak, miszerint errefelé épülnek a templomok és nem lerombolják őket.

Genda Árpád Szabolcs pettyéni lelkipásztor kántorizálásval csendült fel az ének: „Adjatok hálát az Istennek!” A hálaadó istentisztelet igehirdetője Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Józsué könyve 22. részének 4-től 6-ig terjedő versei alapján, azaz a bibliaolvasó kalauz napi Igéje alapján prédikált: „Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. De nagyon vigyázzatok! Tartsátok meg mindazt a parancsolatot és azt a törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt meg nektek: Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és őt szolgáljátok teljes szívetekből és teljes lelketekből! Azután megáldotta és elbocsátotta őket Józsué, ők pedig elmentek sátraikba.” Az igehirdető felhívta a figyelmet az istentiszteletek nyugalmára, amit magukkal vihetünk ebben a zaklatott világba. Nem szabad csak annak a csalóka képnek hinni, miszerint a világ modernizálódik és szépül. Nem azért vagyunk Isten gyermekei, hogy elszomorodjunk. Azért vagyunk ebben a világban, hogy kölcsönösen kiegészítsük egymást a testvéri közösségben. „Ez a templom a jövő képét tárja elénk, mint ahogy Isten a létezés Istene, annak az Istene, ami megvan és ami meglesz, és mindig ott van az építkező ember mellett.” – mondta az igehirdető.

Az igehirdetést követően Kánya Jázmin népdal-imádsága gyönyörködtetett, majd Dr Király Lajos esperes a 22. zsoltár szavai alapján köszöntött, és egy öleléssel fejezte ki szeretetét és köszönetét a lelkésznő felé. Farkas Zsolt egyházkerületi közigazgatási előadó tanácsos az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 3. részéből olvasott bátoritó Igét: „Péter így szólt hozzá: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”

Kala Noémi mostmár mint tamásváraljai lelkész, Gáti Tibor mindenben támogató férjként és kisbábonyi lelkészként olvasott áldó Igét. Tusa Róbert Angyalosról, a Sepsi Református Egyházmegyéből érkezett bátoritó Igével, Zelicskovics József pedig a túrterebesi görögkatolikus egyházat képviselve olvasott Igét. Igei áldást mondott: Sipos Miklós nyugalmazott lelkész, Győrbíró Sándor kiskolcsi-, Fodor Lajos nyugalmazott-, Nagy Erika sárközújlaki-, Keresztúri Erzsébet amaci-, Keresztúri Sándor hiripi-, Elek Arnold halmi-, Kovács Zsuzsanna pusztadaróci-, Dohi Arnold szamosdobi-, Jobb Domokos ombodi-, Szilágyi István Róbert dabolci-, Kürti Tamás szatmárgörbedi-, Varga Botond szalárdi-, Törő Attila Miklós patóházi-, Kovács Mátyás sándorhomoki-, Tolnai János egri-, Ilonczai Zsombor szárazberki-, Simon Attila szatmárudvari-, Kovács József szatmárhegyi-, Mihály Lehel szamoskrassói lelkipásztor, Balvinszki Sándor kórházlelkész, Puskás Csaba egyházmegyei főgondnok, valamint Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor. Csűry István áldásával ért véget az egyháztörténeti jelentőségű alkalom.

Kala Noémi hálaadó szavaiból kiemelni nem akarunk, álljanak előttünk teljes egészében azok a mondatok, melyek az új templom felépítése és felszentelése kapcsán születtek:

„Visszatekintve az elmúlt évekre a templomépítés történetét a következő sámueli bizonyságtétellel kezdeném: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” Mert úgy segített meg minket az Úr mindeddig, ahogy az az öt kenyérrel és két hallal történt Jézus kezében. Ennyi volt a tarisznyánkban, amikor még Varga Botond beszolgáló lelkipásztor idejében, Forró László főjegyző úr szolgálatával, az egyházmegye lelkipásztorai és gyülekezetünk tagjai előtt, 2016-ban letették a templom alapkövét. Ezzel a tarisznyával vettem át a gyülekezetet kezdő lelkészként. Elkezdtük a munkát először a tervező és pályázatíró asztalok mögött, majd szépen lassan ajtóról ajtóra kopogtatva, hivatalról hivatalra járva gyűrtük le a bürokratikus rendszerek akadékoskodó útonállóit. Úgy éreztem, hogy a tervezők, a templomépítő kivitelezők magasan fölötte járnak képességeinknek, de mindig szemünk előtt volt az az igazság, hogy ami a mi képességünkön felül történik, az az Úr Isten támogató jelenlétét hirdeti.

Az építkezés felelőse magam voltam, aki még az egyszerű barkácsolásban sem vagyok jártas, talán egy szeget sem tudnék tisztességesen beütni, és mégis lett templom, mert mindeddig megsegített minket az Úr. Igaz, nagyon bíztam a két gyülekezet, a túrterebesi és túrterebesszőlőhegyi gyülekezetek lelkesedésében, és noha ebben nem szűkölködtünk, mégis rá kellett jönnöm, hogy a kivitelezés jóval felülmúlja a mi lehetőségeinket. De, mindeddig megsegített minket az Úr, így amikor nem is számítottunk rá, akkor érkezett a segítség. Nem titkolom, számítottunk az egyházmegye és az egyházkerület támogatására, ebben sem kellett csalódnunk. Köszönöm Kovács Sándor esperes úrnak, hogy amikor a templomépítés vágya megszületett elsőként biztosított támogatásáról, a gyülekezetek sorából templomépítésre érkezett legelső pénzbeli adományt az egri gyülekezettől kaptuk. Köszönet illeti Dr. Király Lajos esperes urat segítőkészségéért, tanácsaiért, útmutatásaiért, és az egyházmegye előtt értünk tett erőfeszítéseiért.

Nem gondolhattuk, hogy itt templom fog épülni, de Isten tervében benne volt. Egyengette az építkezés útját és segítő embereket bocsátott utunkra. Elsők között karolta fel a templom ügyét Mike Sándor és családja. Az ő adományuk az a telek, ahol ma a templom egy festői környezetben áll. 2017 őszén aztán látványosan elkezdődtek a munkálatok a templom alapjának megöntésével, melyhez Tarr László, a Tarr Beton Kft tulajdonosa nyújtott támogatást. 2018-ban kisebb-nagyobb kerülővel, de a vallásügyi államtitkárságtól nyert 35 700 lejes pályázati támogatásnak köszönhetően a templom alapjából kiemelkedhettek a falak. Ezúton mondunk köszönetet immáron néhai Mike Róbert mikolai vállalkozónak és családjának, akik ajándékba adták a falak felhúzásához szükséges téglát. Mike Róbert nem láthatta teljes pompájában ezt a templomot, melynek ügyét szívén hordozta.

És hogy el ne felejtsük: emberé a munka, Istené az áldás, megjártuk a 2018-19-es esztendők nehézségeit, amikor azt láttuk, hogy a kezünkben lévő pénz túl kevés, és a munkát nem tudjuk folytatni. Tudtuk, itt csodának kell történnie. Így érkezett el 2019 évvége, amikor karácsonyi ajándékként a vallásügyi államtitkárság 200 000 lejes pályázati támogatást nyújtott. Ez és a Gustav-Adolf-Werk 5000 eurós támogatása kiemelt bennünket az anyagi mélységből. Ezekről a pályázati úton érkezett támogatásokról nem beszélhetnék most nektek, ha Farkas Zsolt előadótanácsos úr nem érezte volna annyira sajátjának e templom ügyét, mint én magam. Még férjem szerint is több ízben tiportam két lábbal az illendőség szabályait a lehetetlen időpontban indított telefonhívásaimmal, hivatalában tett többszöri személyes látogatásaimmal. És mégis minden hívásomat türelemmel fogadta, ajtaja mindig nyitva állt előttem. Mindezeken felbuzdulva, ígérem, a jövőben sem teszek másként.

Az Úr Isten nevében jöttek a nem üres kézszorítások, a hívek mellénk állása, a két településen élő református illetve a testvér felekezetek híveinek adománya melyek 22 490 lejt tettek ki. A hegyesi gyülekezet hívei felvállalták, hogy a padokat saját költségükön készíttetik el Hudák György asztalosmesterrel. Demeter Jácint kovácsmester keze munkáját dicsérik a csillárok, melyek közül az egyiket adományként ajánlotta fel. Az úrasztala és a szószék a lelkészházaspár adománya. Az Úr asztali, és templomi kelengyékért illesse köszönet Békéssy Erzsébetet és Mike Ilonát. Szőnyegeket megköszönjük Őry Attilának és családjának, valamint néhai Elek Árpád presbiternek és családjának. De nagyon hosszan tudnám sorolni azok nevét és hozzájárulását, amelyek nélkül e hajlék ma nem állhatna.

Egyházmegyénk gyülekezetei és lelkipásztorai felkarolták templomunk ügyét, összesen 43 848 lejt adományoztak. Engedjétek meg, hogy kiemeljem a Láncos templom gyülekezetét és lelkipásztorait, akik ott töltött segédlelkészi éveimet követően is éreztették velem, hogy nagycsaládjuk tagja maradtam. Több ízben örvendezhettünk anyagi támogatásuknak. Köszönöm azt, hogy akármikor visszamentem mindig nyitott ajtó és meleg szeretet fogadott és fogad ma is.

Köszönetet mondunk Tarr Szilárdnak valamint Fenczik István mérnökúrnak, és csapatának, hogy kimagasló szakmai precizitással kivitelezték a rájuk bízott munkálatokat, amivel lehetővé tették számunkra, hogy 2020. július 26-án megtarthattuk első istentiszteleti alkalmunkat itt a templomban. Még ugyanez év végén 50 000 lejes pályázati támogatást kaptunk a vallásügyi államtitkárságtól, így be tudtuk fejezni a templomot, abban az állapotában, ahogyan most látjátok kedves testvéreim.

Hadd mondhassak köszönetet azok felé, akiknek áldozata árán emelkedtek e falak, de nem érhették meg ezt a mai napot. Gondoljunk elköltözött testvéreinkre!

Most hadd mondhassam a jelenlévők felé, azok felé, akiket felhasznált az Úr Isten e nagy mű érdekében, a presbitérium felé, és a több száz adakozó felé, hadd mondhassam felétek kérdéssé formálva, de felkiáltójelesen drága testvéreim: úgy-e megérte?!

Ebben a templomban függőleges és vízszintes irányban is kapaszkodnak a kövek, a téglák egymásba, s így e templom örök tanítása legyen: először függőleges irányban kell rendeznünk az életünket, vagyis az Úr Isten felé, aztán vízszintes irányban, vagyis egymás felé.

Kedves testvéreim, a személyes vonatkozást kerültem eddig, és nem hiába. Mert miközben álmokról, emberekről, számokról beszélek, bennem megannyi érzés kavarog és a könnyeimmel küszködöm.

Egy film játszódik most le bennem, mai kifejezéssel élve egy „timelaps”, egy gyorsított felvétel, melyen megelevenedik az, ahogyan kiemelkedik e hajlék a földből, és mint ahogy a Hollywood-i rendezők fogása, a feszültség fokozása után következő happyendként, kerül fel a csillag a torony tetejére. Elmondhatom azt, hogy eddigi lelkipásztori életemnek ez a legnagyobb napja.

Végül, de nem utolsó sorban, habár kérte, hogy ne említsem, köszönetet mondok férjemnek, aki mindvégig mellettem állt, támogatott, elkísért és bátorított, ezzel is bizonyítva, hogy a terebesi és hegyesi gyülekezetnek nem egy, hanem két lelkipásztora volt és van.

Kedves testvéreim! Érezzük meg a mai nap felelősségét is, mely számunkra az, hogy nem azért épül egy templom, hogy megcsodáljuk, hanem hogy élettel és lelkekkel töltsük meg.

Számok helyett, most nézzünk mindent a lélek röntgensugarával, amely áthatol az emberi tetteken és alkotásokon, amelyek előtt mindezek eltűnnek és elmosódnak, mint a röntgenképen az emberi test körvonalai és csak, mint ott a csontok, itt az Isten dolgai maradnak meg. Egyedül Istené a dicsőség!”



A teljes képgalériát ide kattintva érhetik el.